„Hegyalja ékköve lesz ez a templom”

Hatalmas fák árnyékában bújik meg a bodrogkeresztúri Szent Kereszt felmagasztalása római katolikus templom. A faóriások is a történelem tanúiként állnak és vetnek árnyékot az ódon falakra, de közel sem olyan régen kapaszkodnak a pincesor domboldalába a gyökereikkel, mint amenynyire a múltba vissza kell mennünk ahhoz az időponthoz, amikor a most is álló falak megépültek.

Kassai József egykori szerencsi plébános szerint 1220- ban épült, aki ezt a számot 1820-ban a templom déli ajtaja fölött kőbe vésve látta. Ez a rész a mai templom szentély része. A jelenlegi templom késő gótikus stílusban 1481– 1520 között épült fel, homlokzat előtti gótikus toronnyal, déli oldalán pálcatagos kapuval (melyen 1485-ös évszám olvasható), egykorú vasalt kapuszárnyakkal, a kapu felett az 1481-es évszámmal, a záró párkányon az 1520-as dátummal.

A templomon jelenleg gőzerővel dolgoznak, kívül és belül is állványzat jelzi: hamarosan teljesen megújul az épület. A kivitelezést az örökségvédelmi oltalom alatt álló épületek felújításában mára már országos hírnevet kivívó, nyíregyházi székhelyű Zombor Csoport végzi, amely többek között olyan felújításokkal tette le a névjegyét, mint a Máriapócs Nemzeti Kegyhely átfogó műemléki helyreállítása. Nem mellesleg a bodrogkeresztúri munkával párhuzamosan végzik az alig néhány kilométerrel arrébb található tarcali Rákóczi Szüretelőház felújítását is, amely már a kivitelezés vége felé jár, és júniusban átadásra is kerül.

De nem kell sokáig várni már a templom átadására sem, tudjuk meg rögtön Zombor Szabolcs ügyvezetőtől, aki a cégcsoport műemléki projektvezetője, és aki mosolyogva fogad minket a templom kapujában, hogy aztán azonnal beljebb is invitáljon. Mint mondja: az elképzelések szerint a karácsonyi szentmisét már a megújult templomban hallgathatják majd meg a hívek.

Kiköszörült csorba

A kapuban azért még megtudjuk tőle, hogy a templom legrégebbi része a szentély és a torony.

A hajó is középkori, azonban azt később átalakították: ekkor kerültek be a nagy mérműves ablakok, és ekkor került rá boltozat is, addig ugyanis sík mennyezetes födémje volt. A keleti oldalon maradtak meg csupán az eredeti, kora középkori résablakok. A templomot cirka száz éve újították fel utoljára és a huszadik században építették hozzá a neogót oldalkápolnát, amelynek a helyén korábban egy oldalhajó állt, amely elpusztult. Azonban az alapfalai még megvannak és jelenleg egy faszerkezetet építenek az egykorvolt oldalhajót szimbolizálandó, annak a tömegét visszaadva. Alatta megtalálták az eredeti járószintet négyzetes laptéglából kirakva, amelyet visszatemettek, ott egy fedett, de nyitott kőtár várja majd a látogatókat.

Belépve kitárul a templom épülete előttünk, a belső térben a régészeti kutatásokat elvégezték és több sírt tártak fel a toronyban, a hajóban és a szentélyben is, amelyek a templom valamikori papjainak nyughelyei lehetnek.

A festő-restaurátor kutatások során került elő a liliomos díszítő sorminta, amely a sík mennyezet díszítősora volt egykor a hajóban – amelyben a karzat is jóval később, a XIX. században készült el. A karzat érdekessége egyébként a fiókáit a saját vérével etető pelikán díszítőminta, amely általában református jelkép. A templom ugyan kétszer is református helyhatóság alá került a történelem során, azonban a dísz jóval később készült. A boltozatot már helyreállították a hajóban, most következnek az oldalfalak. A hajóban befalazva egy középkori keresztelőmedencét is találtak, amely ugyan sérült, de helyreállítják és az elképzelések szerint ugyanúgy és ugyanott lesz majd a helye, mint ahol volt, és ismét ugyanazt a funkciót láthatja majd el.

A déli kapu kőrestaurátori helyreállítását már elvégezték, ahogy a tető és toronysüvegét is, és most kezdik a homlokzatvakolatokat és belső vakolatokat is készíteni. A kapu érdekessége, hogy rovátkolások vannak mintegy egy-másfél méteres magasságban mindkét oldalon, amelyről azt feltételezik, úgy születtek, hogy ott élesítették a kardjukat a vitézek. Ugyanis volt egy olyan szokás, hogy bűneiktől szabadulva bementek a templomba, és ahogy a fennmaradt mondás tartja: kiköszörülték a csorbát, vagyis megbánták a bűneiket, miközben a kardjukat itt végighúzták. A fakapun 1481-es dátumot találtak és a mai napig működőképes állapotban van, használták a munkálatok megkezdése előtt is, jelenleg szintén restaurálás alatt áll.

A szentélyben egy sír feltárása van még hátra, amelyről Zombor Szabolcs azt mondja: ettől várják a szentségtartó bizonyos darabjait még, ugyanis az eddig megtaláltak is onnan kerültek elő. Szeretnék ugyanis a Szent Kereszt ereklyetartót helyreállítani az északi falon. Végigfut itt ugyanis teljes magasságban egy kőkereszt, amelyen középtájt lehetett egy ereklyetartó két szoborfülkével, baldachinos szoborcsoporttal, amelyet lefaragtak a reformátusok. A feltételezett corpusból már találtak meg darabot, és azt feltételezik, hogy a nagy kereszt felső részét kitevő kisebb kőfeszületet a Szentföldről hozták, és ehhez készült az ereklyetartó, amely a Szent Kereszt egy darabját tartalmazhatta. Ez anynyira szent ereklye volt akkor, hogy a behelyezéséhez még a freskókat is megbontották. Így vélhetően ezért is kapta a templom a Szent Kereszt felmagasztalása nevet. A szentély kupolarésze jelenleg teljesen alá van állványozva, ugyanis elkezdődött a falképeinek a restaurálása. Így három emeletet mászunk meg az állványon, hogy feljussunk Boromisza Péterhez és Nemessányi Klárához, akik a vezető restaurátorai a munkának. Na és persze azért, hogy közvetlen közelről csodálhassuk meg a falképeket. Borzongató belegondolni, hogy ilyen közelről az évszázadok során itt megforduló sok ezer emberből senki sem láthatta őket. Persze már amikor láthatóak voltak, ugyanis megtudjuk azt is, hogy a restaurálás a festékrétegek eltávolításával kezdődött, amelyekből volt bőven, főként fehér festés, meszelés, de más színeket is találtak a különböző rétegekben. Nem véletlen, hogy a restaurációs munka 5-6 embernek egyéves munkája lesz, mire teljesen elkészül.

Komoly leletanyag

A szakemberektől azt is megtudjuk, hogy nagyon komoly leletanyagot csodálhatunk meg éppen, amilyet ma már nagyon ritkán találni középkori templomokban. Mint amilyen például a vélhetően Szentföldről érkezett kőkereszt két oldalán látható két keresztes lovag. A boltozaton a csillagos eget ábrázolták, alatta vöröses, barnás színű geometrikus rendszer, amely annak idején láthatóan szabad kézzel készült, mindenféle eszközök segítsége nélkül. De megtalálták Szent Miklós, Szent Katalin és Szent Ambrus alakját is a festményeken.

A szentély felső részéhez tartozott az oratórium, ahol a főúri népek imádkoztak, ezen a részen a felújítás után kiállítótér lesz majd a templom történetével kapcsolatban.

Építéstörténeti érdekesség

Nemessányi Klára építéstörténeti érdekességre is felhívja a figyelmünket, méghozzá a falak tetején és a zárókőnél található lyukakra. A szentély építésénél ugyanis előbb kövekből megépítették a boltozatot, majd egy fazsaluzat készült, és erre rakták rá felülről a köveket a habarcsba, amiből a kupolarész készült. Amikor megkötött, akkor lebontották a fazsaluzatot, bevakolták és befestették. A most látható lyukak a fő zsalu tartógerendák fészkei voltak akkor. Elkezdődött a gótikus üvegablakok helyreállítása is, ezek egykor festve voltak, de most egyszínű üveg kerül majd bele.

Míg elköszönünk a restaurátoroktól és lemászunk az állványzatról, Zombor Szabolcs a hátralévő munkákat sorolja, és megjegyzi: biztos benne, hogy ez a templom Hegyalja ékköve lesz. De egyébként most is az – teszi hozzá. A látottak alapján pedig ebben nincs okunk kételkedni.

(A borítóképen: Nemessányi Klára és Zombor Szabolcs a szentély kupolájának festményeit mutatják)