A szerelmeslevél, amely kalandos útja után célba érkezett

A történelem egy darabja a levél, amely nyolcvan év után érkezett meg abba a családba, amely a jogos tulajdonosa. Busku Jánosné, lánykori nevén Bodnár Anna Mária szerdán vehette először kézbe a csodálatos szerelmes sorokat tartalmazó, mára már megsárgult papírt, amelyet édesapja írt édesanyjának. A különleges dokumentumot a Miskolci Toborzó Irodában kapta meg szerdán attól a katonától, aki évekkel ezelőtt megtalálta.

Elkezdte felgöngyölíteni a szálakat

A szerelmi vallomást Bukta László tartalékos zászlós találta meg, aki a Miskolci Toborzó Irodában szolgál. Több mint tíz évvel ezelőtt egy kis mezőkövesdi antikvárium rendszeres látogatója volt. Egy könyvben talált egy 1943-as keltezésű levelet, majd meg is vásárolta a kötetet, mert érdekelte a levél története – mesélte. Bélyeg volt a történelmi dokumentumon, így kiderült, hogy 1943 novemberében íródott Kassán. A kutatás akkoriban csak félig járt sikerrel és abba is maradt. Három éve, amikor hadisír kutatóként kezdett el tevékenykedni a katonaságnál - ahol az I., és II. világháborús, illetve az 1848-as sírokat kutatja –, akkor kezdett újra foglalkozni a levéllel is – tudatta Bukta László. Így jutott el az aszalói anyakönyvvezető segítségével Annához, akiről kiderült, hogy a „szerelmespár” lánya.

A szerelem adott erőt neki

Az otthoniakkal való kapcsolattartás a túlélés záloga volt, ez adott erőt a katonának a fronton. Ez a szerelmeslevél zárt borítékban volt, nem katonai levelezőlapon íródott, valószínűleg azért, mert olyan információkat is tartalmaz a katonák mindennapjairól, amely nem ment volna át akkoriban a cenzúrán. Az fehér folt maradt, hogyan került a levél Aszalóról egy könyvbe, az pedig egy mezőkövesdi antikváriumba, mint ahogyan az sem derült ki, hogy a könyv kié lehetett – emelte ki Bukta László. Viszont Anna állítása szerint a levelet az édesanyja vélhetően nem is látta, nem olvashatta. Ami biztos, hogy feladták, postára került Kassán, erről a bélyegző tanúskodik, de nem ért célba – tette hozzá a tartalékos zászlós.

Azonnal felismerte az írást

Anna elmesélte, hogy édesapja Nyugat-Németországban került hadifogságba 1945-ben, ott élt öt évig, de utána hazajött, a szerelme pedig megvárta, 1951. áprilisában házasodtak össze. Született 1952-ben egy fiú gyermekük, majd 1958-ban egy lánygyermekük is (Anna). 

Képeslapot, tábori levelezőlapot láttak édesapja tollából, őriznek is a családban néhányat ezek közül, de ezt a levelet még nem látták korábban. Amikor lapunkban, az Észak-Magyarországban meglátta a cikket, amely a levélről íródott, illetve a fotót, felismerte az édesapja kézírását és stílusát is, azt ahogyan fogalmazott. Most, hogy kézbe is vehette a szülei szerelmét bizonyító levelet, nagyon jó érzés volt – jegyezte meg Anna. Hozzátette: a levélre most már nagyon fognak vigyázni, ereklyeként öröklődik tovább a családban.