Új titkárt választottak az észak-magyarországi írócsoport élére

Fecske Csaba József Attila-díjas költő támogatását is élvezte az új titkár. 

„A tagság egyhangúlag Kégl Ildikó költő-írót választotta meg titkárnak, aki örömmel fogadta a megbízást azzal az ígérettel, hogy ereje és tehetsége szerint mindent megtesz a csoport sikeres működése érdekében. Az Észak-magyarországi Csoportnak tizenegy tagja van, köztük egy Kossuth-díjas és öt József Attila-díjas költő, író és irodalomtörténész” – írta le gondolatait az eseményről a miskolci költő. Régóta jó barátok Kégl Ildikóval, aki irodalmi programok szervezőjeként már többször meghívta őt rendezvényeire.

Hogyan került képbe?

Kégl Ildikó pár éve tagja az írószövetségnek. 

„Annak idején, mikor felvételt nyertem, még nem gondoltam, hogy az észak-magyarországi költők-írók táborát egyszer majd én navigálhatom. Óriási megtiszteltetés mindez. Vélhetően irodalomszervezői tevékenységemnek köszönhetően figyelt fel rám a szakma, ugyanis immár negyedik éve szervezem az Irodalom a Kertben és az Irodalom a Kávéházban néven futó, versszínház jellegű műsorokat, amiket afféle tematikus író-olvasó találkozóhoz tudnék hasonlítani. Neves, a szakma által ismert és elismert költőket, írókat, irodalomtörténészeket hívok Miskolcra, nemcsak Magyarországról, de határon túlról is, jellemzően legújabb köteteik kapcsán. Vendégem volt például a Kossuth-díjas Vári Fábián László Kárpátaljáról, de jöttek Erdélyből, a Felvidékről és a Partiumból is szerzők – sorolta az új titkár. – A miskolci rendezvényekkel párhuzamosan Budapesten is szervezek hasonló tematikára épülő versszínházat, Kortárs Irodalmi Szalon Kégl Ildikóval (KISZKI) néven, mely az irodalmat, a zeneművészetet és a színházi élményt integrálja. Olyan habitus vagyok, akinél az alkotás és az irodalomszervezői munka nem pusztán megfér egymás mellett, de szép szimbiózist alkotva támogatja egymást. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy hamarosan megjelenik a legújabb kötetem (sorban a hetedik), mely az irodalmi folyóiratokban közölt alkotásaim válogatását tartalmazza, ezúttal verseket. Korábban novellásköteteim, szociográfiáim, tanulmány- és riportköteteim jelentek meg, illetve egy dokumentumkönyvem Olaszliszka – Egy lincselés naplója címmel.”

Heterogén a csoport

Az írócsoport szó legjobb értelmében értendően heterogén: vannak közöttük klasszikus verseket írók, de akad olyan is, aki kifejezetten újító, inkább az avantgárd irányzathoz tartozó költő. 

„Minden egyes tag külön egyéniség, mást és mást képvisel az irodalom széles palettáján, és én számítok mindannyiuk aktív közreműködésére. Hiszem, hogy mi itt kicsiben szépen lefedjük a kortárs magyar irodalmat, és abban is bízom, hogy programjainknak országos kisugárzása lesz – mondta Kégl Ildikó, aki név szerint is megemlítette a Miskolcon élő Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költőt, írót. „A regionális csoportunk javarészt idősebb alkotókból áll, de ez nem akadálya annak, hogy fizikailag is megjelenjünk egy-egy helyszínen, akár rendhagyó irodalomórákon, amiket nagyon fontosnak tartok az olvasóvá nevelés szempontjából. Györgyei Géza már nagyon beteg volt élete végén, érthető módon kevesebb volt a mozgástere, jómagam igyekszem újult erővel belevetni magam az irodalomszervezésbe, és jóleső érzés, hogy biztatott támogatásáról a Magyar Írószövetség.”

Nagyszabású tervekkel érkezett a posztra

Kollégái ötletgenerátorként ismerik, mert amikor nem alkot, akkor nagyon erős benne a szervezési vágy. 

„Röviden összefoglalva a magyar nyelvű, kortárs irodalmat szeretném népszerűsíteni. Célom, hogy eljuttassam egy szélesebb réteghez a kortárs költeményeket, prózai műveket. Több szempontból is fontosnak tartom az irodalom népszerűsítését, az olvasóvá nevelést. Hiszek abban, hogy tartalmasabb életet élhetünk, ha könyvekkel vagyunk körülvéve. Az irodalom olyan, mint egy erős rostokból álló kenderkötél: komoly kapaszkodó lehet nehéz élethelyzetekben. És az elgondolkodtatás mellett ott van a másik funkció is, a szórakoztatás. A kortárs irodalomnak nincs elég nagy visszhangja, de ez ellen tehetünk és tennünk is kell” – véli Kégl Ildikó.

A megvalósítás felé

Az író-olvasó találkozót nemcsak művelődési házakba, könyvtárakba, hanem oktatási intézményekbe is bevinné. 

„Erre irányuló tervem korábban is volt, még a covid előtt. Többször tartottunk rendhagyó irodalomórát általános és középiskolákban is, amit nagyon szerettek a diákok, mert itt nemcsak egy új verssel ismerkedhettek meg, hanem magával a szerzővel is. Ez azért különleges, mert ezek az emberek itt élnek közöttünk, van lehetőség személyesen megismerni őket, ezt a lehetőséget érdemes kihasználni, hiszen például Móricz Zsigmondot már nem tudjuk vendégül látni. Véleményem szerint az észak-magyarországi csoport olyan költőkből, írókból áll, akik mögött hatalmas munkásság, értékes életmű áll" – mondta a titkár, aki gondolkozik még folyóiratok, iskolai segédeszközök, irodalmi készségfejlesztők létrehozásában is.

Nem feltétlenül a memoriter jelenti a megoldást

„Miként említettem, a járvány előtt több alkalommal jártam általános- és középiskolákban rendhagyó irodalomórát tartani. Ezek az alkalmak igen népszerűek voltak a gyerekek körében, és meggyőződésem, hogy hasonló eszközökkel akár a legkisebbeknél is elérhető, hogy az irodalom a mindennapjaik része legyen. Fontosak ugyan a memoriterek, hiszen tapasztalhatjuk, hogy a verseket, amelyeket kisiskolásként megtanultunk, ma is kívülről fújjuk, de a verstanulásnál többről kell, hogy szóljon az irodalomoktatás. Tele vagyok tervekkel, amelyek egy része máris elindult a megvalósítás útján” – összegezte terveit az új titkár.