Két gombóc

„Tüzesen süt le a nyári nap sugára” – jut eszembe a népszerű irodalmi idézet a János vitézből, mikor kinézek az ablakon. A probléma csak azzal van, hogy április közepét írunk, a hőmérő higanyszála viszont lassan de biztosan huszonöt fok felé csúszik. Mielőtt azonban elkezdenék agyalni a klímaváltozás negatív hatásain, elkapom a gondolatot és pozitívra fordítom. Indulás fagyizni! Vanília, puncs, csokoládé, gyermekkorom óta a kedvenceim, és azóta sem lépek ki szívesen a komfortzónámból. A sztracsatella és a velencei álom, még versenyben vannak a dobogós helyezésért. Nosztalgikus emlékek ébrednek bennem, magam előtt látom nagymamámat, ahogy négy forintot nyom a kezembe, és azzal enged el, hogy vegyek magamnak két gombóc fagyit. Régen volt, talán igaz se. Ami akkor négy forint volt, ma már ezer. Minimum. Azon sem szabad meglepődni azonban, ha ennek a dupláját fizetjük ki.
Bevallom, szeretem azért megválasztani, hol fogyasztom el a nyár (tavasz) kedvelt édességét. Még akkor is, ha egy-egy kézműves vagy különlegesebb fajtáért elég mélyen a zsebembe kell nyúlni.