Változatos étrendet állítottak össze a bükki vadaknak

Sóvári Lajos vadászmester és társai húsz vadetetőt töltenek fel rendszeresen friss szénával és őzeknek, szarvasoknak szánt, abraktakarmánnyal, mert különben a vadállomány súlyos károkat szenvedne – olvassuk a hatvan évvel ezelőtti beszámolóban. Abban az évben nem is annyira a hóréteg vastagsága, mint inkább az egyre vastagodó jégréteg fosztotta meg a takarmányszerzési lehetőségtől az erdő nemes vadjait. A vadászmesterek és a vadőrök igen változatos étrendet biztosítanak az őzek és a szarvasok számára. A vadetetőkbe, ahol, különösen a délutáni szürkület táján állandóan telt ház van, nemcsak erdei szénát, hanem zabosbükkönyt, lucernát, lóherét s vadgesztenye lisztből készült szarvascsemegét szállítanak. 
Még a környék vaddisznói is „megszelídültek", és szívesen keresik fel a részükre létesített etető helyeket – írta az újság.