Egy éve kezdődött – mindenkit sokként ért a háború

Ma egy éve, hogy Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. A háború nemcsak az Ukrajnában élők életét változtatta meg, de szinte a világ minden országára hatással van. Friss felmérések szerint több mint 17 millió ember menekült el a háború elől valamelyik európai országba, szomszédos országként természetesen hazánkba is. A Magyarországra menekültek száma mára meghaladta az egymilliót. Közülük eddig 30 ezer 279 személy kapott úgynevezett menedékes státuszt.

Borsod-Abaúj-Zemplént is komolyan érintette a biztonságot kereső emberek áradata. A segélyszervezetek, az egyházak és a civilek azóta is jelentős szerepet vállalnak az ellátásukban, lelki egészségük megőrzésében.

Sátrakat állítottak

– Sokként ért mindenkit, így bennünket is a háború kitörése, és hogy utána elkezdtek özönleni az emberek Ukrajna felől – idézte fel Grubert Roland, a Magyar Vöröskereszt Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Szervezetének igazgatója. – Több megyei szervezettel összefogva már az első nap sátrakat állítottunk a határátkelők közelében. A Vöröskereszt a lónyai átkelőért volt felelős, valamint a Záhonyban működtetett egészségpontért, ami a mai napig működik. Az első héten különböző szálláshelyeket alakítottunk ki. Volt, ahol csak egy napig pihentek meg a menekültek, mert messziről, például Kijevből érkeztek, majd továbbutaztak Nyugat-Európába. Vármegyénkben nem volt szükség ilyen feladatokra, de sok minden másra igen, hiszen később hozzánk is érkeztek menekültek, akiknek biztosítani kellett a szállást és az ellátásukat. Átszerveztük a kollégák tevékenységét, bővítettük a raktárunk kapacitását. Embereket vettünk fel, közöttük tolmácsokat. A call centerünkben a mai napig is dolgoznak ukrán anyanyelvű munkatársak, akik a Nemzetközi Vöröskereszt munkáját segítik. A feladatunk tehát sokrétű volt, amit egyik napról a másikra kellett elvégezni. Jellemző volt a bizonytalanság, mert senki nem tudta, hogy mi történik majd, és hogy vármegyénk mennyire lesz érintett a háború miatt. Jelenleg 6-8 vármegye vesz részt a feladatokban, amiben benne van egész Észak-Magyarország – jegyezte meg Grubert Roland.

Apu visszafordult

Mint mondta, jelenleg Miskolcon van a legnagyobb befogadó hely, ahol 150 menekült ember lakik. De élnek Tiszaújvárosban, Mezőkövesden és a Zempléni települések környékén is. A Magyar Vöröskereszt vármegyei szervezete folyamatosan gondoskodik az ellátásukról, élelemmel, ruházattal, higiéniai termékekkel. Ezenfelül integrációs, szabadidős programokat, tréningeket biztosítanak a számukra. Nyáron tábort szerveztek a gyerekeknek.

– A másik nagyon fontos feladatunk a segélyszállítmányok eljuttatása Kárpátaljára. Eddig 31 megrakott kamiont indítottunk útnak, melyek tartós élelmiszert, egészségügyi felszereléseket tartalmaztak, valamint olyan dolgokat, amit a határon túli kollégák kértek. Kezdetben például raklapemelőt is vittünk, mert erre volt szükségük. Decemberben elvittük a véradókamionunkat, ami azóta is Kárpátalján van szolgálatban. A tevékenységüket addig folytatjuk, amíg csak szükség van rá – hangsúlyozta Grubert Roland.

Az egy év alatt sok-sok szívszorító történettel találkozott.

– Megindító volt látni, amikor apu kikísérte a határra anyut, a két gyereket és a kutyát. Könnyek között elbúcsúztak, majd apu visszafordult, mert ő nem hagyhatta el az országot. De az is megdöbbentett, amikor a záhonyi, egyébként forgalmas határátkelőn csak a Vöröskereszt 11 kamionját lehetett látni. Ilyen csak háborús időkben történhet – jegyezte meg az igazgató.

Női szolidaritás

Kishonthy-Kardos Rita a háború kitörésének első heteiben civilként vett részt a menekültek segítésében. Közreműködött különböző gyűjtések szervezésében, fontosnak tartotta például, hogy a várandós anyáknak legyen úgynevezett szüléscsomagjuk.

– Az egyik ukrán édesanyával, Krisztinával látogattunk el a Károly Hotelbe, ahol akkor 200, Ukrajnából érkező ember kapott szállást. Az első időkben trauma-pedagógiai workshopon tanultuk meg, hogy milyen foglalkozásokkal tudunk segíteni nekik. Ezt tartottuk elsődlegesnek, mert a tárgyi adományozást profin megoldották a segélyszervezetek. A gyerekeknek a PontközPonttal együtt szerveztünk játszóházat, majd egy női kört is. Krisztina magyar nyelvtanfolyamot indított, tehát egyre több közösségi eseménybe vonták be a hotel lakóit, és a PontközPont azóta is viszi a programokat. Mivel egy országos nőszervezetnek, az EMMA Egyesületnek vagyok a munkatársa, nagy figyelmet fordítottam a várandós és kisgyermekes édesanyákra. Fontosnak tartom, hogy hozzájussanak a számukra elérhető egészségügyi szolgáltatásokhoz. Mi segíteni tudunk nekik abban is, hogy hogyan jussanak el a vizsgálatokra. Cél, hogy a szülés nehéz órái alatt lehessen velük női segítő. Nem csak a miskolci és környékbeli nőkkel, hanem a Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei várandós nőkkel is tartjuk a kapcsolatot egészen a gyermekágyi időszak végéig. Mi, az EMMÁ-ban a női szolidaritást helyezzük előtérbe összefogással, támogatással, tehát nincsenek egyedül a menekült anyák a gondjaikkal. Sokszor, ha elvesznek például a bürokrácia útvesztőiben, minket keresnek, mit hol kell elintézni. Arra törekszünk, hogy minél inkább odafordulásra és befogadásra leljenek itt, az otthonuktól távol is – hangsúlyozta Kishonthy-Kardos Rita.