Interjú: Mészáros Anna Karolina grafikusművésszel

2020.09.22. 16:00

„Örüljenek nekik”

Időigényes művészet. Lépésről lépésre formálódó művek.

Bujdos Attila

Forrás: Olvasónktól

Többször is használja az „öröm” kifejezést, mint ami egyaránt jellemezheti az alkotó – művei születését kísérő – érzéseit és a kép által a befogadóban kiváltott hatást. Szerinte mondhatják ugyan, hogy a művészi grafika idejétmúlt képzőművészeti műfaj, de tökéletesen alkalmas az útkeresésre. Mészáros Anna Karolinát kérdeztem.

Elfogadható helyzetértékelés ön szerint, hogy a fiatal alkotói korosztály jelenléte a miskolci grafikai seregszemlén bizakodásra ad okot mind a műfaj, mind a triennálé jövője szempontjából?

Teljesen egyetértek. Bár sokan kétségekkel élnek, hogy mennyire korszerű művészet a képgrafika, de saját tapasztalatból mondom: tud új utakat nyitni. Szívesen használom, sok lehetőséget nyújt.

Miért a grafikai tanulmányokat választotta ahhoz, hogy művész legyen?

Így hozta az élet. Mindig is szerettem rajzolni, és érdekeltek egyéb alkotói technikák is. Azért választottam ezt a pályát, mert izgalmasnak tartom, hogy a ceruzahasználaton túl is vannak eszközeink a képalkotásra. Ilyen például az aquatinta. Ennél az eljárásnál savval is dolgozunk. Izgalmas, ahogyan az anyagok reakcióba lépnek egymással. Ebben az irányban indultam el. Végig úgy éreztem, szeretnék is ebben maradni.

Az aquatintával tagadhatatlanul nagyon szép képi felületet lehet létrehozni, de időigényes eljárás. Kínálkozna egyszerűbb útja is a hasonló képi hatás elérésének, mégis a nehezebb utat járja. Arra kíváncsi, hogyan születik több fázison keresztül kép az alkotói elgondolásból?

Valóban, nem is annyira a végeredmény, mint inkább a folyamat maga érdekel. Igaz, időigényes, soklépéses alkotói eljárás. Izgalmas, ahogyan lépésről lépésre formálódva születik meg a kép. Én irányítom, de nem teljesen tőlem függ.

Nem szomorú, ha a kép mégsem olyan, mint ahogyan elképzelte és eltervezte? Nem bánja, ha a technika nem teljesen uralható?

A kezdetek kezdetén még szilárdan ragaszkodtam az elképzeléseimhez. Később, kipróbálva és használva a technikát arra jutottam, hogy nem baj, ha egy bizonyos pontig változik a kép. Ha eltér az elképzelésemtől, a változás hozzá is ad valamit a koncepcióhoz. Ez a felismerés segített benne, hogy rugalmasan álljak hozzá.

Vagyis nem romlásként éli meg, ha nem az és nem úgy lesz, amilyennek szánta?

Nem. Sokszor kellemes meglepetést nyújt a végeredmény.

A struktúra, a szerkezet a témája. Mi teszi érdekessé ezt az ön számára?

Amikor utazom, szeretek fotózni, különleges épületeket megörökíteni. Ezeket a formákat viszem bele a munkáimba. Izgalmas, ahogyan a kontrasztok megváltoznak: a fotó alapján hogyan lehet szabályos vagy szabálytalan formákat alakítani. Mostanában a szabályos formákra irányul a figyelmem. És az, hogy miként építem fel a képet. Hogy legyen benne valami kis játékosság.

Mi adja a kép valódi értékét? Hogy másik képből született? Hogy sok fázison át találta meg a végső formáját? Hogy milyen alkotói személyiség és látásmód formálta?

Szeretnék benne bízni, hogy a néző számára is érthető, milyen munkával, mennyi idő alatt készült a kép. És ezek az apró részletek is árnyalják, hogy milyennek látja. Azt is izgalmasnak találom, hogy a műről megvan a maga képe az alkotónak, és hogy mit lát ebből a néző. Neki mit jelenthet.

De erről nem minden esetben értesül. Így a reményeiről kérdezném: mit szeretne, ha látna benne a néző?

Azt remélem, erős benyomás éri, egyből megragadja a tekintetét. Hogy a kép alkalmas arra késztetni a nézőjét, hogy közelebbről is megfigyelje. Hátha kíváncsivá teszi, hogy ez hogyan készülhetett. És remélem azt is, hogy örömöt okoz neki, mint ahogy elkészíteni is öröm volt.

Milyen sorsot szán a képeinek?

Ha majd oda jutok, hogy lesznek vásárlóim, érdekeljék őket ezek a képek. Örüljenek nekik.

Van róla benyomása, tapasztalata, mennyire érdeklődik a világ a grafikusművészet iránt?

A világ nem elzárkózó. Nyitott a kísérletező, útkereső művészetre.

Jó hír, ami a jövőt illeti.

Igen. Lehet mondani.


Aggodalomra nincs okunk

A beszédes számok jól mutatják a fiatal alkotók nagy arányát, így hát a triennálék jövőjét tekintve aggodalomra nincs okunk. Ezt Nagy T. Katalin művészettörténész mondta, a 2020-as Miskolci Grafikai Triennálé megnyitóján. A művészi grafika legnagyobb, a Miskolci Galériában október 3-ig látogatható hazai seregszemléjén kiállító fiatal alkotókat szólaltatja meg sorozatunk: osztják-e a derűlátó gondolatot. Mennyire látják biztosnak a műfaj és

a triennálé jövőjét? Mit jelent alkotói útjukon a sokszorosító grafika, hogyan és miért használják?


Névjegy

Mészáros Anna Karolina 2019-ben diplomázott az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének képzőművészeti tanszékén.

A Miskolci Grafikai Triennálén látható Épített környezet I.-II. című munkájával a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kara Vizuális Intézetének díját érdemelte ki.

(A borítóképen: Mészáros Anna Karolina: izgalmas, ahogyan lépésről lépésre formálódva születik meg a kép)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában