Pálos kolostor a Bükk rejtekében

A szentléleki pálos kolostor romjai nagyszerű kirándulóhely lehet a Bükk szerelmeseinek. Az egykoron gótikus stílusban épült műemléket a tengerszint felett 710 méter magasan találjuk. Könnyen megközelíthetjük, és a mellette lévő turistaházban kipihenhetjük fáradalmainkat. 
A helyszín mai neve Bükkszentlélek. A zárdát a Szentlélek tiszteletére szentelték fel. A romok egy részét a turistaház építésekor elegyengették, szeméttel töltötték fel, majd parkoló és fedett rendezvénytér létesült a helyén. A még álló romokat pedig az erdő kezdi visszahódítani. 

Az épületben - vagy inkább romokban - is további károk keletkeztek az elmúlt évtizedekben, a diadalív boltíve szétnyílt, ideiglenesen alá kellett dúcolni. A közelében több forrást és magaslatot találunk, ahonnan gyönyörű a kilátás. (Ezen írásomat Miskolczi Melinda és Szörényi Gábor tanulmánya alapján készítettem.)

A középkorban dédesinek is nevezték

Először 1240-ben, Tardona község határjárási oklevele említi a zárdát. A középkorban dédesinek is nevezték, Dédestapolcsány közelsége miatt. Érdekesség, hogy az itt élő remeték még nem pálosok voltak, mert őket Boldog Özséb 1245-ben szervezte renddé. Több forrás nem jelöli ilyen pontosan a rend alapítását, az 1250 körüli megjelölést használják. 

Hogy milyen remeték éltek a pálosok előtt ezen a helyen, azt nem tudjuk. Valószínűleg magányos szerzetesek, mindenféle rendi kötelezettség nélkül. A pálos rend az első és egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. Mai központja Lengyelország területén található, a magyar pedig Pécsett. 

A bükki pálosainkról konkrétan - mint pálosok - az első említés, okleveles adat 1312-ből (néhol 1313-at említenek) való. Ákos nembéli Ernye bán fia, István adományozott földet a dédesi kolostornak. István nádor a pálos rend nagy támogatója volt. Feltételezhetjük, hogy az immár kőből emelt zárda építői ugyanazok voltak, mint akik a diósgyőri várat építették, mert azonos időszakban készült mindkét objektum.
Az építkezés valószínűleg három periódusban történt, de nagyon kevés információval rendelkezünk a kolostor építéstörténetéről. Az biztos, hogy az első remeték még fából készült épületekben laktak. Mindössze két perjelét ismerjük a kolostornak: az egyik Lőrinc, 1317-ből, a másik Tamás, 1524-ből.

1346: komoly építések

1320-ban Debreczeni Dózsa erdélyi vajda elfoglalta Diósgyőrt és Dédest. Valószínűleg útközben a zárdát is feldúlta. Ez azért valószínű, mert Poha Benedek 1346-ban komoly építéseket végzett rajta. Van olyan történész, aki ezért ezt a dátumot véli az alapítás időpontjának. Ekkor malom adományt is kaptak a szerzetesek.

Szentlélek Diósgyőrtől és Dédestapolcsánytól is 8-8 kilométerre van, és valószínűleg uradalmi pihenőhelyként is szolgált a vadászatok után. A kolostor legtöbbször együtt kapott adományokat a diósgyőrivel. Nagy Lajos királyunk, Luxemburgi Zsigmond vagy Mátyás király bőkezűen támogatta a rendet, a kolostort. Mátyás egy ízben 200 forint értékű sót is kiutaltatott a széki sóbányákból.
1526-ban a Ferdinánd királyt támogató Serédy Gáspár a katonáival feldúlta a kolostort, mivel úgy vélte, a rend tagjai Szapolyai oldalán állnak - Szapolyai is adott nekik birtokadományokat -, és ez volt az első lépés a szentléleki közösség pusztulásához.

A második lökést a Miskolcon hírhedtté vált Balassa Zsigmond adta meg 1540 környékén, aki lerombolta a kolostort, mert a szerzetesek panaszkodni mertek reá önkényeskedései miatt.
1550-ben már bizonyosan nem élt sem pálos, sem semmilyen szerzetes az ódon falak között. 1628-ban a területet elzálogosította a rend - a diósgyőrivel együtt -, hogy Bécsben tudjon rendházat venni. A szentléleki -dédesi - zárdát soha nem építették újjá. 

A XIX. században fedezték fel újra

Az évszázadok dolgoztak a romokon, telt-múlt az idő. A XIX. században fedezte fel újra a romokat az akkor ébredező régészet, a múlt kutatását elkezdő kíváncsi kutatók által. 
1737-ben a pálosok visszakapták a romokat. 1739-ben ugyan visszatértek Diósgyőrbe, de a szentléleki kolostor újjáépítésére már nem gondoltak.
1856-ban egy cikk jelent meg a romokról a budapesti Visszhang című újságban, ebben javasolták az egykori kolostor felkeresését.

Az első régészeti feltárás az 1930-as évek elején történt, és még Czeglédy Ilona 1974-es feltárása mondható jelentősnek.

2012-ben is kutattak a romok között régészek, ők is jelentős feltárást végeztek, több lelet került elő, többek között 16 ezüstpénz.
Egy civil szervezet, a Csatárlánc 2012-ben a romok megmentését tűzte zászlajára.
Érdekességképpen megemlíteném még, hogy 2012-ben mire bukkantak a feltárás során, a temetőben. Egy férfit, aki a gyermekét (?) óvón öleli át. Ez a temetkezési szokás nem volt „divat” akkoriban. A férfi észak felé néz, pedig abban az időben arccal lefelé temetkeztek. Lehet, hogy papnövendék volt? Vagy csak temetkezni jöttek ide a megszentelt földbe, a szerzetesek eltűnése után? 
A bükki pálosok szentléleki közösségének romjai értékes műemléket jelentenek Miskolc és környéke számára. A vadregényes környezetet is megcsodálhatjuk, akár egy könnyed séta alkalmával is. Érdemes.