A helység kalapácsa a táncszínházi falvédőn

Időtlen humor. Ellenállhatatlan kacagás. Mozgásszínházi groteszk.

Bujdos Attila

Fotó: Gálos Mihály Samu

Feljegyezték, hogy a korabeli kritika nem vette észre benne a szatírát, nem egy bíráló idegenkedett A helység kalapácsától. Ez az elbeszélő költeménye is hozzájárult ahhoz az elmélethez, hogy Petőfi Sándor durva, naturalisztikus parasztköltő lenne.

Más megítélések szerint az 1844-ben írt komikus eposz irodalmi paródiaként az egész világirodalom díszére válik. Hasonlították még aprólékosságában mindenre kiterjedő holland festményhez is.

A humora időtlenségét Bessenyei Ferenc, Major Tamás, Garas Dezső, Mészáros Ági, Gobbi Hilda önfeledt játékával Zsurzs Éva 1965-ös tévéfilmje a ma embere számára is bizonyította. Más műfajban is teret nyert – ihletője volt például Novák Ferenc táncszínházi feldolgozásának.

Ahogyan a költő mondja

Most Kozma Attila, a Miskolci Balett alapító vezetője készít belőle előadást a társulatával.

– Minden szempontból kiváló színházi alapanyag. Akárhányszor a kezembe kerül, ellenállhatatlan, hangos kacagásra késztet. Hihetetlen komédiás. Másokat megelőzve úgy mesél történetet, úgy teremt karaktereket, hogy azzal a magyar irodalom későbbi nevettetőivel rokon. Olyan ezt olvasni, mint Rejtő Jenőt – von párhuzamot a koreográfus-rendező, hozzátéve: Petőfi Sándor a hőseposzt kifigurázó stílusparódiát írt, de követte annak szabályait, így az irodalmi műnemekben kevésbé járatos mai befogadó számára az általánosabb érvényű tudáshoz is kapaszkodókkal szolgál.

Kozma Attila: A helység kalapácsa minden szempontból kiváló színházi alapanyag | Fotó: ÉM

A helység kalapácsa nem színpadra szánt költeményként készült, de számtalan fordulatával segít abban, hogy sokrétű, színes táncszínházi előadás szülessen belőle – mondja Kozma Attila.

– „Csak két éhes pók harcolt/Életre, halálra/Egy szilvamagon-hízott légy combja felett” – írja például a költő az első énekben, megrajzolva a helyszínt, a templombelsőt. Odaillő a jó póktánc – világítja meg az előadást létrehozó kapcsolódási pontokat. – A települést „a völgy tekenőjében” helyezi el a költemény. Gondoljunk egy olyan helyre, mint Hámor: a kovács kalapácsának hangjától hangos a település. Elhallgattatni, elszökni előle képtelenség – mindenki kénytelen felvenni a ritmust – emel ki néhány, a versből születő előadásbeli ötletet Kozma Attila.

Sokszínű zenei hangzás

„Életöröm” – nevezi meg a költeményből fakadó, szándéka szerint az előadást is átjáró érzést. Táncmim – ezt a műfaji megjelölést használja, miután mozgásszínházi előadásként képzelve A helység kalapácsát, a pantomim eszközeihez nyúl. Az ősi színházi forma illik a groteszkhez, márpedig A helység kalapácsa az említett példán túl is számtalan groteszk helyzetet ír le. A történet elmeséléséhez jól illik a zenei eklektika, a népzenei témáktól a sanzonok világán át a Puccini-áriákig számos motívum erősítheti, teheti teljessé a komikus helyzetek ábrázolását. A válogatás inspirációt adott a számára, hogy maga is írjon kuplészövegeket az előadáshoz, de ezek végül csak a saját örömét szolgálták – „hogy jövök én Petőfihez” –, üti el a kérdést Kozma Attila, hogy miért nem élt a lehetőséggel.

Az előadás megtartja a maga idejében Petőfi történetét. A forma, amelyet a koreográfus-rendező és a díszletet tervező Juhász Katalin kitalált hozzá: a falvédő. Ahogyan az keretezi az élet leírására alkalmas, a boldogság megélésére ajánlott közérthető, hétköznapi bölcsességeket, akként adja meg a paraszti enteriőr határait a szerelmi viszályból és ármányból fakadó kisszerű kocsmai verekedés hőskölteményi cselekményként való elbeszéléséhez. A nézőt a történetben eligazító feliratok elbírják a visszautalást az alkotó költészetére: Petőfi ifjonti szerelmi lírája is megjelenhet ezen a felületen.

Irányjelző

A Miskolci Balett nem először dolgozik klasszikus magyar irodalmi anyagból: a János vitéz hosszan tartó sikere Arany János Rózsa és Ibolya-feldolgozásához adott lendületet. A helység kalapácsa után is van olyan mű, amelyből szívesen készítene előadást Kozma Attila.

– Ha a felnőttek számára is élvezetesen szeretnénk szórakoztatni a fiatal közönséget, nem kell jobb forrás, mint a magyar irodalom: Petőfi, Arany, Csokonai Vitéz Mihály – előlegezi meg a folytatás lehetséges irányát.