Az emlékek örökre megmaradnak

Miskolcon számos irodalmi alak járt az elmúlt évszázadokban, emlékeik között jártunk.

Kardos Katalin

Forrás: Shutterstock/illusztráció

Miskolcon sétálva, a mindennapok rohanásában sokszor észre sem vesszük a minket körülvevő környezetet. A házak falain meghúzódó emléktáblák beleolvadnak a megszokott utcaképbe.

Városunkban azonban számos híres és ismert irodalmi személyiség élt, emléktábláik, szobraik, a róluk elnevezett utcák ma is emlékeztetik az utókort rájuk. Válogatásunkban most néhány ilyen emléket mutatunk be. Ismerjük meg őket közelebbről!

Jókai Mórt Miskolc 1894-ben január 7-én választotta díszpolgárává. Műveit többször játszotta a miskolci színház, 50 éves írói jubileuma alkalmából például Az aranyembert. Jókai a Miskolcon született Laborfalvy Róza színésznőt vette feleségül. Jókainé szülőházán (Jókai utca 2.) egy emléktábla őrzi férje emlékét.

Déryné Széppataki Róza a híres színésznő 1817-ben jött Miskolcra játszani a Sötétkapu mellett álló csizmadiaszínbe, az itt felállított színpadra. 1922-ben tervezték a színházat az országos hírű színésznőnkről elnevezni, azonban összesen négy évig, (1953-57) között viselte Déryné nevét a teátrum.

A színház Déryné utcai oldalán egy márványtábla őrzi az emlékét:

A színházhoz kötődő másik emlék egy Déryné szobor, amely Schaár Erzsébet alkotása. Ezt a szobrot 1965. szeptember 19-én leplezték le a színház udvarán a „600 éves Miskolc” ünnepség részeként.

Az emléktáblát a Városháza téren találjuk.

A nagy költőnk, Petőfi Sándor, mint a legtöbb magyar városban, Miskolcon is járt, városunkba összesen háromszor látogatott a fennmaradt emlékek alapján.

1844-ben átutazóban volt itt, akkor még ismeretlenül. Innen keltezte Keresztúton állok című lehangoló versét.

Második útja, amikor már befutott, sikeres költőként érkezett városunkba, ekkor Szemere Miklóssal utazott. Erről az útról fennmaradt emlék, hogy a költő beírta a nevét az aggteleki emlékkönyvbe, egy márványtábla is őrzi emlékét a barlang bejárata mellett.

A harmadik, s egyben utolsó látogatásakor a költő nagy társasággal kirándult a környéken, Diósgyőrben és Hámorban. Itt írta „Alkony” című versét, melyben a vidéki táj szépségét, csendes magányát ábrázolja.

Városunk még egy emlékkel őrzi Petőfi emlékét, a Kocsis András által készített szoborral, mely a költőről elnevezett téren áll.

A Himnusz költője is többször időzött városunkban, 1830. januárban, februárban és májusban Kölcsey Ferenc több hetet töltött Miskolcon, amíg Vécsey Miklós bárónak segített teendőiben. Több levelet is írt innen, melyekről azonban sokáig senki nem tudott.

Kovács Sándor Iván az Emlény című zsebkönyv 1838. évi kötetében tűnt fel a Kraudy név. Kovács Sándor Iván ekkor indítványozta, hogy a Kraudy kereskedőházra tegyenek egy márványtáblát, ezzel állítva emléket Kölcsey miskolci tartózkodásának. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság helyi tagozata készítette el a táblát, melyet 1997. január 22-én a kultúra napja alkalmából lepleztek le. A márványtábla a Széchenyi utca 38. számú ház homlokzatát díszíti.

Még sok ismert irodalmi személy élt Miskolcon, illetve megyénkben. Móra Ferencnek az Avas Középsoron volt a pincéje, a 648-as. Egressy Béni, a Szózat megzenésítője is a megyénkben, Kazincbarcikán született, emlékére nevezték el a miskolci zeneiskolát róla.

Az irodalmi emlékhelyekről bővebben Porkoláb Tibor- Irodalmi emlékhelyek Abaújban, Borsodban, Gömörben és Zemplénben című művében olvashatnak a téma iránt érdeklődők, mely alkotás jelen beszámolónak is alapjául szolgált.