Húsz év alatt vált ismertté

– Sokáig nem volt hivatalos himnusza a magyar nemzetnek, ahogy a környező nemzeteknek sem. Országunk függetlenségének korszakai is nagyon szaggatottak voltak. A francia forradalom eredményeképpen született meg a La Marseillaise mint nemzeti induló, ami először vált széles körben ismertté Európában – mondta Keresztesné Várhelyi Ilona debreceni irodalmi muzeológus, a Miskolci Egyetem nyugalmazott irodalomtörténész oktatója.

– Ezt követően a környező országokban is kezdtek hasonló indulók elterjedni, mert a királyságok nemzeti ünnepein szükség volt lelkesítő, hazafias énekekre. Magyarországon a katolikus vidékeken elsősorban a Boldogasszony Anyánk című éneket énekelték, mivel szinte minden ünnepség egyházi vonatkozásokat is hordozott magában. Ennek rengeteg szövegváltozata maradt ránk kéziratos formában. Református vidékeken a „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” kezdetű 90. zsoltár szolgált hasonló célokat. Nagyobb egyházi találkozókon a reformátusok ma is ezt éneklik. Erdélyben pedig ezek mellett az „ó, én édes jó Istenem, oltalmazóm, segedelmem…” kezdetű katolikus népéneket énekelték az Este a székelyeknél dallamára. Ez ma főleg a csíksomlyói búcsúban hallható. A manapság székely himnuszként ismert dal újabb, 20. századi fejlemény.

A népköltészet ihlette

Hosszú folyamat eredménye, hogy a hivatalos magyar nemzeti himnusz lett Kölcsey Ferenc „Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból” című műve.

– Kölcsey nem gondolhatta, hogy verséből nemzeti himnusz válik, nem is érte meg költeménye megzenésítését. A vers alcíme a Himnusz keletkezéstörténetére is rávilágít. Kölcsey Ferenc a barátja, Szemere Pál Szép-Literatúrai Ajándék című folyóiratában olvasott egy Rimay János-verset, amely Balassi Bálint neve alatt jelent meg. Ennek az volt a kezdősora, hogy „ó, szegény megromlott, s elfogyott magyar nép…”. Kölcseyt megfogta ez a sor. Ekkoriban tanulmányozta a népköltészetet, a népdalokat és a kuruc énekeket is, amit egy 1833-as leveléből tudunk. Január a regölés, a jó kívánságok időszaka. A himnusz klasszikus műfaja Istent dicsőítő éneket jelent. Kölcsey költeménye is Istentől kér áldást és irgalmat, de népies vonásai miatt felfogható újévi költői regölésnek is, amit a kuruc énekekre jellemző verbunkos ritmus is érzékeltet. Kölcsey istenképére neveltetése és Kazinczy Ferenc hatása miatt jellemző volt a görögös, panteisztikus, a természet jelenségeit istenítő felfogás. Később ezt felváltotta a személyes, keresztény istenkép. A Himnuszban is tetten érhető ez a kettősség. A költő 1823. január 22-én fejezte be költeményét Szatmárcsekén. A Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurora című almanachban jelent meg először. A nagy formátumú vers megszületése egy hosszabb, nehéz alkotói periódusnak volt a végpontja a Vanitatum Vanitasszal párhuzamosan – fejtette ki az irodalomtörténész. Erkel Ferenc zeneszerző a Nemzeti Színház által 1844-ben kiírt pályázatra nyújtotta be a művét, Bartay Endre színházigazgató unszolására, a színház karnagyaként.

– Mivel a feldolgozásból hiányzott a himnuszok jellemző indulószerű „optimizmusa”, kezdetben többen kritizálták. Valószínűleg egy ideig még párhuzamosan énekelték az egyházi népénekekkel, de azok egyre inkább kiszorultak a polgári ünnepségekről. A Himnusz zenekari változatát szabadtéri előadásban 1846-ban mutatták be először, amikor a Széchenyi-gőzhajót felavatták a Hajógyári-szigeten. Komoly szerepet először az 1848-as forradalom és szabadságharc idején kapott. A kiegyezés után kezdték tanítani az iskolákban. Az utolsó magyar király koronázásán már a Himnusz hangzott fel. Kései fejlemény, hogy törvényileg is rögzítették: ez a magyar nemzet himnusza. Csak 1989 után került bele a magyar alkotmányba. A Kölcsey-díjas Csoóri Sándor 2000-ben, kitüntetése alkalmával a szatmárcsekei református templomban mondta el, hogy a Himnusz megírásának pillanataiban született Petőfi Sándor és Madách Imre is. Kölcsey áldáskérő imája tehát meghallgatásra talált. A magyar kultúra napján idén őket is ünnepeljük – emelte ki Keresztesné Várhelyi Ilona.