Sokan akarták, hogy játszhassanak. Játszanak

A nagy idő párhuzama, a színházalapítás a kezdetektől ott volt Béres Attila igazgató érvei között, amikor október végén bejelentette: gyűjtés kezdődött, hogy a jubileumi évben is nyitva maradhasson a 2023-ban kétszáz éves Miskolci Nemzeti Színház. „Kétszáz évvel ezelőtt 1823-ban elsőként Magyarországon, a miskolci polgárok saját akaratukból, forintot forint mellé téve építették fel az ország első kőszínházát, amelyre az egész magyar nemzet büszke volt, de ott és akkor a miskolciak önmagukra lehettek a legbüszkébbek”. 

„Most nagyobb nézői szerepvállalásra van szükség, nem elég a részvétel és a taps” - a mondattal Marien Orsolya, a gyűjtés javaslatával élő Miskolci Színházbarátok Egyesületének elnöke kötötte össze a múltat és a jelent.

Gyakorlatias és szimbolikus is az értelme adományokat gyűjteni – az energiaválság miatt olyan mértékben nő a kiadás, hogy emiatt sok színház kényszerült a bezárásra. Lehetséges-e, hogy a miskolci, a mai Magyarország első kőszínháza, a bölcső, az origó is erre a sorsra jusson? Az alapítás kétszázadik évfordulójának ünnepét azzal kezdje megülni, hogy ki sem nyit? Az adakozás ezzel a lehetőséggel dacol, és bár még nem látni, mekkora sikerrel, milyen részt vállalva át a megnövekedett kiadásokból, de annyit már tudni, hogy januárra igaz lehet az októberi kijelentés: "azt szeretnénk, hogy játsszunk, és játszani fogunk" – ígérte Béres Attila. 

Ennek megvan az ára – új bemutatókat mondtak vissza, egy épületbe húzódott össze a színház, visszavették a fűtést. A költségcsökkentés részben poénná lényegült – beépült a jelmezbe a steppelt kabát, a szövegbe a „milyen hideg van itt”, a „begyújtani a kazánt”-szerű fordulatok – érdem az önfeledt nevetés. A beleérzés terepe lett a hideg miatti fizikai tehertétel: szisszen a közönség, felmérve, mit jelent a szerep szerinti alulöltözöttség, izzadtnak, vagy vizesnek lenni ebben a klímában.

A kérdés, hogy enged-e saját művészi törekvéseiből a színház, a minden esti telt ház érdekében, egyelőre nem tűnik időszerűnek és értelmesnek: 2022 igényes előadásokat hozott, minden műfajban, nagy lehetőségekkel a színészeknek. A színház értelmén tűnődőknek, és azoknak is, akik nem akarnak mélyebben belegondolni, hogy mi végre ez az egész, borzongató élménye A „K” ügy – Rusznyák Gábor rendező a maga Kohlhaas történetével odaadja azt a végtelenül időszerű lehetőséget is a töprengésnek, hogy mi van, ha hősök nélkül marad a világ, ha a lócsiszár nem enged az igazságkeresés elemi kényszerének – nem nagyobb tragédia-e beletörődnie az embernek a vesztes helyzetbe, mint mindent elveszítenie az igazságáért, vagy amit annak ismer.