A madarak nélkülözhetetlen szövetségeseink a kertben

Elfelejtettük, vagy csak nem akarjuk látni azt, amit elődeink pontosan tudtak: a körülöttünk élő csendes segítők nélkül nincs sikeres mezőgazdaság. Halkan, szinte észrevétlenül végzik munkájukat – de mi már nem halljuk meg a halk csodákat. Nem látjuk, nem tanuljuk, és már észre sem vesszük – pedig nélkülük valószínűleg sehol sem tartanánk – hívja fel a figyelmet az egy.hu. 

Földünk őrei

Vándorló madárfajaink összekapcsolják az ökoszisztéma szerteágazó folyamatait, így képesek olyan kapcsolatok megteremtésére és fenntartására, amelyeket nagy távolságok és időbeli eltérések választanak el egymástól. A rétek és kaszálók környékén táplálkozó madarak képesek nagymértékben hozzájárulni a kártételek csökkentéséhez, az említett kártevő fajok gyérítésével. Emellett számos más példát is fel tudunk hozni olyan esetekre, amikor a madaraknak köszönhetjük egy olyan probléma megoldását, amellyel mi magunk nem boldogultunk volna. 

Ilyen a csuszkapopuláció (Sitta europsea) esete is, amelynek az 1850-es években tomboló többmilliós cincérállomány elpusztítását köszönhetjük. Gyakorlatilag megmentették az erdő fáit a teljes degradációtól. Említhetnénk a vetési varjút is, az egyik leghíresebb cserebogárpajor-pusztító szárnyasunkat. Tökölnél 1942-ben tölgyfákat leptek el a téli araszoló hernyók, de a közeli varjútelep lakóinak köszönhetően a kártétel megszűnt, a varjak vizsgálata során pedig volt olyan egyed, amiből 521 hernyó maradványát szedték ki. 1948–49-ben a vetési bagolypille hernyójának több megyére is kiterjedő kártétele volt: pusztításuk következtében sok helyen parlagon maradtak a földek. A gazdák a varjak munkájának segítésére több napon át aprófogú boronával boronálták a lucernát, és ennek az ember-madár csapatmunkának köszönhetően a hernyók rövidesen elfogytak. 

A hatvanas évek mezőgazdasági leírásai bővelkednek a hasznos madarak jótételeiben: burgonyabogárral fertőzött területeken, ahol a foglyok száma hektáronként elérte a 4-5 egyedet, minimumra csökkent a kártétel a madarak munkájának köszönhetően; egy gyümölcsös 350 fájának terméshozama pedig mindösszesen 9 cinegecsalád betelepítésével megsokszorozódott, és egy országutat három kilométeren át szegélyező almasor a téli araszolólepke hernyóinak kártétele miatt évekig semmi termést nem hozott. Később viszont felszereltek fészekodúkat, és a fészekodús fákon a termés már a második év végére hatszorosára emelkedett.