„Az angyalok születésemtől velem vannak...”

Az őrangyalát még nem festette meg Máger Ágnes, de a jelenlétét érzi akkor is, mikor más angyalok kerülnek a vásznára. És ez nála elég gyakran előfordul... 

- Amikor az embernek ihletett pillanata van, biztos, hogy valaki vezeti. És ez csodálatos dolog - állítja a festőművész, akinek egyik kedvenc témáját adják ezek a szárnyas lények. 

Számára az angyalok az eszmét, az ideált, a szabadságot, a hétköznapokból a látomások világába való repülést jelentik. Az angyal igazából ő maga, vagyis a vágyai... 

Praktikus szempontból közelítve a kérdéshez az is igaz, hogy térkitöltő elem ként is jól „működnek” ezek a szárnyas figurák, de Máger Ágnes hangsúlyozza, hogy nála mindig vallanak is valamiről: 

- Egy angyal óriási teret kíván. Nem csak a szárnyai miatt, hanem mert akármilyen picikében is festem meg, az őt körülölelő fényesség, levegőtömeg és a többi olyan struktúrát tud teremteni maga körül, ami lényegében térkitöltő elem is, de ezt egységesen kell tekinteni a kép kompozícióján belül. A legfontosabb az, hogy mindig jelentése van - ahogy mindig is volt: a legcsodálatosabb angyalok a gótikában vannak, mikor a ro­mán kor zord puritanizmusából átment egy szabad szárnyalású gondolatba a kereszténység. A középkor volt az angyalok igazi világa. Akkor tudták azokat a misztikus gondolatokat kifejezni, amelyek tulajdonképpen a hétköznapi világból meg a feudális sanyargatottságból kivezettek.

A művészelődök között nagyon sokan vannak, akik angyalábrázolásaikkal hatottak Máger Ágnesre Fra Angelicótól Rembrandtig, de a meghatározó Kondor Béla művészete volt:

– Az angyalokkal való kapcsolatom Kondorral kezdődött, akit példaképemnek tekintek, festészetét mintának tartom. Az ő költészetében és festészetében is nagyon sokszor szerepel az angyal, aki nála már szimbolikus figura. Nem véletlen, hogy például annyira szerette az angyalokat, hiszen az ő számára is fontos volt a mítosz. Ő vezette be a magyar művészetbe újra az angyalt: a szárnyas lényt, aki se nem férfi, se nem nő, hanem erőtől sugárzó fénnyel körülvett figura, aki ahogy a történelmi festészetben, Kondornál is általában hírnökként jelentkezik. Kondor Bélának van egy késes angyala, ez nekem egy kicsit az utolsó ítéletet jelzi. Én e kép hatása alatt festettem meg a Tóbiás és az angyal figuráit, ahol az angyal valamiféle erőt szimbolizál hiszen akinek szárnya van, az feltétlenül erőt jelképez. A szárny mindig valami többlet, akár angyalon van, akár láthatatlanul emberen: akkor is szárnya van valakinek, ha lelkileg „több”, tehát én a szárnyat vagy szárnyalást többféle értelemben használom és érzem. 

Az ünnepváró asztalon mézeskalácsok sorakoznak, amelyeket a festőművész maga készített:

- Idén nem, de tavaly sablonból kivágtam és készítettem mézeskalácsangyalokat is. A népművészetben is nagyon sok helyen megjelennek, a régi mézeskalács dúcokon például rengeteg a szárnyas figura. Persze jelen van mellettük az ördög is: mindig együtt a fehér és a fekete, a jó és a rossz - és a népművészettől a magas művészetig a szárnyak mindig szimbolikus tartalommal bírnak. Minden területen megjelennek tehát, talán azért, mert olyan régóta velünk vannak. Velem például születésem óta...