A szegények szép napja volt a mindenszentek

Kora középkorban indult 

- Történeti szempontból két különálló ünnepről beszélünk, de mindenszentek estéje tulajdonképpen már a halottak napja előestéje, vagy vigiliája. A halottakra való emlékezés fogja egybe ezt a két napot – nyilatkozta a Boon.hu-nak Tóth Arnold, a Herman Ottó Múzeum etnográfusa. - A mindenszentek már egészen a kora középkorban, a 8-9. században formálódott. A halottak napját pedig a 11. században a bencés rend vezette be. Az ünneplés mai formája a 14. századig nyúlik vissza a római katolikus egyházban. Tehát az, hogy az emlékezők gyertyát gyújtanak és virágokat, illetve koszorút visznek szeretteik sírjához. A protestáns egyházak kezdetben nem vitték tovább ezt a gyakorlatot. Református vidékeken csak a II. világháború után vált általánossá a gyertyagyújtás. Mára pedig nem vallásos emberek is megünneplik. Mindenszentek, azaz november 1-je Magyarországon 2000 óta munkaszüneti nap, ami egyáltalán nem véletlen, hiszen eredetileg is dologtiltó napnak számított. Nemcsak a földeken folyó és az állatokkal kapcsolatos munkálatokat igyekeztek korlátozni, hanem a ház körüli feladatok is tiltottak voltak. 

Kísértetjárásban hittek 

A halottak visszajárását és látogatását feltételezte a néphit. 

- Olyan cselekményeket végeztek, amellyel a visszatérő holtakat várták, megvendégelték. Az esti vacsoraasztalnál terítettek a közelmúltban elhunyt személy számára is, vagy sót és vizet tettek ki a halottnak. Létezett olyan hiedelem, hogy, amíg a sírokat díszítették, égve hagyták a gyertyát, később pedig a villanyt a lakásban, hogy a visszalátogató halottak körül tudjanak nézni. Szokás volt, hogy, aki nem tudott elmenni a temetőbe, az otthon gyújtott gyertyát. Pontosan annyit, ahány halottra emlékeztek a családban. Arra is odafigyeltek, hogy lehetőleg mindig más családtag gyújtsa meg ezeket. Figyelték, hogy kinek a gyertyája égett le leghamarabb, mert azt hitték, hogy az az élő családtag fog legközelebb elhunyni. A láng már régen is a fényt, az örök világosságot és örök életet jelképezte. Olyan hiedelem élt még, hogy mindenszentek estéjén a templomban a halottak miséznek. Emiatt mindig harangoztak ezen a napon. A harangozás máig megmaradt mindenszentekkor – ismertette a néprajzkutató. 

Koldusokat vendégeltek 

Az írásos forrásokban kifejezetten vármegyénkre jellemző hagyományokról is olvashatunk. 

- A halottak megvendégelése mellett a szegények etetése és a koldusok megvendégelése helybéli népszokás volt. Koldusok, vagy szegények kalácsát sütöttek a háziasszonyok. Ezt vitték magukkal a temetőbe és a sírkert bejáratánál, vagy a templomkapuban várakozó, alamizsnát váró koldusok között szétosztották. Mezőkövesden a matyóknál a szegények etetése egészen önálló népszokássá alakult. A városban két kolduscsapat élt. Mindkettő tizenhárom főből állt, ami a tizenkét apostolra és Jézus személyére emlékeztette az embereket. Nagy vendégséget rendeztek számukra, amire a rokonságot is meghívták. Ennek a néphitben elfoglalt háttere egészen visszavezethető a Szent István-i törvényekig. Miszerint a szegényekről való gondoskodás azért fontos, hogy a koldusok imádkozzanak az elhunyt családtagok lelki üdvéért – magyarázta Tóth Arnold.