Kovácsműhelyből lett az irodalmi díj

Díjat alapított Bereti Gábor Szinva Irodalmi Díj néven. Már át is adták legelső alkalommal: Szvoren Edina prózaíró lett a díjazott. A díjalapítóval beszélgettünk.

Hogyan jut valakinek az eszébe, hogy irodalmi díjat szeretne alapítani?

Több helyről érkező sugallat adta az ötletét. Mivel azt tapasztaltam, hogy a művészek, köztük az írók minden korban a nemzet napszámosaiként tengődnek, először arra gondoltam, ha nyerek a lottón, feltétlenül alapítok egy díjat, amivel enyhíthetem szűkös, méltatlan helyzetüket. Azonban Fortuna istennő nem fogadott kegyeltjei közé, nem állt mellém, hogy támogassa tervemet. Így, szembesülve a szikár tényekkel, beláttam, magamnak kell elképzelésemet realizálni. Az érlelődés hosszú ideje után, a nyugdíjaskor kezdetén gondoltam arra, hogy érdemes volna számot vetni anyagi helyzetemmel és minden nélkülözhető fillért az elképzelésem megvalósítása érdekében munkába állítani.

Könnyű volt az út a megvalósításig?

Az előérzet amorf, sugallatos állapota után a cselekvésvágy nyugtalanító állapota következett. Azt nem mondhatom, hogy nap mint nap ezzel a gondolattal feküdtem és keltem, de mert művészet- és irodalomkedvelő ember vagyok, valahányszor irodalommal vagy valamilyen művészeti alkotással adódott találkozásom, a jelenéseket makacsul követő gondokkal is találkoznom kellett. A tettvágyra sugalló érzület állandósult, s becserkészve hétköznapjaimat, állandóan szemmel tartott. Időnként eltöprengtem, vajh a cselekvés milyen útját-módját választhatnám.

Mi lett az út? Elmeséli a történetét?

Egy díj alapításához anyagi fedezetre is szükség van. Ennek előteremtéséhez a sors sietett segítségemre. Ha már Fortuna istennő nem állt mellém, az idő szerencsekereke úgy fordult, hogy ami egykor, még a nagyapám számára hátrányos volt, mert ’47-ben államosították a kovácsműhelyét, az a rendszerváltást követően az édesapámat és két testvérét kárpótlási jegy formájában előnyösen érintett. Az apám a rá eső részt nekem adta, mondván, ő már sok hasznát úgysem venné, én meg az akkori földlicitálások során egy darab földhöz jutottam. Mivel én nem gazdálkodok, bérbe adtam a földet, s az ezért járó bérleti díjat ajánlottam fel a díj anyagi alapjának fedezetéül.

Vagyis a pénz meglett, de hogyan tovább?

Egyedül, Don Quijoteként biztos, hogy nem mennék sokra. A díjalapításhoz partnereket, segítőtársakat kerestem. Érdeklődési körömnél fogva ismertem a városban néhány olyan embert, akikre tervem kapcsán jó szívvel gondolhattam. Ilyen volt Borkuti László, korábbi könyvtárigazgató, ma kulturális tanácsnok és Jenei László író, a Műút irodalmi folyóirat új főszerkesztője. Megkerestem őket, és a felkérésemtől nem zárkóztak el. Tulajdonképpen mi hárman alapítottuk a Szinva Irodalmi Alapítványt, ami aztán a díj további, ügyes-bajos dolgait igazgatta. Belevetettük magunkat az alapítás, az arculatkialakítás hétköznapi aprómunkájába.

Kik kaphatják meg a díjat?

Úgy gondoltam, gondoltuk, hogy mivel az idősebb korosztály alkotóinak egzisztenciális feltételei már jobbadán konszolidáltak, érdemesebb inkább a középgenerációra és a fiatalokra figyelnünk. Ami persze nem zárja ki az életkori nyitottságot, leginkább a minőségi kritériumok esnek a latba. Ez a támogatottak kiválasztásánál megkerülhetetlen szempont marad. Úgy tervezzük, hogy bizonyos vetésforgó szerint a díj ne csupán irodalmi, de szakirodalmi alkotókat is preferáljon. A zsűrit az összetétele erre már most is predesztinálja. És mivel a magyar irodalom nem csak magyarországi, nem feledkezhetünk meg a külhoni, elsősorban a Kárpát-medencében élő kortársainkról sem. Hogy a Szinva díj jellege kialakuljon és látható legyen, ahhoz évek kellenek. Hosszú távon gondolkodunk. A zsűri állandó tagjai Csehy Zoltán, Jenei László, Korpa Tamás, Mezei Gábor és Vásári Melinda. Fontos, hogy a jelöltünknek legyen valamilyen köze Miskolchoz vagy pátriánk tágabb környezetéhez. Ez Jenei László, Mezei Gábor és Korpa Tamás esetében adott volt. De ahogy már említettem jó, ha a szakmára és a külhoniságra is rálát valaki. Vásári Melinda és Csehy Zoltán kitűnő alanyai a feladatnak.

Lesz beleszólása abba, hogy kit díjazzanak?

Az alapítványt háromfős kuratórium irányítja, aminek az elnöke Jenei László. Pozíciójánál fogva az ő kezében összpontosul a díj anyagi és művészi feladatainak az irányítása. A zsűri bizonyos lefektetett működési szabályok szerint választja ki a díjazottat. Ebbe a folyamatba kívülállónak nincs beleszólása. Az idén a pandémia miatt a díj átadása decemberre halasztódott, de terveink szerint vagy a költészet napján, vagy a könyvhéten lenne az átadási ünnepség. Az első díjazott Szvoren Edina kitűnő prózaíró, novellista.

Lenne, akit szívesen díjazna?

A díjazást tekintve természetesen nincsen kedvenc szerzőm, egyébként pedig a próza műfajában a klasszikusokat illetően Mikszáth, Krúdy és Móricz a kedvenceim. A kortársak esetében pedig itt most egy hosszú listának kellene következnie.

Ön is költő...

Mondjuk úgy, hogy írok verseket is. Polgári foglalkozásomat tekintve könyvtáros voltam, merthogy jó ideje már nyugdíjas vagyok. Mint ahogy már szó esett róla, a költők és egyéb művészek élete ma Magyarországon nem túl rózsás. Ehhez hozzájárul még, hogy a rendszerváltás után az ázsiójuk nagyot zuhant. A Szinva Irodalmi Díj elszánt fecskeként ezen a helyzeten próbál enyhíteni.

(A borítóképen: Bereti Gábor: több helyről érkező sugallat adta az irodalmi díj ötletét)