Újra Miskolcon, 25 év után

Madaras Judit, aki a Diósgyőr női kosárlabdacsapatának tagjaként kétszer nyert Magyar Kupát, kétszer volt bajnoki ezüstérmes, egyszer pedig bajnoki bronzérmes 25 év után visszatért egykori klubjához. A korábbi irányító, aki 1990-ben Erdélyből érkezett Magyarországra négy éven át volt az akkor DKSK néven szerepelt diósgyőri kosárlabdacsapat irányítója és alapembere az akkori időszakban sikert sikerre halmozó piros-fehér gárdának. Negyedszáz évvel ezelőtt azonban Szekszárdra igazolt, ott kosarazott több éven át, majd Kecskeméten és Szegeden is játszott az élvonalbeli csapatokban. A 2001/02-es évad után kosárlabdaedzői végzettségével a zsebében a civil élet felé fordult, de amatőr szinten folytatta a játékot. Most azonban hivatásszerűen tér vissza a kosárlabdához, 25 év után ismét a diósgyőri kosárlabdáért dolgozik a DVTK Nemzeti Akkreditált Kosárlabda Akadémia utánpótlásedzőjeként.

Nehéz döntés

– Nem egyik napról a másikra döntöttem úgy, hogy jövök és edzősködöm – válaszolta megkeresésünkre Madaras Judit. – Évek óta hívtak. Egykori játékostársam, Ambrus Erzsébet és volt edzőm, Király Sándor szinte minden találkozásunk során felvetette, hogy nekem kosárlabdával kellene foglalkoznom, mert nagyon sok dolgot át tudnék adni az utánpótláskorú játékosoknak. Megmondom őszintén, hogy nehezen szántam rá magam arra, hogy igent mondjak, nem nagyon akartam már költözni. Huszonöt éve élek Szekszárdon, ez több idő, mint amennyit Erdélyben töltöttem, és olyan ember vagyok, aki nehezen változtat, aki a megszokott környezetéből nem szívesen szakad ki. Viszont a feladat érdekelt, és ugye nem teljesen idegen helyre kerültem, még akkor is, ha azt látom, hogy sok minden megváltozott azóta, amióta elmentem innen. És nemcsak a város nem ismeretlen, hanem az is számított, hogy nem idegenek közé jöttem. A döntést nehezítette, hogy az idős édesanyámmal élek együtt, és hogy nem vagyok már huszonéves, amikor egy táskával átjöttem Magyarországra, a DKSK-hoz, hogy új életet kezdjek. De végül csak rászántam magam, itt vagyok, a jövő héten bonyolítom a költözést, mert sikerült megtalálnom, hogy hol fogunk lakni Miskolcon.

Tanítani

Madaras Judit arról is beszélt, hogy a régi ismerősei közül még kevéssel futott össze, de azt is hozzátette, hogy sokan már nem is élnek Miskolcon.

– A kosárlabda szerelem. Az egész életemben velem volt, még akkor is, amikor már nem játszottam. Most úgy leszünk mi ketten, hogy tanítani, átadni akarom, hogy mások, a mostani fiatalok itt Miskolcon, a DVTK-nál megszeressék – mondta Madaras Judit, majd hozzátette: – nagyon jó látni, hogy ennyi lelkes fiatal van, és nagyon sokan ügyesek közülük, néhány nap után úgy látom, hogy jól döntöttem.

Arra a kérdésre, hogy melyik csapatnál dolgozik, ezt felelte az egykori kiváló kosárlabdázó:

– A legfiatalabbaknál, az U11-es, U12-es korosztálynál edzősködöm együtt több kollégával, de az még nem dőlt el, hogy pontosan kikkel, és melyik csapattal dolgozom majd az év folyamán, ez valószínűleg a jövő hónap elején derül majd ki. De legyen az bármelyik, a cél az, hogy segítsük a fejlődésüket, megtanítsuk őket az alapokra, közreműködjünk abban, hogy a lehető legjobb játékosokká tudjanak válni, hogy legyen esélyük arra, hogy felnőtt korukban eljussanak a legjobbak közé.