Turisztikai látványosság lehetne a „miskolci John Lennon-fal”

Színkavalkádja miatt feltűnő, ám nem jelzi semmilyen írás a környéken, hogy mit is lát a járókelő, mikor elmegy a miskolci belvárosi Csengey-kert mellett. Pedig művészi értéke magas, hiszen már elismert képzőművészek dolgoztak rajta. A közelben van egy fal, amin gyerekrajz van: oda ki is írták, hogy a Kaffka Margit Általános Iskola tanulóinak rajzai alapján készítették a Miskolc nevezetességeit ábrázoló virágot. Lehet, ezért gondoljuk, hogy a kerítést is diákok színezték ki.

Összművészet-gyanús 

Nagy T. Katalin művészettörténész elmondta, a Hangszínhely Fesztivált Gyálra álmodta meg 2013-ban Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművésszel együtt. „Csak egy évet élt meg ott, aztán el is felejtettük ezt a kicsit kudarcba fulladt ötletet, aminek az volt az alapja, hogy a képzőművészek közül sokan zenélnek is. Kishonthy Zsolt művészettörténész pedig egy beszélgetésünk során megemlítette, hogy milyen jó lenne egy kis kulturális eseményt csempészni Miskolc életébe. Ekkor fogalmazódott meg újra, hogy jó lenne összehozni a koncerteket a képzőművészettel” – mondta a szervező, aki harmadszor rendez idén olyan kiállítást a Miskolci Galériába, aminek anyaga valamilyen módon összekapcsolódik a hangokkal, a zenével.

Kezdeti meghívottak  

Ma már a Miskolci Kulturális Központ a fő szervezője a Hangszínhely Fesztiválnak. „Majorné Bencze Tünde ügyvezető vetette fel, hogy a Csengey-kerthez tartozó ronda, szürke betonkerítéssel kellene kezdeni valamit, ha már színekről van szó. Én rögtön arra gondoltam, hogy egy összképet készíteni nagyon komplikált lenne, ezért adjuk meg a lehetőséget befutott nagy művészeknek és akár palántáknak is, hogy egy-egy elemet megfessenek. Végül azonban sokan választották azt a megoldást, hogy akár két egymás melletti elemre vitték fel alkotásukat, aminek végeredménye végtelenül izgalmas lett. Mivel nyolc éven át tanítottam Egerben az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen, először onnan hívtam rajz és vizuális művészet tanszakos régi hallgatóimat sok barátom mellett” – magyarázta Nagy T. Katalin, aki elárulta, Varga Éva miskolci szobrászművész unokája is alkotott, a legtöbb kerítéselemet pedig Seres László festőművész érezte magáénak.

Gondosan megmunkált alapra 

Szabadkezet kaptak a művészek, hogy minél színesebb legyen, ne csak látványában, hanem lélekemelésben is.  

„Mondtam nekik, hogy ha akarnak zenei témát, annak örülünk, de kötetlenül bármi mást is választhatnak témaként. Próbáltunk szisztematikusan haladni a kerítés elemeivel, de lettek foghíjak. A karakteres világot képviselő művészek alkotásai természetesen könnyedén felismerhetőek, ilyen például a korábban említett Szurcsik József munkája. A következő lépcsőfok volt Kabai Lóránt tragikus halála, ami elindította azt a gondolatot, hogy akár szöveg is lehet a kerítéselemeken. Végül más költők versidézete is felkerült rájuk. Ezáltal azonban most már a zene és a képzőművészet mellett a költészet is megjelent a fesztiválon” – mondta a szervező, majd hozzátette, maradandót szerettek volna alkotni, ezért a beton porózusságát is figyelembe véve alapozták le az oszlopokat, majd kültéri festéket használtak. Ennek köszönhető, hogy a munkák elég jól bírják az időjárás viszontagságait.

Néhány iskolás társult 

Versenygyőztesek is felrótták saját motívumaikat a kerítésre. „A művelődési házaknak mindig maradnak olyan molinóik, amiket már nem használnak, egyszerűen aktualitásukat veszítik a rajtuk helyet foglaló programokat promotáló szövegek. Ezeket vagy kiselejtezik, vagy őrizgetik még egy darabig. Azt gondoltuk, hogy iskolások még fel tudják használni ezeket, így fonákjukra dolgoztak azon a versenyen, amit két éve hirdettünk. Emlékezhetnek a járókelők a Miskolci Galéria mellett felállított kültéri, hihetetlen látványos kiállításra, ami ebből az anyagból állt össze. Egy év múlva pedig felcsíkoztunk újabb molinókat, és a gyerekeknek egy vázlatot kellett megalkotniuk, amikből a legjobbak valóban felkerültek a kerítés egy-egy elemére” – emlékezett vissza a művészettörténész.

Emlékezés a régiekre 

Az egyik kerítéselemen több laminált lap is látható. „Ezt a kényszer szülte, ugyanis az egyik alkotóművész frissen szült, így nem tudta bevállalni, hogy órákon keresztül álljon a kerítés mellett, de nem akarta kihagyni ezt a lehetőséget, ezért ő előre elkészítette a grafikáját papírra, amit felapplikáltunk a kerítésre. Ezt nyilván már kikezdte az időjárás, ezért szeretnénk majd lecserélni – mesélte Nagy T. Katalin, akivel beszélgettünk halott képzőművészekről is. – Például Pataki János nevének felírása hommage jellegű emlékezés, ami azt jelenti, hogy ilyen módon a múltat is bekapcsoltuk az alkotásokba. Ezek közé tartozik a már említett Kabai Lóránt versidézete, de más költők is hasonlóan kerültek és kerülnek majd fel ide: például Kondor Béla, hiszen őt is szoros szálak fűzték Miskolchoz.”

Bámulatos a színes kavalkád 

Nagy T. Katalin művészettörténészként nagyon érdekesnek tartja azt, hogy a kerítésen leképeződik mindenféle stílus, ami jellemző mai világunkra.  

„Kordokumentumnak is nevezhetjük ezt a helyet mostantól. Tervben van, hogy a készítők neve szerepeljen külön jelzésen, akár táblákon. Annak idején én kértem, hogy mindenki olvasható módon írja alá munkáját, de ez nem történt meg” – mondta a szervező, aki hozzátette, a harmadik Hangszínhely Fesztivál május 31-én kezdődik. A következő több mint harminc alkotó ezen a napon kezdi majd meg munkáját a helyszínen, hogy tovább bővüljön a művészi produktumok sora a Csengey-kert kerítésén. Az újabb kerítéshosszt a tervek szerint 2024. június 2-án, vasárnap délután avatják fel.