Nyolc éve világörökség a matyó hagyományok

Rendhagyóan ünnepelték a magyar kultúra napját Mezőkövesd és a matyók. A korábbi években ekkor rendezték a Matyó Rózsa Ünnepét, amelyen megemlékeztek arról, hogy a matyó népi kultúra, hagyományok fölkerültek az UNESCO szellemi kulturális világörökségének listájára. A tavalyi gálát a művelődési ház felújítása miatt tavaszra tervezték, ám a járvány közbeszólt, ahogyan idén is. A Matyó Népművészeti Egyesület azonban az online térben várta a közönséget.

Mindig aktívak

Előbb dr. Csonka-Takács Eszter, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója küldte el köszöntőjét. Fölelevenítette, nyolc éve került föl a reprezentatív listára a matyó örökség, ezt pedig mindig megünneplik Mezőkövesden, minden matyó közösség részvételével. Nagy öröm, hogy a matyó közösség, örökség nemcsak a világot gazdagítja, hanem Magyarországét is. A matyók mindig aktívak, együttműködők, fontos tagjai a magyar jegyzékben szereplőknek. Példát adnak arról, hogy tartsanak össze a közösségek, miként vigyük tovább hagyományainkat. Bár most változott az élet, töretlenül működik a közösségi identitás érzése, a matyó öntudat, ha a gyakorlatban nem is tudják megmutatni, hogy a matyó él. Ebben az időszakban erőt lehet gyűjteni, a hiány még nagyobb kohéziót teremt, lehet készülni a következő találkozásra.

Az online ünnepen táncoltak a mezőkövesdi, tardi és szentistváni táncosok, összeállítást közöltek a korábbi ünnepekről Jakab Zsolt és Tóth Balázs képeiből, Kéri Sándor fotói segítségével pedig bemutatták a Kortárs Matyó Népi Iparművészeti Gyűjteményt, amelyet vándortárlatként indítottak útjára, de a 17 alkotó 57 tárgya most pihen, az egyesület harmincadik születésnapján azonban remélik, ezrek láthatják majd.

Készült egy elektronikus kiadvány is, amelyben Berecz Lászlóné, az egyesület elnöke emlékszik vissza a kezdetekre, amikor 2012. december 5-én fölkerültek a világörökségi listára és elindult az ünnep, először 2013 januárjában. Héra Éva, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnöke arra emlékeztet, hogy a rózsa a matyók öltözékén a legsanyarúbb időkben virágzott ki és vált a bizakodás, öntudat kifejezőjévé.

Dr. Fülemile Ágnes, az MTA BTK Néprajztudományi Intézet Történeti Néprajzi Osztályának vezetője egy tanulmányt készített a matyó örökség 2021-es állapotáról. Felidézte a százötven éves hagyományt, a nyomort, amely nem jelentette a kultúra elszegényedését. A 19. században még más tájakkal volt rokon a hímzés, aztán önállóan fejlődött, a háziiparban és a turizmusban is keresték a termékeket. Mint írta, szerencsés település az, ahol nem kell nagyítóval keresni a múltban a vonzót, érdekeset. Még él a matyó népművészet, de törékeny, csak pár elhivatott ember munkája teremti meg az alkotni vágyó közösséget. A szellemi örökség lényege, hogy nemcsak a régi tárgyak vannak, hanem a közösség tudása tovább él a mai emberekben, értik, művelik a kultúrát. Ezért meg kell ismerniük a hagyományokat a fiataloknak, így nem csak múzeumi tárgyak maradnak fönn. Vállalni kell a múltat, a kultúrát, a közösségnek éltetnie kell a hagyományt, amelynek keretei, funkciói ma már mások. Bízik abban, hogy becsülik az értékeket, az ezekért dolgozókat, lesz bölcs vezetés, amely ösztönzi a hagyományőrzést, megmarad az értelmiség, a pedagógusok, a szakemberi alkotói kör is. Ők intézményes keretek között is ismertetik a hagyományőrzés jelentőségét, megteremtik annak gyakorlatát.

(A borítóképen: Példát adnak arról, hogy tartsanak össze a közösségek. Képünk egy korábbi Matyó Rózsa Gálán készült)