A múzeumi munka nem állt meg

Bár a Tokaji Múzeum és Világörökségi Bormúzeum a pandémia okozta rendelkezések miatt jelenleg zárva tart a közönség előtt, az intézményekben aktív munka folyik: a zárt ajtók mögött...

– Az elmúlt év a kulturális intézményeket is jelentős kihívás elé állította. Sajnos – mint az ország valamenynyi múzeumában – a 2020-as évet a közel 5 hónapos bezárás miatt jelentősen át kellett szerveznünk – kezdte beszélgetésünket Nagyné Bősze Katalin, az intézmény igazgatója. – A jeles napi programjainkból csak a farsangot tudtuk megszervezni, a húsvét, a pünkösd és az advent mint nagyrendezvény, mint csoportoknak biztosított múzeumpedagógiai foglalkozás elmaradt. Ez jelentős bevételkiesést is eredményezett, hiszen múzeumunk éves bevételének közel 50 százalékát a múzeumpedagógia biztosítja. Két nagyrendezvényünket is törölni kellett, illetve a 2021-es évre áttervezni. A „kiváltságos” Tokaj elnevezésű konferenciánkat, melyet szeptember elejére terveztünk, el kellett halasztanunk, míg a másik nagyrendezvény az új, állandó bányászati kiállításunk nyitása lett volna. 2020-ban volt a múzeumunk épületeinek a születésnapja: a 35 év a régi, Bethlen Gábor utcai épületünk „birtokba vételének” éve, míg az 5 év az új telephely, a Világörökségi Bormúzeum átadásának évét jelzi. Bár az 1962-ben indult múzeumi munka kicsiny töredéke ez, mi mégis úgy éreztük, hogy nem mehetünk el szó nélkül mellette.

Felgyorsult háttérmunka

Nagyné Bősze Katalin kiemelte: – A zárás nálunk is csak a látogatóknak szólt. A múzeumi munka és így az élet nem állt meg. Teljes létszámmal tudtunk a tárgyi gyűjteményünkre figyelni. Megkezdtük a későbbre tervezett revíziót, ami együtt járt a közel 6 000 darab vegyes gyűjtési anyag tisztításával, fotózásával, tematikus csoportosításával és raktárba helyezésével. A történeti adattár revíziója a mai napig is tart, de a gyűjtés sem állt le. Közel 600 tárgyat leltároztunk be. Itt kell megjegyeznem, hogy nem a 2020-as gyűjtés volt ennyire hatékony. A raktárak mélyéből közel 400 darab tárgy került elő, melyek 30-40 éve vártak leltárba vételükre. Így elmondhatjuk, hogy ez a kényszerleállás a múzeumi háttérmunka felgyorsítását eredményezte.

„Jó szerencsét!”

Felvetettük, a tettrekészséget bizonyítja az is, hogy sikerült egy új kiállítási anyagot összeállítaniuk a bányászok életéről.

– Az ötlet 2019-ben született – tudtuk meg az igazgatótól. – Ekkor adtuk be pályázatunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kubinyi Ágoston Program, Muzeális intézmények szakmai támogatására, melyet nagy örömünkre el is fogadtak. „Jó szerencsét!” Ez az ősi bányász köszöntés a címe a Tokaji Múzeum pincéjének északi ágában kialakított új, interaktív állandó kiállításnak. A címadás nem véletlen, hiszen a múzeum Tokaj és környéke – a Tokaji-hegység déli része – kőbányászatát, annak XIX. század végi, XX. század eleji néhány sajátosságát kívánja bemutatni. Mindezt azonban a teljes magyar bányászmúlt szerves részének tekintve teszi. Már az ötlet is közös volt szakmai segítőnk és rendezőnk, dr. Dankó József nyugalmazott középiskolai tanárral. Egyetértettünk abban, hogy bár városunk neve összeforrt a méltán híres borával, szükséges a figyelmet egyéb – történelmi, természeti, ipari – értékeire is ráirányítani. A kő használata egyidős az emberiség kialakulásával. Régészeti leleteink is bizonyítják, hogy környékünk itt élő embere is így volt vele. Robert Townson angol természettudós az 1793-ban Magyarországon tett utazásainak élményeit feldolgozó könyvében már említést tesz a Tokaj határában, a Lebúj csárda mellett elhelyezkedő kőfejtőről, melynek kövéből házakat építenek a helybéliek. Az első jelentősebb kőbányákat a 19. században nyitották meg a Nagy-Kopasz-hegy Tokaj városához tartozó részein. A hegy területén több mint 20 külszíni bánya és kőfejtő működött. A bányák életét a történelem jelentős eseményei befolyásolták. A városunk határában lévő Csurgókúton az 1990-es években szűnt meg a termelés. Ha csak ezt a közel 200 évet vesszük figyelembe, már ez is indokolja témánk választásának jogosságát. Számos Tokajban és a környező településeken élő keresett meg bennünket felhívásunk után. Többen emlékeiket, mások fotókat, a család tárgyi „hagyatékát” adtak át a témában. Így sikerült megismerkednünk az általunk „utolsó erdőbényei ritzernek” nevezett Szalai Bélával. Béla bácsi 85 éve ellenére szívesen vállalta ennek a munkának a bemutatását, mesélt a közel 40 év bányában töltött időről. A vele készült riportot a kiállításban is bemutatjuk. Szintén kisfilm formájában látható a Colas Északkő Kft.- ben forgatott „Vigyázz! Kész! Robbantás!” című kisfilmünk, amely a kőbányászat mai menetét mutatja be. Rengeteg tanulmány, ismertető anyag került látóterünkbe, melyeket a kiállításban elhelyezett „tudástárban” közkinccsé is tettünk. A gyűjtőmunkát a kivitelezés követte. Itt komoly dilemma elé kerültünk, mivel az első elképzelésünk az volt, hogy a kőbányászatot mutatjuk be, de ez külszíni fejtést jelent. Mi pedig a rendelkezésre álló pinceszakaszunkban a föld alá kerülünk. Így jött az ötlet, hogy városunk határát hagyjuk el, terjesszük ki nagyobb területre a bemutatást és kerüljön be a témába mélyművelésű bánya is. Így a belső szakasz életképe már az itt folyó munkát mutatja be.

Ajándékbolt

Miként, hogyan várják az enyhítéseket, a nyitást? – kérdeztük.

– Az éves programunkat természetesen már elkészítettük, de sajnos szinte hónapról hónapra változtatni, törölni kell, így még nyilvánossá nem is tettük. Egy biztos, ha engedélyezik a nyitást, az első a bányászati kiállításunk ünnepélyes átadása lesz a közönségnek. Nagyon szeretnénk a húsvéti megszokott programjainkat megtartani, bízom benne, hogy ebben az évben már sikerül. Bár még csak az előkészületeknél járunk, de elárulom, hogy készülünk meglepni vendégeinket egy ajándékbolt nyitásával, ezzel is bővíteni szeretnénk szolgáltatásaink körét. A hozzánk látogatók a múzeum saját kiadványai mellett a város és környékén alkotó kézművesek munkáiból összeállított kínálatból vásárolhatnak majd egy-egy emléktárgyat – zárta gondolatait Nagyné Bősze Katalin.

(A borítóképen: Összeállítottak egy új kiállítási anyagot a bányászok életéről)