Bemutatták a teraanga szellem országát

Szenegál történelmét és sajátos kultúráját hozta közelebb az érdeklődőkhöz a miskolci Szabó Lőrinc Ide­gennyelvi Könyvtár előadása pénteken, az intézményben működő Francia klub szervezésében.

Negyven etnikum együtt

Amandine Humbert, az Avasi Gimnázium, a Herman Ottó Gimnázium és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium anyanyelvi franciatanára mesélt magyar tolmácsolással a volt francia gyarmaton szerzett élményeiről. A tanárnő a ­ Magyar–Francia Ifjúsági Alapítványon keresztül érkezett hazánkba.

„Elsőként Szenegálban dolgoztam franciatanárként. Ez a két magyarországnyi, viszonylag ritkán lakott, 16 milliós ország Nyugat-Afrikában, az Atlanti-óceán partján helyezkedik el. Fővárosa a több mint 1 milliós Dakar – ismertette az előadó. – Macky Sall körülbelül tizenöt éve köztársasági elnök. A muzulmán vallás a népesség 95 százalékát érinti, így a mindennapi élet meghatározója. A napi többszöri imaórák alkalmával még az autók is leállnak, és mindenki megáll imádkozni ott, ahol van. A pénznem a CFA frank, amelyet korábbi francia gyarmatokon használnak Afrikában. Szenegál európai telepesek hatására jött létre a 17. századtól kezdve, előtte a Mali Birodalom része volt. A franciák 1659-ben alapították meg Saint-Louis városát, amely a rabszolga-kereskedelem egyik központja volt. Nagy-Britannia és Franciaország háborút vívott a gyarmatért. Az 1814-es párizsi békeszerződés értelmében, mint győztes, az utóbbi kapta meg, és 1904-ben Francia Nyugat-Afrikához csatolta. Az ország 1960-ban lett független. Több mint negyven eltérő nyelvű etnikum él itt egymás mellett. A hivatalos nyelv a francia, de az angolnyelvűség is megmaradt. A legelterjedtebb a volof, ami a nagy városokban gyakran keveredik a franciával. Sze­negál a teraanga országa, ami vendégszeretetet, nagylelkűséget jelent. Az elcsigázott utazókat behívják vacsorára a házakba, ahol a földön ülve étkeznek. Jellemző nemzeti étel a zöldséges hal vagy csirke rizzsel, ami nagyon csípős, mert sok paprikát és hagymát tesznek bele. A piacon alkudni kell, és az árut a földre téve kínálják. A színes szenegáli kelmék világszerte kelendőek és drágák. Egy póló körülbelül 6 euró.”