„Legyetek nyitott kapuk!”

A szentatya Magyarországon tett apostoli látogatása még sokáig hatással lesz az itt élő emberekre és mindazokra, akik személyesen hallhatták őt. A Kossuth téren elmondott szentmiséjének üzenete mindig aktuális lesz. Kérte a híveket, hogy éppen úgy, ahogy ők is megtapasztalták Isten szeretetét, adják ezt tovább azoknak, akik nincsenek rendben, és a társadalom perifériájára szorultak, de irgalomra, megbocsátásra vágynak.

„Jézus mint egy pásztor, aki a nyáját keresi, azért jött, hogy megkeressen minket, amikor még elveszettek voltunk, és kiragadjon a halálból. Mint egy olyan pásztor, aki név szerint ismeri és végtelen gyengédséggel szereti juhait, és hazavezeti őket” – mondta Ferenc pápa a Kossuth téren. „Krisztus magára vette gyarlóságainkat és maga hordozta vétkeink terhét, hogy visszavigyen az Atya szívéhez. Elmondta, hogy az ő szemében milyen értékesek vagyunk. Tehát üdvösségünk történetének kiindulópontja nem mi vagyunk, hanem Isten hívása, vágyakozása utánunk, hogy elérjen minket. Értünk érzett aggodalma és irgalma, amellyel meg akar menteni a halálból és a bűnből, hogy életet adjon bőségben, és vég nélküli örömöt. Ezért mi hálatelt szívvel emlékezhetünk meg a szeretetéről. Péter apostol azt írja, hogy olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához.” 

Jézus az örök élet kapuja 

A szentatya különösen az egyházi vezetőket buzdította, hogy lépjenek ki a saját komfortzónájukból. „Különbözzünk bár egymástól, tartozzunk bár eltérő felekezetekhez és közösségekhez, Isten szeretetének nagysága mégis egyetlen ölelésben egyesítsen minket. Jézus azt mondja, hogy én vagyok a kapu, aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. (Jn. 10,9) Tehát Krisztus a mi jövőnk, a bőséges élet jövője. A kapu, amely szélesre tárult, hogy beléphessünk az Atya és az egyház közösségébe, és megtapasztalhassuk Isten irgalmát. Viszont Jézus az a kapu is, amely a világba irányít minket. Engedjük be szívünkbe az élet Urát, aki vigasztal és gyógyít! Utána pedig lépjünk ki a komfort­zónánkból, és legyen bennünk bátorság eljutni a társadalom összes perifériájára, ahol szükség van az evangélium világosságára. Szomorú és fájdalmas zárt kapukat látni. Individualizmusunk zárt kapuit egy olyan társadalomban, amely magánnyal fenyeget sokakat. A szenvedők és a szegénységben élők iránti közönyünk zárt kapuit. Végül pedig egyházi közösségeink zárt kapuit, bezárkózva magunk közé, azok előtt, akik nincsenek rendben és Isten bocsánatára vágynak. Legyetek nyitott kapuk, amelyeket senki előtt nem csapnak be! Olyan kapuk, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét, hogy Magyarországot is segítsük a testvériség és a béke útján növekedni” – javasolta a szentatya.