Kavalkád, forgatag és különlegességek a miskolci régiségvásárban

A látogatók szép számmal érkeztek a nagy kiterjedésű vásárba, amit még a Csodamalom Bábszínház Zárogatója is színesített a gyermekes családok számára, amiről itt írtunk. Bár a Kazinczy utcát nem, de a Szent István teret és a Déryné utcát is teljes egészében elfoglalták a portékák. Utóbbi sarkán hirdetőtáblán lehetett olvasni, hogy a Miskolc kártyával rendelkező nyugdíjas árusoknak kedveztek, számukra külön szabad területet jelöltek ki.

A Városház téren pedig az elmaradhatatlan Termelői Vásár kézműves termékei közül válogathattak a háztáji ízek kedvelői. A fő utcán tangóharmonika és tekerőlant dallama hallatszott, amely a csárdást játszott. A Magyar Honvédség pedig a nemzeti összetartozás napjához méltóan felelősségteljes ifjakat toborzott a katonaságba.

Igazán miskolci

A vásárban minden megtalálható volt, mi szem-szájnak ingere. A megszokott vásárfiák és kézműves termékek mellett lehetett látni antik használati és dísztárgyakat, ékszereket, textíliákat, régi könyveket, sőt még kézzel készített háziállat méretű manókat és veterán motorokat is. Mindezek közül most egy asztallap tűnt ki, amely akár az autentikus miskolci rendezvény mottóját is hirdethette volna a rajta olvasható idézettel: „Az otthon nem az a hely, amihez kulcsod van, hanem az, ahol a szíved megpihen.” Ugyanis miskolciként talán sokan nemcsak a belvárosban találják meg a régiségvásárt, de a saját lakásukba belépve is az köszön vissza, ahogy a múlt relikviái és a vásárokon beszerzett különlegességek sorakoznak a polcokon. Mindezt egy a villamospótló buszon elkapott beszélgetés is megerősítette. Egy idős házaspár azt fejtegette, hogy Debrecenben lehetetlen, hogy ilyen vásárt szervezzenek, mert a miskolci régiségvásár egyedi helyi specialitás.