Mindszent kálváriája

Mindszent történetét leginkább (Miskolc)Tapolcához és a tapolcai apátság történetéhez kapcsolják, és egészen a honfoglalás koráig, a Miskóc nemzetség letelepedéséig vezetik vissza. A tapolcai apátnak volt birtoka Mindszenten, valószínűleg már a kezdetektől – vagyis az apátság alapításától, amelynek nem tudjuk a dátumát – fogva. Dobrossy István feltételezései szerint vagy az apátságban, vagy a mindszenti gazdasági központban lehettek a Miskóc nemzetség dokumentumai, iratai, akár még városunk alapításával kapcsolatban is. 

1483-ban már okleveles említése van Beatrix királyné által a mindenszenteki ispotálynak. 1507-ben már bizonyosan állt Mindszenten a kis kápolna is a város szélén. Mindszent az avasi – a katolikus liturgia szerint felszentelt – Szent István-templom része volt. 

1544-ben a budai pasa porig égette városunkat, ugyanis a miskolciak nem voltak hajlandóak adózni neki. Azt gondolták, hogy olyan messziről nem ér le ide a „török keze”. Sajnos ez nem így volt, ekkor rombolták le az avasi templomot is. A hírhedt zálogbirtokos, Fánchy Borbála nem engedte újjáépíteni azt azonnal, mert attól félt, hogy a reformátusok szertartásai szerint épül majd újjá. Ő inkább Mindszenten rendezte be kis „katolikus rezidenciáját”, melyet az avasi templom birtokából „hasított ki”. Mielőtt a gazdag, római katolikus zálogbirtokos önkényúrnő meghalt volna – 1563-ban –, 1562-ben a mindszenti kis kápolnát felújíttatta, az ispotályt tataroztatta. 

1606-ban lesz a – már csak névlegesen létező – tapolcai apát tulajdona a mindszenti egyház. Azt biztosan tudjuk, hogy a kápolna 1631-ig működött. Az 1631 és 1706 közötti működéséről – ha egyáltalán volt vallási élet a falak között – nincs információnk. Marjalaki Kiss Lajos szerint nem, a legújabb kori kutatások szerint viszont elképzelhető. A miskolci római katolikus közösség Mindszenten talált menedéket. 

1706-ban Petrik András egri kanonok, mint tapolcai apát, újjáépítette a kis kápolnát. Érdekesség, hogy itt használták fel az 1544-ben az avasi templommal egyetemben a török által leégetett Boldogasszony-templom még megmaradt köveit, és egy kis tornyot is kapott két haranggal. 

A Rákóczi szabadságharc bukása után éledezni kezdett a miskolci római katolikus közösség – erős rekatolizáció kezdődött országszerte –, és úgy gondolta a városrész, hogy önállósodik, külön utakra lép Miskolctól. 1724-ben fogadta el Miskolc városa Mindszent település létrejöttét. 

„Miskolc város tanácsa 1724. február 20-án tudomásul vette az elszakadást.” 

(A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. – Dobrossy István–Kárpáti László: A Mindszenti templom építéstörténete és műtárgyai (Miskolc, 1981, Herman Ottó Múzeum) 

Az 1720-as évekre romossá vált a kápolna, Altán (Althann) Mihály Frigyes tapolcai apát lebontatta, 1728-ban – egyes források szerint 1724-ben – új, nagy templom építésébe kezdett. Az egyházközség hivatalosan 1717-re teszi a templom, vagy inkább maga az egyházközség alapítását. 1734-ben tűzvészben leégett a már meglévő tetőszerkezet, az építkezés kissé megrekedt. 1743-ra lett készen, de már Máriássy Sándor apát fejezte be az építkezést. A két tornya csak a falak magasságáig készült el. Védőszentjei Szent Péter és Pál apostolok lettek, 1744-ben szentelték fel. A templom bejárata fölött az építést befejező Máriássy Sándor és az azt elkezdő Altán Mihály családi címere látható. A felirat pedig az építtetők neveit őrzi. 

Érdekesség, hogy a 18. század elején – a nagy pestisjárvány elől – sok görömbölyi lakos települt Mindszentre. Ez azért érdekes, mert Görömböly magyar település volt, és ezen magyarok a falujukból való távozása után telepítették be a tótokat és a ruszinokat, akik máig őrzik identitásukat, ápolják hagyományaikat.
Szintén érdekes fejezete a Mindszent történetének a következő eset: 1776-ban Mária Terézia a görögkatolikus egyháznak adta a tapolcai apátságot, Bacsinszky András munkácsi püspök lett az apát. Az apát ezáltal azonnal jogot formált a mindszenti templomra a görögkatolikus hívei számára. Az ügyből hatalmas pereskedés kezdődött, tevékeny résztvevője volt a Kamara, az egri püspök és a királynő is. Rengeteg érv és ellen­érv hangzott el mindkét oldalon, ezeket az udvar gondosan mérlegelte. 

Egyébként Miskolcon a görögkatolikus hívek száma elenyésző volt, ekkor mindösszesen 104 hívővel rendelkeztek. 1778-ban döntött az uralkodónő, a római katolikusok kezén maradt a templom, az apátsági birtokot meghagyta a görögkatolikus egyháznak. A görögkatolikus templom végül Görömbölyön épült meg.

„...a tapolcai apátság birtokai közül kivette Mindszent falut Jenke prédiumával, s megszüntette a tapolcai apát kegyuraságát a mindszenti egyház felett, átadva az említett jogokat a kamarának.” 

(Dobrossy István: Miskolc története III. – Egyházi, vallási élet, 871. oldal. Miskolc, 2000, dr. Dobrossy István) 

Miskolc közben persze sokszor sürgette azt, hogy Mindszent újra városunk része legyen. Erre 1841-ből írásos adatunk is van.
1857-ben, amikor a városban járt Ferenc József, látta a templom szépségét és azt is, hogy a tornyai nincsenek befejezve. Azonnal tett egy felajánlást, hogy az egyik tornyának építésének költségeit magára vállalja. A másik toronyra az egri érsek felajánlásából és a hívek adakozásából tellett, és 1864-re elkészültek a tornyok. A templom 1880-ban nyerte el mai formáját, abban az évben, amikor visszatért Miskolc város „kebelére” Mindszent község is.
Tehát 1880-ban, közel 160 év után újra városunk része lett Mindszent. Ez a csatlakozás sokak szerint a Nagy-Miskolc koncepció első epizódja volt. Az egykori önálló település neve a templom, a parókia és a temető nevében maradt meg számunkra.
(folytatjuk...)