Mikor kell új bukósisak után nézni?

A kerékpáros fejvédők igen nagy fejlődési utat jártak végig az utóbbi évtizedek során – kezdve az alapanyagoktól, a gyártási technológiákon át, a formai kialakításig – melyeknek köszönhetően a mai,

modern sisakok nem csak könnyűek, de kényelmesek, jól szellőznek és kiválóan védik a fejünket. De meddig? Mik azok a tényezők, melyek befolyásolják/befolyásolhatják a fejvédőnk élettartamát?

Az EPS hab előtt is voltak fejvédők, ám mai szemmel nézve szinte nulla hatékonysággal bírtak.

Fizikai sérülések

Felmérések szerint már enyhe fejsérülés nyomán is kialakulhat a depresszióért, öngyilkosságért, epilepsziáért, impotenciáért, Alzheimer- vagy Parkinson-kórért felelős szindróma, de okozhat akár

beszédzavart, hallás- vagy látáscsökkenést, koncentrációs vagy memóriazavart, vagy mozgásproblémát is. Épp ezért a fejvédő viselésének fő célja egy esés, bukás során a fejünket érő ütés energiáját elnyelni, eloszlatni, mielőtt az a fejünkre és az agyunkra hatna – és ezáltal a fentiekben felsoroltak kialakulásának esélyét drasztikusan leredukálni. Az évtizedekkel korábban használt, bőrből készült 

fejvédők ezen célra nem igazán feleltek meg, viszont a mai sisakok többsége már két részből épül fel:  egy puha, kiváló energia elnyelő tulajdonsággal rendelkező EPS vagy poliuretán habból kialakít rétegből, és egy vékony, kemény, a kis pontra összpontosuló (szúró) behatásokkal szemben jól ellenálló  polikarbonát héjból. Eleinte ezt a két részt csak összeragasztották, de a mai modern sisakok esetében már összesütik (InMold-technológia), hogy egy egységet alkotva még erősebb terméket kapjunk.

Óvjuk a fejvédőnket, hogy az is óvhasson minket

Bár sisakunk ezáltal nagyobb teherbírással rendelkezik, a megfelelő "működés" során egy ütés hatására szerkezeti torzulás megy végbe a belsejében, mely, sokszor külsőleg (a felületi horzsolásoktól

eltekintve) nem látszik meg rajta. Viszont ezt követően a tervezéskor számolt energiaelnyelést/eloszlatást többé már nem tudja elvégezni, így egy nagyobb esés, bukás után erősen ajánlott lecserélni a fejvédőt. Felvetődhet a kérdés, hogy bukásnak/esésnek számít-e, ha szállítás közben véletlenül kiesik a kezünkből, és hozzáverődik a talajhoz. 

Ha nem több méternyi esésről van szó, ha nem egy kiálló, hegyesebb sziklának, tárgynak csapódik a sisak, akkor a fejvédő még használható marad. Ugyanez a helyzet akkor, ha balesetet szenvedünk ugyan, de esés során a fej és egyben a sisak nem ütődik a talajhoz, hiszen nem érte közvetlen fizikai behatás a fejvédőt. Sajnos azonban előfordulhat, hogy egy óvatlan pillanatban olya szerencsétlenül ejtjük ki a kezünkből és olyan erők érik a fejvédőt, hogy gyengül az energiaelnyelő képessége és csere szükséges.

A normál elöregedési folyamat

Annak ellenére, hogy a használatok során fejvédőnket nem éri fizikai behatás – azaz nem estünk vele és nem vertük semmihez egyszer sem – az idő múlásával mégis ajánlott lecserélni sisakunkat! Ennek oka az UV sugárzás, mely a sisakot alkotó habot fokozatosan öregíti, amitől veszít energiaelnyelő tulajdonságából, és már nem látja el kellően a feladatát. 

Ezt az elöregedési folyamatot nehéz pontosan időben kifejezni, mert három tényezőtől is függ: az UV-sugárzás mennyisége: azaz mennyi sugárzás érte a habréteget, vagyis mennyi ideig volt használatban a sisak, a sisak kialakítása: azaz mennyire takarja a sisak habrétegét a kemény külső héj, vagyis mennyire tudja az UV-sugárzás érni a habot, a tárolás minősége: azaz hogyan tároltuk a sisakunkat. A fentiektől függően, az elöregedés nem következik be egyik napról a másikra, hanem 2-5 év közötti időinterallumban fokozatosan áll be. Azaz egy mindennap, hetente több alkalommal is kerékpározó számára hamarabb, míg egy hétvégente, havonta bringázni induló számára sokkal később jön el a pillanat, amikor sisakja elavul. Mindezt egy fejlett sisak, melynek habrétegét szinte teljesen körben borítja a keményhéj, ki tud tolni időben, hiszen csak kevés helyen éri az UV az arra érzékeny habot. Fejvédő esetén nem kell "környezettudatosan" mindenáron megjavítani az elhasználódott fejvédőt. A fejvédő elöregedésének árulkodó jelei: a sisak habrétegéből hiányzik néhány habgolyócska, a hab felülete erősen egyenetlen, a hab és a keményhéj között rés keletkezett, amibe kisebb-nagyobb mértékben be tudjuk tolni a körmünket, a habrétegben hajszálrepedéseket fedezünk fel.

Tárolás minősége

Sokan nem gondolják, de a sisak élettartamát erősen befolyásolja annak tárolási minősége is. A nem megfelelő mód nagyban lerövidítheti a használhatóságot, így érdemes néhány szempontra odafigyelnünk.  Lehetőség szerint kerüljük a nyirkos, nedves környezetet, mert sisakunk szivacsozása bepenészedhet, de ami még rosszabb, a habrétege veszíthet szakítószilárdságából. Hősugárzóra, radiátorra, vagy kályhára, illetve ezek közvetlen közelébe sem ajánlott elhelyezni a fejvédőnket, mert az azok által sugárzott hő kiszáríthatja vagy megolvaszthatja a habréteget, illetve a műanyag alkatrészeket eldeformálhatja. Az előbbi bekezdésben már érintettük az UV-sugárzást, mely legkönnyebben a sisak habrétegét teheti tönkre, így ajánlott nem olyan helyen tárolni, ahol nagy mennyiségben, hosszú ideig érheti direkt napfény. Bár a sisakok a nagy fizikai terhelés elnyelésére vannak tervezve, mégsem jó úgy tárolni ezen védőeszközünket, hogy nagy súlyt pakolunk rájuk, mert a folyamatos terhelés eldeformálhatja a héjszerkezetet. Végül pedig kerüljük a különböző vegyszerekkel való együttes tárolást is, mivel a poliuretán hab, valamint a műanyag alkatrészek reakcióba léphetnek a szerekkel. Sisakunk legideálisabb tárolási módja egy száraz, szobahőmérsékletű helyiségben, felakasztva, vagy a tarkórögzítést tehermentesítve, lefektetve polcon – mivel az ablaküvegek UV-szűrőközegek, egy napfényes, világos szobában nem kell mindenáron elzárni a fénytől a fejvédőnket. Ha a fentiekre odafigyelünk, bukósisakunk a tervezésekor ígért védelmet tudja majd biztosítani ha ne-adj-isten szükség lesz rá. (Forrás: Casco)