„Mindenki számára adottak a lehetőségek, csak élni kell velük”

Minek tudja be, hogy a Nézőpont Intézet felmérése szerint a válság ellenére sem kopott a Fidesz-KDNP népszerűsége?

A felméréseket érdemes figyelni, de nem biztos, hogy azok alapján kell meghatározni magunkat és a munkánkat. A felmérések mellett én a munkában jobban hiszek és azt gondolom, hogy pontosan ennek köszönhető az, hogy ilyen mérések vannak, amelyek szerint nem kopott a támogatottságunk. Annak ellenére, hogy óriási nehézségek között töltjük a mindennapjainkat. Gondolok itt arra, hogy most már több mint egy éve kirobbant egy háború a szomszédunkban, van egy óriási energiaválság és annak következtében egy szankciós infláció. Ennek ellenére a lakosság még mindig azt gondolja, hogy aki ki tudja vezetni az országot ebből a nehéz helyzetből, az kizárólag az Orbán Viktor vezette kormány.

Ez egyben azt is jelenti, hogy az ellenzék továbbra sem tud megerősödni. Miért?

Egyrészről nem tudják megszólítani az embereket. Másrészről, a parlamentben is csak azt lehet látni, hogy semmit nem változtatott az ellenzék a hangszínén és a retorikáján a választás előtti időszakhoz képest. Nincsen olyan nagy változás, ami bármilyen szimpátiáját kiváltaná a választópolgároknak. Lehet itt hallani gurulódollárokról és nem gondolom, hogy bárki számára szimpatikus lenne, hogy külföldi érdekeket próbálnak hazánkban képviselni a magyar érdekek helyett.

Ön most éppen egy nők társadalmi helyzetével kapcsolatos konferencián vett részt. Milyen szerepe van, és lehet, a mai társadalomban, gazdaságban a nőknek?

Bármilyen. Ezt a szó legkomolyabb értelémében állítom. Én is annak a generációnak vagyok a tagja, ahol már nem feltétlenül az volt a követendő, ahogy az édesanya otthon van és egy eltartója van a családnak. Szorgalommal, sok munkával és kitartással a nők bármilyen pozíciót el tudnak látni a mai világban. Szerintem mindenki számára adottak a lehetőségek, csak élni kell velük és nem kell félni megpróbálni elérni ezeket.

Hogyan látja a vidék felzárkózását az elmúlt években?

2013 óta foglalkoztam Európai Uniós forrásokkal és azt lehetett látni, hogy az elmúlt időszaknak nagy haszonélvezője volt a vidék, de erre szükség is volt. Az uniós forrásoknak az a koncepciója, hogy a leszakadóbb régióknak a felzárkózását a gazdagabb régiókhoz próbálja meg elősegíteni. Ennek fényében rengeteg forrás került vidékre. Nagyon sokat segített a vidék felzárkózásában mind az uniós források, mind az elmúlt évtized és azt mondom, hogy ennek nincs vége, hiszen azt a célkitűzést tűztük ki, hogy most a vidék jön.

A megugró energiárak nehéz helyzet elé állítják az állami intézményeket. Mit tehet a szaktárca e téren?

A fűtési szezon kezdetekor egy nagyon szigorú intézkedést hoztunk, ami az energiaszámlák tekintetében egy komoly spórolást idézett elő. Voltak különböző számítások és összegek, de azt azért látni kell, hogy országosan négyezer milliárd forinttal nőtt az energiaszámlája Magyarországnak, ami egy borzasztóan magas szám. Ez egy hatalmas kiesés, mi is mint mindenki spórolunk.

Hogyan látja, a háború okozta energiaválság és a brüsszeli szankciók milyen hatással vannak a hétköznapokra?

Nagyon nehéz helyzet van most. Nem túlzás azt mondani, hogy a veszélyek korát éljük. 2020-ban, amikor a koronavírus-járvány elkezdődött, nagyon sokan azt gondoltuk, hogy Európába nem fog bejönni, de mégis megjelent. Ugyanezt éltük meg tavaly is, amikor szó volt róla, hogy esetlegesen Oroszország megtámadhatja Ukrajnát, akkor is azt gondoltuk, hogy ez nem történhet meg, de megtörtént. Azt lehet látni, hogy a legelőnyösebb az lenne, ha minél előbb leülnének a felek tárgyalni és béke lenne. A szankciós politika láthatóan nem hozta el a hozzáfűzött reményeket, hanem azt indukálta, hogy elszabadult az infláció, a családok terhei is nőttek, azonban a kormány igyekszik védeni a családokat, legutóbb például egy 20 intézkedést tartalmazó programmal.

Hogyan értékeli a Magyarországgal szembeni Brüsszeli kettős mércét?

Számomra ez nem meglepő, hiszen mindig is egy kissé azt, aki kibeszél az átlagból, meg a fősodorból egy kicsit furcsán nézi az Európai Bizottság és próbál különböző fegyelmező eszközöket bevezetni. Mi ezt évről-évre megtapasztaltuk az uniós forrásoknál, mert ott az a szokás, hogy utófinanszírozás van. Tehát, amit az állam megelőlegez, azt utólag kapjuk vissza. Sokszor előfordult az, hogy politikai indíttatásból csúsztak ezek a kifizetések és nem gondolnám, hogy most más lenne a helyzet. Sajnos nem szokatlan számunkra ez a kettős mérce.