A Csodadoktor, a Balkán rókája és a varázsvesszővel járkáló műépítész

Három érdekes történetet hoztam mára. Az elsőben egy csodadoktorral ismerkedhetünk meg, aki hóval gyógyított, aztán a bolgár exuralkodóról, majd az Avason forrásokat kereső műépítészről lesz szó.

A csodadoktor

Egészen hihetetlen eset borzolta a miskolciak kedélyét 1930 januárjában. Egy csodadoktor garázdálkodott a városban, aki elsősorban fiatal lányokat „gyógyított”.

Dr. Krempánszky vagy dr. Kovács?

A Reggeli Hírlap tudósításában egy Szent Anna utcai esetről írt, egész részletesen. Eszerint a magát dr. Krempánszkynak bemutató álorvos több napja figyelhette a helyszínt, ahol műsorát előadta a háziaknak. Kizárólag olyan házakat szemelt ki magának, ahol fiatal lányok is laktak, illetőleg a vizsgálatra érkezés időpontjában otthon voltak. Olyan esetről pedig nem írnak, amikor a ház ura is otthon lett volna, tehát férfiakat nem vizsgált a különös doktor. Attól is félhetett, hogy ők bizony egy hirtelen mozdulattal kipenderítették volna őt a lakásból.

De térjünk vissza a történetünkhöz. Első lépésként emberünk illedelmesen bemutatkozott – néhol Kovács doktorként –, aztán előadta, hogy ő a tüdőbeteg-gondozó orvosa, aki a kormány megbízásából járja az utcákat, és a beteg embereken segít. Mindezt olyan meggyőzően, hogy a háziak nem kételkedtek ennek igazságtartalma felől.

A vizsgálat

Miután meggyőzte a ház népét arról, hogy ő kicsoda és miért van ott, elkezdődött a vizsgálat. Először rendszerint a ház úrnőjét vizsgálta, de náluk semmilyen betegségre utalót nem talált. Aztán következett a család fiatal hölgy tagja, tagjai, őket már alaposan megvizsgálta a doktor.

Minden esetben teljesen meztelenre kellett vetkőznie az alanynak, a fiatal hölgyek érthetően ennek nehezen tettek eleget, sokszor az édesanyjuk parancsolt rájuk. Ezután az álorvos alaposan végigtapogatta a rémült lányokat, akiknél problémát talált. Nagy problémát, amire tudta a megoldást.

A kezelés és annak hatása

A megoldás pedig a test hóval való bedörzsölése volt. Ezt a folyamatot egy fél órán keresztül folytatta. Amikor pedig végre kiélte minden beteg hajlamát a falfehér, hidegtől és félelemtől remegő lányokon, akkor elbúcsúzott tőlük és megígérte, hogy hamarosan visszatér felülvizsgálatra. Egyes esetekben tűvel is szurkálta az ijedt fiatalokat.

Persze soha többé nem látták az orvost, a hóval dörzsölgetés következtében azonban sok leány súlyos betegségbe esett, így jutott végül az ügy a rendőrség tudomására.

Kiderül a turpisság

Az első feljelentések után a nyomozó hatóság eredt az álorvos nyomába. Hamarosan el is kapták a fiatalembert, aki az Urak utcájában (mai Petőfi utca) lakott, és a szembesítés során sokan felismerték őt a becsapottak közül. Egy Gonda Gyula nevű húszéves miskolci volt a tettes, aki azt mondta, hogy különös élvezetet érzett didergő fiatal lányok látványakor. (Zárójelben jegyezném meg, ilyen kifogást szexuális perverzióra még a mai beteg világban sem hallottam.) Szerintem egész egyszerűen fiatal lányokat szeretett fogdosni a „csodadoktor”. 

Elmondása szerint egy bormérőt is tartott magánál, melyet a hideg hóban teljesen lehűtött, majd a szegény lányok hóna alá dugta, és kéjes örömmel nézte vacogásukat. Az orvosi vizsgálat egyébként megállapította, hogy a fiú nem teljesen normális. Ennek ellentmond – szerintem –, hogy a beszélőkéje és határozottsága jó lehetett. Ne feledjük: vad­idegenként ment be a lányos házakba, ahol hamarosan meztelenre vetkőztette az ott lakókat. Az ügy átkerült a bíróságra, azonban ítéletet nem olvastam, nem találtam róla az újságokban. Gonda Gyula amilyen gyorsan feltűnt, úgy el is tűnt a nyilvánosság elől… 

A „Balkán rókája” és a tizennégy agancsú szarvas 

Az egykori bolgár cár – I. Ferdinánd – szerette Lillafüredet. Három alkalommal biztosan volt itt, de inkognitóban ennél többször is időzhetett a festői szépségű Palotaszállóban és környékén. Az egykori cár nagyon szeretett vadászni, türelmes, jó vadász volt. A kalandja a tizennégy agancsú szarvassal jól dokumentált, ezért gondoltam, hogy megemlékezem erről az esetről. 

Ferdinánd 1887-ben lett Bulgária fejedelme, az ország a függetlenségéért küzdött akkoriban. 1908-ban érte el hivatalosan ezt, ekkor felvette a cári címet, amely minden bolgár uralkodónak járt. Az első világháborúban Bulgária a központi hatalmak oldalán harcolt, és a cár a vereség után lemondott. A fiára ruházta át a hatalmát, ő pedig száműzetésbe vonult. Mai szóval élve végigturnézta a kontinenst, nagyon sok helyen járt. Nagyon szimpatikus ember benyomását keltette, a magyar sajtó rokonszenvét is élvezte Coburg Ferdinánd. 

De térjünk végre rá a lillafüredi eseményekre. 1934 januárjában történt az eset. A Palotaszállóban lakott Murányi gróf néven – mindig ezt az álnevet használta –, és alig várta, hogy elkezdődjön a vadászat. 

„Alig várom már, hogy bőgni halljam a szarvast… Ilyenkor elfelejtek mindent…” (Pesti Napló – 1934. január 6. – Murány grófja vadászatra indul, 35. oldal) 

Ferdinánd a környezetével magyarul beszélt, ezt a nyelvet használta a legszívesebben. Az udvartartásának tagjai magyarok voltak, vagy jól beszéltek magyarul. Nem csoda, a híres Koháry família leszármazottja volt. A szentléleki – egy másik forrás szerint a jávorkúti – erdőben hallgatta a szarvasbőgést, és egy hétig figyelte azt a pompás állatot, amit később leterített. Hajnali háromkor már a vadászlesen ült. 

A kéthetes vadászat alatt csak ezt az egy állatot ejtette el a bolgár exuralkodó. Háromszori ittléte alatt nagyon sok barátot szerzett Ferdinánd, és sokakat gazdagon meg is jutalmazott. Talán a három látogatásáról szóló részletes írásomban majd el is mesélem, kiket és mivel… 

Varázsvesszővel az Avason 

Nem mindennapi esetnek lehetnek szemtanúi a miskolciak az Avason 1929-ben. Varázsvesszővel kereste a vízereket egy forráskutató. Schulek József műépítész varázsvesszővel járta az Avast, a szőlőbirtokok között kutatott. A helyiek ezért hívták el őt, mert pár hónappal azelőtt (Görömböly-)Tapolcán is talált ezzel a módszerrel egy forrást, melyet azóta is használnak az ott élők. 

„A kopár hegytetőn, amelynek köves felszíne alatt igazán senki nem gyanithatott volna forrást, a kutató varázsvesszője jelezte helyen bővizü kutat tártak fel.” (Reggeli Hírlap – 1928. augusztus 3., 5. oldal) 

És ha már ismét eljött, akkor ismét vizet talált. Az Avason Tury József, Hieronimi Károly, Kenyeres Pál, Dolinay Mihály és Markup Géza földjén is találatot jelzett a pálca, ezzel jelentősen megkönnyítve a termelők életét. 

„A varázsvessző mogyoróból vagy fűzfából készült Y alakú ág, mely felerősíti az azt használó ember kézizmainak ösztönös mozdulatait, amikor lelőhely közelébe ér. A kutató kezeit felfelé fordítva, az Y szár egy-egy végét fogja úgy, hogy az egyenes szár előrenéz. Az első telérkeresők, akik eredményeiket dokumentálták, a varázsvesszővel kereső forráskutatók a középkori Szászország német szénbányászai voltak.” (energybelvaros.hu)

Pazár Béla, a miskolci vízművek akkori igazgatója meghívta Tapolcára a kutatót, hogy újabb forrásokat segítsen felderíteni, Schulek József azonban sietett, ezért kedvesen visszautasította a meghívást. (Folytatjuk)