Rövidíteni akarják az elhúzódó pereket

Körülbelül hatezer olyan ügy van a magyarországi bíróságokon, ami két évnél hosszabb ideig tart, és ezek közül is ezer, ami öt évnél is hosszabb ideig tarthat. Erről beszélgettünk dr. Répássy Róberttel, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárával.

Mennyire volt gyakori vagy mennyire gyakori most a pereknek az elhúzódása? Vannak-e akár extrém esetek is ebből a szempontból?
Sajnos ez a probléma nem szűnt meg. Olyannyira nem, hogy körülbelül hatezer olyan ügy van, ami két évnél hosszabb ideig tart, és ezek közül is ezer, ami öt évnél is hosszabb ideig tarthat. Tehát elég sok ilyen per van, és ráadásul az elmúlt napokban fejeződött be egy, hát azt kell, hogy mondjam, hogy szimbolikus ügy ebből a szempontból, az úgynevezett Budaházy-ügy, az 13 évig tartott, 2010-ben kezdődött, vagy a szemünk előtt zajlanak azok a munkaügyi perek, amelyeket a köznyelvben csak tanárpereknek szoktak hívni. Ezekben a perekben is látható, hogy annyira húzódik az eljárás, hogy várhatóan itt is problémát fog okozni az eljárások hossza. Nekünk az Igazságügyi Minisztériumban az a dolgunk, hogy a bíróságok függetlenségét tiszteletben tartva folyamatosan elemezzük ezeket az eljárásokat, és folyamatosan próbáljunk megoldást találni a bírósági eljárások elhúzódására. Még egy mondat, hogy pénzbe is kerül, sok pénzébe kerül az adófizetőknek, hiszen az elmúlt 5 évben forintban 6 milliárd forint összeget fizetett ki a magyar állam a kártérítésekre, amelyeket a strasbourgi emberjogi bíróság megítélt az eljárások elhúzódása miatt.

Mert világos, hogy ha nem feltétlenül a kormány hibájából vagy az állam hibájából húzódik el ez a per, akkor is az államnak kell fizetnie. 
Így van, hát a magyar államot perelik be Strasbourgban, és a magyar államnak kell biztosítania ezt minden állampolgár és nemcsak állampolgárok számára, hanem nyilván külföldi személyek számára is, hogy a magyar igazságszolgáltatás hatékonyan működjön, a hatékonyság egy jogállamisági kritérium is, tehát nemcsak arról van szó, hogy kártérítést kell fizetnünk, hanem arról van szó, hogy az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy észszerű időn belül megkapja azt az ítéletet, amiért a bírósághoz fordul.

Hogyan tudják azt vizsgálni, hogy kinek a felelőssége, hogy elhúzódik egy-egy per?  
Ez egy nagyon bonyolult kérdés, pont az előbb említett bírósági függetlenség miatt, a bíróság függetlensége viszont nem lehet válasz minden olyan esetben, amikor évekig tart egy per. Ezért az Igazságügyi Minisztériumban a miniszter döntése szerint két miniszteri biztos is dolgozik, az egyik a polgári ügyekkel, a másik a büntetőügyekkel foglalkozik, és a bírósági gyakorlat elemzése a feladatuk, amelybe beletartozik az eljárások és azok elhúzódásának a kérdése. Ezek a miniszteri biztosok számos szakembert, bírósági szakembereket is, tehát bírákat is felkérnek a közreműködésre, és reményeink szerint a jövő év első felében tudnak egy intézkedési tervet tenni ezekben az ügyekben. Még egy szempont, hogy az elmúlt években nagyon sok olyan törvénymódosítás történt, ami elvileg lehetővé teszi a bírósági eljárásokban a gyors döntéseket. Azért mondom, hogy elvileg, tehát mi úgy látjuk, hogy a törvények megfelelőek, valamilyen munkaszervezési okai vannak annak, hogy elhúzódnak ezek az ügyek.

Világos, hogy ha jövő év elején megszületik ennek a jelentésnek az eredménye, akkor annak milyen következményei lehetnek? Mert hát nyilván a jogszabály-módosítás az csak egy dolog, de ehhez azt veszem ki a szavaiból, hogy kell vagy kellene a bírók és a bíróságok együttműködése is. 
Igen, hát bízunk abban, hogy az Országos Bírósági Hivatal is figyelemmel kíséri ezeket az elhúzódásokat, hiszen ők maguk szolgáltatják a különböző statisztikai adatokat az ügyekről. Két ügy között óriási különbségek vannak, tehát nem lehet darabra számolni az ügyeket, ezért pontosan meg kell azt érteni, hogy mi a magyarázata annak, hogy például az előbb említett tanárperekben az úgynevezett perfelvételi szakasznál járunk még mindig, tehát még bele se kezdett az érdemi tárgyalásba a bíróság, és hát hol van még a jogerős ítélet ezekben az ügyekben? Tehát ezeket az ügyeket sajnos egyesével kell elemezni ahhoz, hogy kiderüljön, hogy mi az elhúzódás oka.

Strasbourgban egyébként ezeket mi alapján ítélik meg? Tehát van egy mérce, egy kritérium, aminek meg kell felelni, vagy itt is minden esetben egyedileg is? 
Strasbourgban is van egy gyakorlat, és ebből a gyakorlatból azt tudjuk levonni, hogy a két éven túli ügyekben, tehát azokban az ügyekben, ahol egy fokon, tehát mondjuk az első fokon például több mint két évig tart az eljárás, ott már indokolt lehet, hogy a strasbourgi bíróság megállapítja az emberi jogi egyezmény megsértését. Tehát a két év, főleg, hogyha ez valamilyen a bíróság érdekkörében felmerülő tétlenségre vezethető vissza. Ez egy olyan eset, amikor a bíróság ilyen hosszan tétlenkedik egy ügyben, hogy ott bizony az állam komoly kártérítést fizet.

És hát ilyen ügyből van akkor most 6 ezer. 
Tehát 6 ezer ügy, ami elhúzódik, ezekben nyilván előfordulhat, hogy magának az ügyfélnek a hibájából is húzódik egy ügy, ezt ne zárjuk ki, de azt kell, hogy mondjam, az öt éven túli ügyeknél már valamilyen munkaszervezési probléma van a bíróságon, az ki van zárva, hogy ezek csak az ügyfelek hibájából húzódnak. Nem is beszélve arról, hogy ahogyan elmondtam, az eljárási törvények lehetővé teszik a bírónak azt, hogy minden eszköze meglegyen az eljárás felgyorsítására.