Elmaradt a csoda a Brno ellen

Az 1995/1996-os szezonban az aranyéremért indult harcba a DKSK női kosárlabdacsapata. Erről az idényről szól ez a négyrészes összeállítás.

Október 15-én a hat válogatott játékost felvonultató Ferencváros csapata érkezett Miskolcra, ahol természetesen telt ház, 3000 néző várta őket. Egy kisebb szurkolótábor is követte kedvenceit Miskolcra a fővárosból. A DKSK végig vezetve győzte le (77–63) ellenfelét a jó hangulatú összecsapáson. A rangadók véget nem érő sora folytatódott. A Soproni Postáshoz látogattak a lányok. A hazaiak nagyon jó napot fogtak ki – az egykori diósgyőri kedvenc, Ambrus Erzsébet vezetésével, aki a mezőny legjobbja volt –, és a miskolci szurkolók nagy bánatára 93–82 arányban legyőzték a Diósgyőrt, ahol csak Hardmon és Zsolnay nyújtott jó teljesítményt. A mérkőzést egyébként a DKSK megóvta – bírói műhibára hivatkozva.

A Ronchetti-kupában a 16 közé kerülésért játszott a DKSK. Brnóban került sor az első mérkőzésre, ahol Király Sándor precíz védőmunkát kért. Ez azonban egyáltalán nem valósult meg, a piros-fehérek súlyos, 29 pontos vereséget szenvedtek, ráadásul (121–92) százhuszonegy pontot kaptak, ami egészen elképesztő. Király Sándor vezetőedző szerint ezen a napon a Brno Európa bármely csapatát legyőzte volna.

Ötvenkét pontos győzelmet aratott a két kupameccs közötti találkozón a Szombathely ellen a DKSK – 1500 néző előtt –, de hiába, mert mind Király Sándor, mind a megyei napilap tudósítója elégedetlen volt a látottakkal (103–51).

A BK Imos Zabovresky Brno csapata magabiztosan érkezett a Ronchetti-kupa visszavágójára. Azonban nem számított arra, hogy a hazaiak hihetetlen teljesítménnyel rukkolnak elő. A mérkőzés 28. percében összesítésben a miskolci lányok már továbbjutásra álltak cseh ellenfelükkel szemben. Azonban a végére összekapta magát a Brno, így „mindössze” 26 pontos (106–80) sikert aratott a Diósgyőr. Ez kevés volt a továbbjutáshoz, azonban ha valaki ott volt ezen a mérkőzésen, azt soha nem felejti el, az biztos. Az 1800 néző két szenzációs teljesítményt látott a hazai oldalon: Lady Hardmon 53 (!), Judy Mosley 32 pontot szerzett.

A szomorkodásra nem maradt idő, hiszen négy nappal később a BSE látogatott Miskolcra. A vezetőedző a magyar játékosok teljesítményének javulását várta a találkozótól, és kérte a szurkolókat, hogy ne foglalkozzanak a BSE játékosaival és edzőjével. (A szurkolók nagyon sokszor kiabálták azt, hogy „nem nyilatkozom”, hiszen Glatz Árpád, a fővárosiak vezetőedzője rendszerint nem nyilatkozott vesztes mérkőzés után, illetve egyéb jelzőkkel is illették. A fővárosi játékosok közül Németh Ágnes és Balogh Judit – aki ebben a szezonban nem volt a csapat tagja – volt a miskolci közönség „kedvence”.) Zsolnay Gyöngyi sajnos megsérült, rá nem számíthatott a szakmai stáb. A mérkőzés magas színvonalú kosárlabdát és diósgyőri győzelmet hozott (89–82), így elégedetten indulhatott haza az a 3000 néző, aki kilátogatott a csarnokba.

A következő fordulóban talán egy kicsit könnyedén vette a csapat az MTK elleni idegenbeli mérkőzést, így mindössze nyolcpontos (82–74) sikert aratott. November 20-án a KSC Szekszárd látogatott a városi sportcsarnokba. Az 1500 néző előtt lejátszott mérkőzést 72 ponttal nyerte a DKSK (125–53). Hardmon 46, Mosley 39 pontot szerzett, a legeredményesebb magyar játékos Balogh Gabriella volt 14 ponttal. Király Sándor azt ígérte, hogy csapata visszavág a GYSEV-Sopron lányainak a hazai vereségért, de csak akkor, ha a magyar játékosai is olyan jól fognak játszani, mint a két amerikai légiósa. Így történt, és a diósgyőri lányok Sopronban elért győzelmüknek (74–72) köszönhetően a tabella élére kerültek.

Rendhagyó mérkőzésre került sor a következő fordulóban. A Diósgyőr a Nagyváthy utcai csarnokban fogadta a Szolnoki MÁV együttesét. Régen itt játszotta hazai mérkőzéseit a csapat, azonban pár éve már alaposan „kinőtte” a kis csarnokot – jó teljesítményének köszönhetően – a piros-fehér gárda. Az ottani telt ház mindösszesen 700 nézőt jelentett, így ez volt a miskolciak legkevésbé látogatott mérkőzése a szezonban. 101–63 arányban nyert a Diósgyőr, és hosszú idő után végre kezdőként játszhatott – sérülése után – Viktória Paradiz.

Szombathelyen 112–75 arányban győztek a lányok, azonban Király Sándor a teljesítményt erősen kifogásolta, úgyhogy pénzbüntetésben részesítette játékosait. Három magyar játékos volt a csapat legjobbja, Hollósy Hajnalka, Rausch Anikó és Orbán Mónika. Kupameccset játszottak a piros-fehérek Zalaegerszegen. A legjobb nyolc közé kerülésért a Zala Volán volt a DKSK ellenfele. A hosszú út után megszorongatták a hazaiak a Diósgyőrt, amely csak pár pontos (78–74) sikert aratott. Mosley és Zsolnay volt a csapat két legjobbja.

Az év utolsó mérkőzésén, december 17-én fogadta hazai pályán a DKSK a Zala Volánt, a kupameccs után a zalaiak viszonozták a látogatást. Győztek a lányok (107–68), a mérkőzésre mindössze 500 néző látogatott ki a sportcsarnokba, pedig jó játékot és könnyed győzelmet hozott a találkozó. Az év első mérkőzésén Kecskemétre utazott a csapat, ahol igencsak „megizzadtak” a lányok, hiszen csak egypontos (84–83) győzelmet arattak az alföldi városban. A hazaiak egészen a második félidő közepéig vezettek, onnantól kezdődően pedig felváltva volt az előny mindkét gárdánál. A hajrából szerencsére a diósgyőriek jöttek ki jobban.

Pár nappal később hazai pályán elég halovány teljesítményt nyújtottak a lányok, a liga talán leggyengébb együttese (Közgazdasági Egyetem) ellen. A mérkőzésen a győzelem nem forgott veszélyben (101–66), de a mérkőzésre kilátogató 1100 néző némileg csalódottan tért haza. Nyolc napon belül harmadszor lépett pályára a DKSK, amikor a Soproni Postás gárdáját fogadta. Mindenképpen vissza szerettek volna vágni az őszi vereségért. A 2500 néző előtt lejátszott mérkőzésen szenzációsan játszottak a lányok, és 107–58 arányban győztek. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a vendégek négy kezdőjátékosukat is nélkülözték betegség miatt.

A szezon végén három idegenbeli rangadó várt a csapatra (BSE, Pécs, FTC). Azonban ezek előtt még egy kötelező győzelem várt a DKSK játékosaira, a Szarvas elleni hazai mérkőzés. Az 1300 néző előtt lejátszott mérkőzésen 113–46-os győzelmet arattak a piros-fehérek a szerényebb képességű vendégek ellen, így listavezetőként indulhattak neki a nehéz sorozatnak. Következett az első rangadó, a BSE elleni mérkőzés a Városmajorban. A BSE is jelentős játékerőt képviselt, hiszen a Ronchetti-kupában a legjobb négy közé jutott. A találkozón a DKSK 14 pontos előnyt szerzett, de a végére a fővárosiak mégis megfordították a mérkőzést (98–93).

A Pécs elleni rangadón ismét egy hihetetlenül jól játszó Diósgyőrt láttunk, amely egy ponttal győzni tudott a címvédő otthonában (94–93). Akárcsak a BSE elleni mérkőzésen, 14 pontos előnyt szerzett a vendégcsapat a második félidő derekán. Ezúttal azonban egy pontot megőriztek az előnyből, elsősorban a két idegenlégiós és Zsolnay pontjainak köszönhetően.

Az alapszakasz utolsó mérkőzésén a Népligetben lépett pályára a Diósgyőr. Győzelme esetén minden eredménytől függetlenül az első helyen végzett volna a miskolci együttes. Sajnos nem így történt. A ferencvárosi gárda simán (93–74) győzött. Csak Zsolnay és Mosley nyújtott értékelhető teljesítményt, Lady Hardmon nem volt teljes mértékben egészséges a találkozón. Ezzel a vereséggel a harmadik helyre estek vissza a miskolciak. (Folytatjuk)