Kassa a sokszínűség városa, ahol néha miskolci és vármegyénkbeli kötődésekbe is botlunk

A történet Miskolcon kezdődik, de Kassára vezet. A cikk ötlete akkor fogalmazódott meg, amikor megtudtam a hölgyről, akit addig csak felületesen ismertem, hogy a Kassai Thália Színház alkalmazottja, beszerzőként dolgozik a teátrumban. Jelenleg Miskolcon él családjával. Home office-ban, illetve hetente egy-két alkalommal Kassán végzi a munkáját. Ez annyira érdekesnek és szokatlannak tűnt, hogy utána jártam, hogyan is van ez. Péter Krisztina vállalta, hogy magával visz egy munkanapjára, megmutat mindent, amit látni szeretnék, és mesél is közben. Alkalmi idegenvezetőm be is váltotta ígéretét. Valóban nagyon tartalmas, információ gazdag napot töltöttünk együtt. Krisztina nem csak a színházat mutatta meg, jártunk Márai Sándor szülőházában és egy festőműhelyben is. Mindenhol találtam miskolci vagy borsod-abaúj-zempléni kötődéseket, kapcsolódásokat. Ebben az írásban a színházi látogatás élményeit osztom meg.

A legészakibb magyar színház

Kassa kereskedelmi csomópont, a kulturális sokszínűség városa, Szlovákia Berlinje, Márai, a kassai polgár városa, Európa Kulturális Főváros, 2013 és emellett mindig is pezsgő színházi életet élő város. Itt volt Katona József Bánk bánjának az ősbemutatója 1833. február 15-én, a kassai színpadon fellépett Déryné Széppataki Róza, Kántorné, Megyeri, Egressy Gábor, Egressy Béni és mások, mind-mind a kor színművészetének legnagyobb alakjai. A kassai színjátszást (akárcsak a miskolcit – a szerk.) Latabár Endre és a Latabár dinasztia is meghatározta, nagyon jelentős hatása volt Faragó Ödönnek és társulatának is. A Thália Színház nemzetiségi színház, jelenleg Európa legészakibb magyar színháza.

Elviszik a színházat a falvakba is

A Thália Színház létrejötte óta három államformában és két országban is működött: a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban (1969-1990), a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaságban (1990-1992) és végül a Szlovák Köztársaságban (1993-). Az elmúlt évtizedek alatt Kassa is rendkívüli változásokon esett át. Miközben a város népessége hatalmasra duzzadt, magyar lakosságának számaránya jelentősen megváltozott. A legutóbbi 2011-es népszámlálás idején Szlovákia második legnépesebb városában már csak 2,8 százalék vallotta magát magyarnak. 

A színház eredetileg is azzal a céllal jött létre, hogy nem kizárólag székhelyén, vagyis csak Kassán fog működni, hanem vándorszínházként, utazó társulatként az ország egész területén fejti majd ki tevékenységét, sőt észak-kelet Magyarország több területe is, természetes és fontos játszóhelye. Ennek a vállalásnak a fontossága, a szűkebb és tágabb régió magyarlakta részeiben való jelenlét az idők során stratégiailag csak mélyült. A Kassai Thália Színház bár 1969-ben alakult, de csak 1990-ben sikerült az önállósodás. Az intézmény huszonegy évnyi működés után cserélhette le a „színpad” kifejezést a „színház” megnevezésre. A színház, bár Beke Sándor alapító rendező-igazgató szavai szerint azért jött létre Kassán, „mert amelyik városban van villamos, az a város el tud tartani egy színházat…”, ennek ellenére mostanáig „főállású” tájolószínházként járja az intézmény a közeli és távolabbi városokat és falvakat.

Két kezükkel építették

A Thália Színpad első igazgatója Beke Sándor volt, első dramaturgja Gál Sándor. Az első bemutató Goldoni Két úr szolgája című komédiája volt 1969. november 29-én, a gömörhorkai kultúrházban, mivel akkor a színház kassai székhelye még nem készült el. Kassán a legendás „kassai Ipari“ vagyis jelenlegi nevén a Szakkay József Szakközépiskola nagytermében kezdték el a színházterem kialakítását, ezt a helyiséget akkor az iskola tornateremként használta. A Thália akkori társulata és munkatársai többnyire önerőből, saját kezűleg végezték az építési, átalakítási munkálatok nagy részét. 1970 közepe táján mutatkozott be kassai közönségének a csapat. 1990-től 2011-ig, egy négyéves időszakot leszámítva Kolár Péter vezette a kassai Thália Színházat, az önállósodás is az ő nevéhez fűződik. 1993-ban vásárolta meg a színház azt az ingatlant, melyben egy évvel később megnyílt a Márai Stúdió. 2011-től a Thália Színházat Czajlik József rendező vezeti.

Színházi használatra kapták

Péter Krisztina elsőként a színház központjába vitt el, a Márai Stúdióba, ahol az ő irodája is található, majd átsétáltunk a néhány utcányira lévő színházteremhez. Az emeletes épületben a már említett Szakkay József Szakközépiskola működik, amelynek földszinti részét kapták meg. A színházterem mellett egy konferencia terem és egy pincehelyiség is a rendelkezésükre áll. Azonban bármennyire igyekeztek azt is belakhatóvá tenni - korábban kiállítási helyet terveztek oda –, nem sikerült, mert nagyon vizesedik a fal. Erre pedig egyelőre nem találtak megoldást – jegyezte meg Krisztina.

Mesét játszani mindig hálás feladat

A művészek éppen az „Ágacska” című mesejátékot próbálták. A darabot Illés Oszkár rendezésében mutatják be szeptember 28-án, csütörtökön. A bemutató előtt egy héttel jártam náluk. A próbafolyamat finisébe érkeztem meg éppen. A kosztüm próba, a színpad bevilágítása és a fotózás volt még hátra, amelyeket még a főpróbák követnek. Arra keresi a választ egy viharban letört kis faág, hogy kicsoda ő? Hiába kérdezi, senki nem tudja. Biztos, hogy nem virág, nem lepke, nem gomba, nem kacsa és nem is béka. Azt mondják, leginkább az emberre hasonlít. Megismerkedik Danival, a kancsal kacsával, Bercivel, az örökké bruhaházó békával és a kitört fogú Pösze egérrel, és elindulnak együtt megkeresni az embert, akitől mindannyian gyógyulást remélnek. Csukás István humorral, szeretettel vezeti el a barátokká kovácsolódott kis csapatot az emberhez, a nagy varázslóhoz, aki mindenki kívánságát teljesíti. Végül a főhős, Ágacska is megtudja, hogy ki ő. Illés Oszkárnak ez az első rendezése, színészként dolgozik egyébként a színháznál, ezért izgalommal kezdett neki a feladatnak – mondta. Az Ágacskában öten játszanak, maga a rendező is szerepel a színpadon, ő a varázsló. Furcsa a „kettős szerep”, amikor a kollégának a színpadon állva kell instrukciókat adni – fejtette ki a művész. A meseelőadások nagy része többnyire szervezett formában zajlik, óvodák, iskolák jönnek csoportosan, de persze családi előadásokat is beiktatnak, vasárnap délutáni időpontokban – tudatta Illés Oszkár. Nem csak határon túli magyar oktatási intézményekre kell gondolni, az anyaországból is jönnek gyermekcsoportok. Kiválóan beilleszthető program például egy osztálykirándulásba, amikor megnézik a meseelőadást a Thália színházban és a gyönyörű Kassát is megtekintik egyúttal – vélekedett a színész-rendező.

Szívesen mennek minden meghívásra

A színház befogadó képessége kétszáz fő és pontosan azért, mert nem túl nagy a terem, nagyon jó hangulatúak az előadások, meghitt a környezet. Az ülőhelyek szinte mindig tele vannak. Az Ágacska című mesejátékból egyelőre a bemutatót követően még három előadást terveznek a színházban – emelte ki a rendező. Mivel a felvidéki magyarság Nagykapostól Pozsonyig terül el egy hosszú sávban, ezért sok a tájolás, tehát utaztatni fogják a darabot, hiszen csak azok az iskolák jönnek el a színházba, melyek elérhető távolságban vannak. Az is elképzelhető - ha meghívást kapnak -, hogy az anyaországba, a határ túloldalára is elviszik a mesejátékot – hangsúlyozta Illés Oszkár. Különben sokszor kapnak olyan visszajelzést a pedagógusoktól, hogy végre „egy rendes, több szereplős mesejáték, nem egy mesélő egy gitárral”.

A színésznek sokoldalúnak kell lennie

A darabot három évvel ezelőtt, még a világjárvány előtt kezdték el próbálni, egy idős kolléga kezdeményezte és rendezte volna, de sajnos ő közben elhunyt. Továbbá az a kolléga is, aki hangszerelte, ezért úgy döntöttek, hogy a tiszteletükre újra előveszik a mesejátékot – tette hozzá a rendező. Valamikor a kilencvenes évek első felében már volt a színház repertoárjában az Ágacska. Kedvelt, ismert mű, más színházak, társulatok is szívesen tűzik műsorra. Lévén, hogy náluk kicsi a társulat, szinte mindenki játszik mindegyik darabban. A színház idei évadában következőként szerepel a „Padlás” című musical bemutatója novemberben. Párhuzamosan ezzel Dunaújvárosban Czajlik József rendezésében a Bartók Kamaraszínház és Thália Színház koprodukciójában próbálják a Máli nénit, melynek télen Kassán is lesz előadása. Azon túl láthatja még a közönség „Az ember tragédiája”, valamint a „Varsói Melódia” című színdarabokat.