Ki és miért válik olyanná, amilyen?

A Láthatáron Csoport nem ismeretlen megyénkben, sokat jártak Borsod hátrányos helyzetű vidékein gyermekeknek szóló darabjaikkal, a szélsőségesebb élethelyzetekkel, lelkiállapotokkal foglalkozó előadásaikat pedig felnőtt- és a középiskolás közönség előtt adták elő.

A megmentő egy kicsit más

A megmentő azonban egy kicsit más. Maga az ötlet Feuer Yvett fejében körvonalazódott, ő játssza a darab egyik főszerepét.

– Egy testvérpárról szerettem volna előadást, úgy, hogy viszonyukon keresztül bontakozik ki egy családi helyzet. Azt szokták mondani, hogy a családban a gyerek mindig tünethordozó. Az, hogy a gyerek hogy viselkedik, hogyan érzi magát, a szülők közti feszültség, a lelkiállapotuk leképződése. Ez testvérekre is igaz. Ennek a kapcsolatrendszernek a vizsgálata nagyon érdekelt engem, és örülök, hogy megtaláltuk egymást Kincses Rékával, ő írta ezt a darabot. Ő nagyrészt a saját családjában vizsgálódik a művel, de én is megtaláltam benne sok olyan családi dinamikát, ami nálunk jellemző volt.

Yvette meséli, nagyon bonyolult családi helyzetben növekedtek fel a darab nővérei, és leképezték azt a konfliktust, ami anya–apa között van, valamint az anya lelkiállapotát. Később elszakadtak egymástól, az idősebb Berlinbe költözött, ott látogatja meg a fiatalabb testvér.

– Ketten, Alida Bevkkel, ő egy szlovén–magyar színésznő, játsszuk a testvéreket – mondja Yvette – , a múlt és a jelen képei folyamatosan váltakoznak a darabban. Felelevenedik a gyerekkori otthoni légkör, az anya, az apa figurája, az ő viszonyaik; majd megint a jelent látjuk, az egyik idősík mindig átfolyik a másikba, nagyon szervesen.

Felmerül, hogyan tovább

A darab összes szerepét – anyát, apát, családtagokat – a két színésznő játssza.

– Az emlékezés természetéről is szól valamennyire az előadás: összemosódik az, ahogyan elképzelem, milyen volt az anyám és az, amilyen valóban volt a múltban. Megpróbáljuk kibogozni a jelenben, hogy ők kicsodák, és miért alakult úgy a kapcsolatunk a testvéremmel, ahogy. És persze felmerül, hogyan tovább. Engem igazán az identitás érdekel, hogy ki, miért válik olyanná, amilyen. Például a testvérpárokról azt hinnénk, hogy mivel ugyanúgy nőttek fel, ugyanolyanok lesznek. És mégis teljesen mások lesznek.

Feuer Yvette megjegyzi, igaz, azt írták a színlapra, hogy felnőtteknek szól a darab (utalván rendszeres gyerekelőadásaikra), de szerintük a középiskolás korosztálynak is sokat adhatnak a látottak.

– Sokszor tartunk az előadások után közönségtalálkozót, és ott kiderül, ki kivel tud azonosulni. Érdekes, a gyermeki nézőpont nagyon erősen érvényesül a darabban, és míg egy fiatal néző inkább a gyerekek nézőpontjával azonosul, az anya az anyai nézőpontot fogja megérteni.

Közönségtalálkozó a miskolci előadás után is lesz. Az alkotók szakembereket is hívnak ezekre a beszélgetésekre, Miskolcon Artner Szilvia, a Testvérképek elnevezésű projektjük vezetője moderálja a beszélgetést, és meghívott vendégként jelen lesz Drahos Judit tanácsadó szakpszichológus: ők beszélgetnek majd az alkotók bevonásával.

Kérdezzük a színészt, változott-e a testvérével való viszonya az előadás elkészülte után. Bevallja, gyógyító erejű volt. Több testvére is van, több stáción ment keresztül mindegyikőjükkel a viszonya, és igen, segített sok mindent megérteni.

– Ezért is kezdett ez a téma érdekelni – vallja.

A megmentő előadás egyébként egy kutatást is életre hívott. Az említett Artner Szilvia ötlete volt, hogy gyűjtsenek testvértörténeteket. Civileket, ismert embereket kértek, hogy meséljenek; a „gyűjtött történetek” rámutatnak egy-egy család működésére. Mert a testvértörténet valójában családtörténet, magyarázza Yvette. A történetekből válogatás készült, amelyekből már több felolvasószínházi estet rendeztek, ezeken ő maga és Szegedi Tamás működnek közre. Ha sikerül pályázati pénzhez jutniuk, akkor előadás is születik majd a kutatás eredményeiből.

Az előadás részeként összefolyik a jelen és a múlt

Az előadást Szabó Veronika rendezte, ám a közelmúltban kicsit átalakították Zsigó Anna dramaturg segítségével.

– Átdolgoztuk a jelenetek sorrendjét, mert az volt a cél, hogy még inkább összefolyjon a jelen és a múlt, és még inkább egymásból értelmeződjön a másik – magyarázza Yvette.

Ennek folyamatáról beszélgettünk a dramaturggal is.

– Az volt a célom, hogy még inkább megerősítsem azt a nézőpontot, amiben a testvérpár visszaemlékszik a saját gyerekkorára. Arra voltam kíváncsi, hogy hogyan lehet megmutatni azt: ugyanarra a dologra mennyire másképp emlékszik, mennyire másképp élte meg az egyik testvér mint a másik.

Zsigó Anna elmondta, rá is hatással volt a történet.

– Úgy gondolom, mindenkire hathat ez a történet, akinek testvére van. Amikor mi is felnőtté leszünk, és úgymond lehull egy lepel, akkor az addig istenített vagy éppen félt, rettegett szülő emberré változhat a szemünkben. Ez nagyon nagy tanulság tud lenni minden szempontból. Én egy olyan történetet is tudok, ahol egy nem jól megélt gyerekkor és egy nehéz természetű szülő a felnőtt gyereke szemében egyszer csak esendő emberré vált. Ez ugyanúgy nehezen feldolgozható, szerintem.

Kincses Rékát, a darab szerzőjét – őt Berlinben, telefonon értük el – az előadás megszületéséről faggattuk.

– Örültem a felkérésnek – mondja. – Érdekelnek azok a témák, amelyek konfliktusok megoldásáról szólnak, érdekel, hogy milyen lehetőségek vannak a feloldásukra.

Kincses Réka elárulja, nagyon szerette ezt a munkát. Különösen érdeklik a női történetek is, nemcsak azért, mert ő maga nő, hanem mert sok olyan női történet van, ami még nem lett elmesélve.

– Nekem is van lánytestvérem, ezért is izgatott, hogy hogyan lehet egy családi konfliktust feloldani, és érdekelnek az öröklődési, a transzgenerációs drámák.

Réka élvezte a csapatmunkát is: szabadon dolgoztak, kísérleteztek, improvizáltak az alkotók – író, színészek, rendező –, a vezérfonalat közösen dolgozták ki, ez a fajta munkamegosztás, nem megszokott hierarchia is különlegessé tette az alkotást. A próbafolyamatban nem vett részt, csak a legvégén.

– Az utolsó napokat láttam, imádtam, ahogy Vera kitalálta az abszurd formát, a bábos elemeket. Szeretem a világát.

Azt már Feuer Yvette-től tudjuk, a Láthatáron Csoportnak több előadása van, a napokban volt a bemutatója a legújabbnak Hagyaték címmel. A megmentőt tehát Miskolcon kedden játsszák a Játékszínben este 7-kor, pár nap múlva pedig Kassán is bemutatják.