Viseljünk büszkén kokárdát!

A kokárdát eredetileg politikai és katonai jelképként alkalmazták és jellemzően kalapra vagy a ruha oldalára tűzték. Eredete a 18. századi francia forradalomhoz köthető, jelentése „cocarde” azaz kakastaréj ami a formájára is utal. Hazánkban a 19. század közepén, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején terjedt el használata. A kokárda-viselés a forradalom egyik meghatározó alakjához, Petőfi Sándorhoz is köthető, ugyanis felesége, Szendrey Júlia készített számára egy piros-fehér-zöld színű kokárdát. A császári csapatok bevonulása után azonban betiltották a magyar  kokárda használatát is, hiszen a magyar nemzeti mozgalmat szimbolizálta.

Többféle variáció létezik

Napjainkban bátran és büszkén tűzhetjük fel szívünk fölé ezt a jelképet. Mivel a magyar és az olasz zászló színei megegyeznek, csupán sorrendjükben van eltérés, ezért a kokárda színeinek helyes sorrendjéről több évtizedes vita folyik. A kokárda olvasása során a színeit belülről kifelé kell olvasni, így ezen elven tovább haladva a pirosnak belül, a zöld színnek pedig kívül kell elhelyezkednie. Ha a kokárdának lelógó végei vannak, akkor a kívül piros, belül zöld elrendezés is helyes. Az 1848-as márciusi ifjak kokárdája szalagból készült, és sokan ma is ezt a klasszikus fajtát viselik. A nemzeti trikolort azonban annyi minden másból is összerakhatjuk, például gyurmából, zsinórból, filcből, gombokból vagy krepp-papírból vagy gyöngyből. A hagyományt őrizve és tisztelve, mégis alakítva a megszokáson a kokárdánk is lehet modern és kreatív.