A Tokaji Írótábor egy borsodi költőnő szemével

A Felsőzsolcán élő, ám Miskolchoz ezer szállal kötődő Gyenes Klára elmondta, az írótábor különleges találkozás mindenkinek, aki szereti vagy foglalkozik az irodalommal. „Azért jó összejönni kortárs alkotókkal, művészekkel és irodalmi szakemberekkel, hogy a bennem élő költő újra és újra megtalálhassa helyét ebben a közegben, valamint hogy megtudjam, mi is itt a szerepem. Mindegy, hogy az ember írószervezet tagjaként vagy érdeklődőként van jelen egy ilyen rendezvényen, mindenképpen segítséget kap, hogy megtalálja a mondandóját.”

Ünnepi arcát mutatja az irodalomnak ez a találkozója

Az ötvenegyedik Tokaji Írótábor augusztus 14-17-éig tartott, és nagyon nagy történelmi múltra tekint vissza. „Különösen nagy gyöngyszeme ennek a régiónak ez a találkozó. Itt kitisztulnak a gondolatok, és megmutatkozik a mai magyar társadalom egy rétege, ezért fontos, hogy a helyi alkotók, a befutott kortársak, sőt, még akár egyetemisták is megjelenjenek ezen az összejövetelen. Itt mindig felfedezhetünk új arcokat, megismerkedhetünk új nevekkel – mondta a tanárként dolgozó Gyenes Klára, aki külön örült annak is, hogy az előadásokon, beszélgetéseken szó esett az oktatásról is. – Véleményem szerint az oktatás ma pont az a terület, ami leginkább visszatükrözi az irodalom állapotát és helyét a közösségben és a társadalomban.”

A jövőbeni fejlődés kulcsa a nyitottság

Gyenes Klára szerint nagyon izgalmas, hogy hova fejlődik a Tokaji Írótábor. „Már több írótáborban hallottam elhangzani olyan kérdéseket, amik mindenkit érdekelnek. Az egész rendezvény egy csodálatos lehetőség arra, hogy az irodalomhoz való hozzáállása változzon, fejlődjön az embereknek, hiszen a személyes találkozás varázsa másfajta attitűdöket vált ki a résztvevőkből, mintha távol maradnának. Az írószövetség munkája nem állhat meg egy tematika mentén” – mondta az alkotó, aki ezzel arra is utalt, hogy idén például a nagy előadások helyett kerekasztal-beszélgetéseket hoztak létre a szervezők.

Hogyan hathatnak a táborban elhangzottak a későbbi alkotásokra?

„Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert nem nyomon követhető, de azt gondolom, hogy hozzárakja az ember a saját gondolataihoz azokat, amiket itt hallott, másoknak a személyes, szakmai, lelki véleményét, és meg is szűri ezeket a saját gondolataival együtt. Hiszek abban, hogy minden vidéknek megvannak a sajátságos hangjai, így nekem izgalmas például egy budapesti légkörű irodalmi életről hallani, amihez természetesen hozzáteszem a saját borsodi szemléletemet. Ami pedig így jön létre a gondolataimban, ahhoz az imént említett mindkettő összetevőre szükség van, nem pótolható mással. Feltétlenül fontos, hogy egy olyan közös hang kristályosodjon ki ezáltal, ami a miénk, az egy helyütt élőké. Szerintem nem az a feladatunk nekünk, az irodalomban tevékenykedőknek, hogy jót vagy jól írjunk, hanem hogy igazat írjunk” – mondta, majd hozzátette, az is egy érdekes kérdés, hogy vajon mi is az igazság.

„Amit te írtál, azt nem írhatta volna meg más”

Gyenes Klára ezt a mondatot tartja a legfőbb szentenciának, hiszen, mint mondja, az a feladata az irodalomnak, hogy bemutassa egy-egy egyén személyes, egyedi mondandóját, és a sok egyén sok megfogalmazott szövegéből áll össze a társadalom lenyomata. „A fiatal írók pedig úgy érzik majd magukénak az irodalmat, ha megtalálják benne önmagukat akár azáltal, hogy új gondolatokat ismerhetnek meg vagy segítségével kérdéseket fogalmazhatnak meg. Törekedniük kell arra, hogy saját szűrőiken keresztül alakítsák ki egyéni hangjukat, és ne másokat utánozzanak. Az újonnan megnövekedett óriási mennyiségű információból ki kell választaniuk azokat, amik segítenek egy olyan hangot találni, amiben mások számára megérezhető, hogy egy-egy mű nem az alkotóról, hanem az őt körülvevő emberekről, vagyis akár rólam is szólhat.”

A valóság helyét az online világ váltja fel

A diákok kora eleve korlátot szab az irodalmi alkotások befogadhatóságának. De a költő-tanár szerint most óriási változás történik a gyerekek lelkében és az érdeklődési körükkel kapcsolatban. „Azt tapasztalom, hogy teljesen másképp jelennek meg bennük azok az irodalmi művek, amiket én a saját gyermekkoromban megéltem. S bár azt gondolom, hogy az igazi alkotás képes arra, hogy mindenkit megszólítson, akármelyik művészeti ágról is legyen szó – irodalomról, színházról, táncról… – azért az nagyon fontos, hogy az alkotók törekedjenek könnyen befogadható művek létrehozására, hiszen így tudnak eljutni a közönség széles rétegéhez. És hogy miért is van erre szükség? Azért, hogy segítse a befogadó életét mindennapi érzései tekintetében, illetve még lényegesebb, hogy segítse a befogadó fejlődését.”

Itt a megoldás

Gyenes Klára úgy véli, az irodalmat találkozásokkal és hangos olvasással lehet közelebb vinni a fiatalokhoz, ez lehet a legegyszerűbb módja a megoldásnak. „Szövegeket kell mondanunk egymás társaságában. Abban a pillanatban ugyanis, ahogy kimondjuk saját vagy mások gondolait, ezek testté válnak és elkezdenek dolgozni bennünk. A szövegek a gyerekeknek egy befelé és egy kifelé gondolkodást is biztosítanak. A kimondott mondat vagy a beszélő sajátjává válik, vagy éppen ellentétes gondolatot vált ki belőle, de a lényeg, hogy akaratlanul és tudattalanul beépül az életébe” – összegzett a szakember.