Avas, Pereces, Szirma: tudja miért kapták ezeket a neveket?

Vajon mindenki tudja, hogy miért Avas az Avas, vagy miért lett Pereces Pereces? Szirma és nevének eredete ismert mindenki előtt? Ha nem, tartsanak velem, ezekre a kérdésekre is választ kapnak hamarosan. Ez már sorozatunk harmadik része. Előbb Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba, majd Görömböly és Lillafüred nevének meglepő történetéről meséltünk.

Avas

Az Avas Miskolc központi helye volt mindig a történelemben. A város szíve. Manapság az ország egyik legnagyobb lakótelepe magasodik rajta, annak előtte szőlőtermő vidék volt. Az avas egy régi magyar szó, jelentése ,,tilalmas erdő”. A területet Szent György-hegynek nevezték a középkor előtti időszakban, az Avas szó csak a XVI. században szerepelt először az írott forrásokban. A hegynek - illetve dombnak - szakrális jelentősége volt minden korszakban.

Az Avas osztott címerében természetesen ott van a szőlőtőke, amely a hosszú-hosszú évszázados szőlőtermelő és kereskedő vidékre utal. A másik oldalán pedig egy vörös kereszt látható, amely ezüst alapon van, ezt hívják Szent György keresztnek. Ahogy említettem az Avas egykori neve a Szent György-hegy volt, illetve ezen a néven „ősidők” óta egy kápolna is állott az oldalában. Tölgyfaág és olajág öleli körbe a címert. A tölgyfaág a fizikai értékeket, az olajág a szellemi értékeket képviseli, ez a két szimbólum visszatérő Miskolc résztelepüléseinek címerében. A címer osztása azt fejezi ki, hogy a mai településrész területén egykoron két helység, Miskolc és (Hejő, Heő) Csaba osztozott.

Pereces

Miskolc egyik városrésze, alakulásakor még Diósgyőrhöz tartozott. Jelenleg csak a történelemkönyvekben lehet olvasni egykoron volt fénykoráról, amikor még a bánya üzemelt és nyüzsgő kis résztelepülés volt. Ha a múltjáról kezdünk el beszélgetni, kikerülhetetlen a bányászat, ez jelentette a település létjogosultságát. Egészen addig, amíg a szénvagyon a föld alatt pihent és nem mérték fel, ez a terület szinte lakatlan volt. A település erenyői részén - Ernye bánról nevezték el, ez a település legrégebbi része - voltak szőlők, illetve a szőlőművelésen kívül néhány család az úgynevezett ,,szénkibúvások” kitermelésével foglalkozott, de ez csak olyan külszíni fejtés volt. Az őslakos miskolci, diósgyőri magyar családok nem értettek a bányászat mesterségéhez. A Pereces név csak földrajzi nevekben mutatkozott meg a századok során. Pereces-völgy, perecesi erdő, Pereces-kő. Ezeket a neveket találjuk a térképet bogarászva. Egyes források szerint a XVIII. században a külszíni bányászat során kitermelt szenet a Garadna-völgyi hámorokba szállították. 

Nevének eredetére két változatot találtam kutatásaim során. A települést perec alakban körülölelő hegyek formája miatt nevezték el így, vagy a település kialakulásakor nagyon kedvelt sós perec miatt. Az itt lakó bányászok minden alkalommal jól felpakolva, sok pereccel érkeztek haza a miskolci vásárokból, s ezért a vasgyáriak pereceseknek hívták őket. Pereces címerében a három gyűrű utal a település nevére, ugyanis ez az a forma, amely legjobban emlékeztet a perecre, egyben a Diósgyőrhöz való kötődését is szimbolizálja. A kalapács és az ék a bányászatra utal, a címer színösszeállítása pedig szintén a bányász múltat hivatott ábrázolni.

Szirma 

Miskolc-Szirma jelenleg csendes kertváros. Önálló településként is érdekes története van. Először 1343-ban szerepel írott forrásban Szirma neve, de akkor nem magára a településre utalnak, hanem Szirmay Márkra, a Szirmay család egyik ősére. Az alapításának, elnevezésének körülményei vitatottak a mai napig. Az egyik verzió szerint egy nomád török eredetű népcsoport – a besenyők – alapították legkésőbb a XII. század első felében. Az, hogy az innen eredeztetett „sirima” szó, az akkori török nyelvű szlengben mit jelentett, inkább nem írom le, de állítólag a gonosz erők megtévesztése – a démonok miatt, vallási okokból – minél jelentéktelenebb neveket adtak helységeiknek, gyermekeiknek egyaránt. 

A második verzió sokkal romantikusabb. A XIX. században Szirmay Antal próbálta rekonstruálni a családja történetét. Élt egy Raak nevű vitéz, aki IV. Béla király 1242-ben kiadott oklevele szerint Sirminiumból (Szávaszentdemeter, Szerémség) származott. 

„Amidőn a dühöngő tatár nemzet felbecsülhetetlen sokasága le akarta vágni a mi királyi fejünket, avagy a pogányság nyomorult igájába törekedett taszítani bennünket, vitéz bajnokként, harmincnyolc igen vitéz fivérével és atyafiával együtt hősiesen beavatkozván a küzdelembe, előbb, mint a saját fejét, a mi királyi fejünket megmentette.”

(Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez – Borsodi Levéltári Füzetek 43., 23.)

A csatában mind Raak úr, mind a fent említett rokonai a csatában elestek, de a király nem felejtette el hősiességüket. 1245-ben Raak gyermekeinek, a Szirmának nevezett Otthobornak, Jannusnak és Cheburkának adományozott egy Szántó nevű, Sajó melletti lakatlan területet. 

Összegezve, Szirmay Antal úgy gondolta, hogy a vitéz szerémségi származása miatt keletkezett a Szirma(y) elnevezés, illetve a címerükön lévő rákot a hős harcos nevéből - Raak - eredeztette. Raak úr létezett, a kapcsolatot viszont több történész kétségbe vonja.Az alapítás körüli bizonytalanságok csak szaporodtak később, ugyanis van egy harmadik verzió is. 1707-ben kapott grófi rangot a család I. Józseftől. Szirmay István kapta a kutyabőrt. Ő úgy mutatta be családját a király színe előtt, hogy ősei a Honfoglalás korában Szkítiából érkeztek, ezen a helyen telepedtek le, a földnek pedig saját nevüket adták. Ember legyen a talpán, aki ezek közül a valós történeti eseményeket megállapítja. Maradjunk annyiban, hogy sok a bizonytalanság az alapítás körül. Szirma címerében a pelikán – amely vérével táplálja fiókáit –, a református egyház, a kereszt a katolikus egyház jelenlétét szimbolizálja. A két szalag a pelikán körül a két folyót, a Szinvát és a Hejőt jeleníti meg. A két pajzstartó a dolgos emberek munkájára – búzakalász –, illetve a szellemi értékekre – pálmalevél – utalnak.(folytatjuk…)