Tuktuk, csili és hűtőmágnes

A bangkoki eseményen minden idők legnagyobb és legerősebb viadalát tartották 92 ország több mint 1500 sportolójával. Az elit kategória -67 kilogrammos súlycsoportjában a diósgyőri Spéth Norbert ezüstérmes lett: a fináléban a pontozók a hazai színeket képviselő Thanet Nitutornt látták jobbnak.

Tintahal? Nem…

– A versenyt megelőző napjaimról semmi extrát nem tudok mondani – mondta a miskolci harcos a Ferihegyi repülőtéren pár perccel hazaérkezése után. – Mielőtt ringbe léptem, naponta két edzésen vettem részt, közben thai box klubokat látogattam, látogattunk meg. Gyakorlatilag csak arra figyeltem, hogy minden a létező legjobban menjen nekem, és a vébén eredményesen szerepeljek.

Spéth Norbert ezután arról beszélt, hogy a távol-keleti országban gyakorlatilag olyan idő volt, mint itthon, általában 33-34 fokot mutatott a hőmérő higanyszála, viszont a páratartalom meghaladta a kilencven százalékot, így a szabad ég alatt nehezen vette a levegőt.

– A szállodánk, az Ambassador Hotel minden igényt kielégített – folytatta a vb-második. – Mivel az ottani étteremben ettünk, eleve nem kellett tartanunk a hasmenéstől vagy a gyomorbántalmaktól. Természetesen nem ettünk tintahalat az utcai árusoknál, és csapvizet sem fogyasztottunk, a palackozott ásványvíz pedig természetesen megfelelt a szigorú egészségügyi elvárásoknak. A fegyelmezettségünkről mindent elárul, hogy a magyar küldöttségből senki nem lett beteg, lázas és a fogyasztott ételektől senki nem lett rosszul.

Ha leszakad, brutális

A thai metropoliszban hömpölyögtek a turisták, ez nem okozott meglepetést Spéth Norbertéknek, hiszen tudták, hogy az ország bevételének döntő részét az idegenforgalom adja.

– A szállodánk és a világbajnokság helyszíne között busszal hoztak-vittek minket – emlékezett a hazánktól átszállás nélkül tízórás, dubaji átszállással félnapos repülőútra lévő ázsiai kalandjukra a DVTK harcosa. – Olyan forgalommal találkoztunk, amelyet az itthoni ismereteink alapján nehéz elképzelni. Vagy három alkalommal futottunk bele a monszunesőbe, vagy nem is tudom, hirtelenjében minek nevezzem azt a jelenséget. Talán akkor járok a legközelebb a valósághoz, ha brutálisan leszakadó eget említek. Ez az erős dörgéssel párosuló vihar nem tart sokáig, de aki nem tud előle elbújni, annak az embernek annyi, garantáltan úgy megázik, hogy napokig törülközhet. Én, mi különösebben nem csatangoltunk a mintegy 12 milliós, az agglomerációval pedig 20 milliós, Kelet Velencéjének is nevezett „országban”. Néhányszor felültünk az ottani, híresnek mondható tuktukra. Ez egy nyitott terű, négy-hat személy szállítására alkalmas, háromkerekű motoros taxi, és élveztük a furikázást. Amúgy barátkoztam a műfaj nemzetközi szereplőivel, és hálával tartozom az amerikai gyúróknak és gyógytornász-fizioterapeutáknak, akik térítés nélkül, pusziért segítették regenerálódásomat.

Nem nyel kardot

Ami a második helyét illeti, Spéth Norbert leszögezte: „Azért, mert csak ezüstöt szereztem, nem nyeltem kardot, a háromhetes kirándulás örökké emlékezetes marad számomra. Különösen a négyszeres világbajnok, a fehérorosz Dmitrij Varac ellen aratott győzelmemre kapta fel mindenki a fejét. Most itthon jó lesz egy kis pihenés, biztosan sokan kérnek majd tőlem élménybeszámolót”.