A tetemvári csoda – mennyei fényben jelent meg Jézus Krisztus

Egy különleges história

1928 karácsonyán hihetetlen dolog történt Szántó Józseffel, a 19 éves bolti szolgával. Egy különös kereszt jelent meg a kisujján, egy éjszakai látomás után. A vallásos miskolciak csodát kiáltottak, a józanabbak csalást sejtettek mögötte - de mindenki kíváncsi volt rá.

A Tetemvár abban az időben a város szegények által lakott területe volt. Az egykori pincékbe költöztek be a város sanyarú sorsú polgárai. Napszámosok, munkások és nincstelen családok tengették napjaikat az egykori borházakban, amelyeket lakhatóvá alakítottak át. A pincékkel teletűzdelt domb egykor a borkereskedelem központjaként funkcionált.

A Tetemvár 211. lakója volt Szántó József. Vallása tisztázatlan, hiszen reformátusként élt, de katolikus akart lenni. Ez a fiatalember egy zsidó kereskedőnél állt alkalmazásban.

A csoda

A bolti szolga meséli el történetét, azt, hogy mi történt vele 1928 karácsony vigíliáján:

,,Nagy főfájás gyötört - meséli a csoda hőse, - lázban égett az arcom, szemeim düledeztek és csak nehezen tudtam elaludni. Egyszer csak csodálatos látomás fogott el. Angyal jelent meg ágyam mellett és szólt: ,,Vigyázz és ne félj, mert meg fog neked jelenni az Úr!" És éjfélkor, mikor megkondultak a harangok, mennyei fényben előttem állott Jézus Krisztus. Arcát szakáll övezte, de arca és lénye nem emlékeztetett a róla készített képekre. Megfogta a kezemet és így szólt hozzám: ,,Fiam, tiszta a te véred és tiszta a te lelked, adom néked ezt a szent keresztet, amivel én megváltottam a világot. Adom neked, hogy a nép elhiggye, hogy nálad voltam és tanítsd a népet jóra. Az Úr ezután megszorította a kezem és eltávozott és itt hagyta emlékül és jeléül annak, hogy nálam járt, jobbkezem kisujján e keresztet."

(Pesti Napló - 1929. január 6. (Rendőrségi eljárás indul a miskolci boltilegény "látomása" ügyében)

,,Népvándorlás" Miskolcon

József története villámgyorsan elterjedt a Tetemváron és a város egész területén. Szinte özönlött Miskolc népe a romos kis házba, ahol a bolti szolga édesanyjával és édesapjával élt. A fiatalember karácsony óta nem ment dolgozni, egész napja az ujja mutogatásával és imádkozással telt. A gazdag nemes ugyanúgy elé járult a kis viskóba, ahogyan az utolsó, nincstelen polgár is. Voltak nála vallási fanatikusok, látás- és hallássérültek, és egyéb betegségben szenvedők, vagy egyszerű kíváncsiskodók.

Négyen-öten mehettek be hozzá egyszerre. Először együtt imádkoztak, ájtatoskodtak, majd Szántó megmutatta a stigmáját a látogatóknak, akik csókkal mutatták ki, hogy hisznek a csodában.

Szántó József édesapja is hitt a fia csodálatos látomásában, és az Úrtól kapott stigmában.

,,- Mán hogyne hinnék, amikor azelőtt sosem láttam az ujján a keresztet. Hitet teszek mellette, hogy nála járt Jézus Krisztus, de meg is érdemelte, mert igazán szentéletű volt. Nőkre soha rá sem nézett, nem ivott, nem dohányzott, mindig csak imádkozott."

(Reggeli Hírlap - 1929. január 4. (Megnőtt Szántó József keresztje)

December végére Szántó József elfáradt. Kimerült a szüntelenül özönlő nép zaklatásától. Így felelt a Reggeli Hírlap kérdésére:

,,- Halálosan fáradt vagyok - nyögi - és kezével idegesen simitja hátra csapzott haját. De nem zárhatom be senki előtt az ajtót, mert Jézus Krisztus azért jött hozzám, hogy vigaszt adjak a népnek és tanitsam őket a rosszról a jóra."

(Reggeli Hírlap - 1929. január 1. (Betegek, bénák, nyomorékok keresnek gyógyulást a tetemvári házban)
Pár héttel a csoda után a rendőrség érdeklődését is felkeltette az eset, hiszen sokan névtelen levelekben kérték őket az ügy kivizsgálására. Dr. Stompf Iván rendőrfogalmazó vezetésével Dr. Fodor Imre és Dr. Bojárszky Béla tiszti orvos érkezett a csoda helyszínére. Kikérdezték Szántó Józsefet, aki ugyanezt mondta el a hivatalos szerveknek is, akik ezek után távoztak a helyszínről. Egy rendőr innentől kezdődően folyamatosan figyelte a házat és az események lefolyását.

Rengeteg ajándékkal halmozták el a bolti szolgát, aki pénzt senkitől sem fogadott el. Azt mondta, hogy a református hitről át fog térni a katolikus hitre, és a minoritáknál lesz szerzetes.

Az egyházak is véleményt formáltak

Muszáj volt az egyházaknak is nyilatkoznia az ügyről, a város polgársága is kíváncsi volt a vallási vezetők véleményére.

Berta Kálmán atya, minorita rend:

,,- Szántó József - mondta a páter - két öregasszony kíséretében felkeresett engem a lakásomon. Előadta, hogy látomása volt és ezentúl vallásos életet akar élni. Tanácsot kért tőlem, hogy mitévő legyen? Azt mondtam neki, hogy járjon templomba és ha szentéletet akar élni, vonuljon zárdába. Szántó József megmutatta az ujján a keresztet, amit azonban én a villanyfénynél alig tudtam meglátni. Ő azonban kijelentette, hogy délben napfénynél a kereszt nagyon jól látható."

(Pesti Napló - 1929. január 6. (Rendőrségi eljárás indul a miskolci boltilegény ,,látomása" ügyében)

Dr. Péchy Alán minorita rendházfőnök:

,,- Az esetet - mondja a rendházfőnök - a legnagyobb fenntartással kell fogadni. Meg kell előbb állapítani Szántó József előéletét és ami nagyon fontos elmebeli állapotát. Csak gyökeres vizsgálat után lehet állástfoglalni e kérdésben. Ha a jelenségnek komoly tárgyi alapja van, akkor az tovább fejlődik, ami azonban eddig nem állott be."
(Pesti Napló - 1929. január 6. (Rendőrségi eljárás indul a miskolci boltilegény ,,látomása" ügyében)
Miskolc vallási életének ikonikus alakja, Enyedy Andor református lelkész is találkozott a bolti szolgával, aki elmondta neki a történetét. Ahogyan azt is, hogy reformátusnak született, de soha nem gyakorolta a hitét. A katolikus dogmákat sem ismeri, imádkozni sem tud, hiába vonzotta a másik egyház. A lelkész szerint csak egy beteg ember látomása az egész ügy.

A csoda két hétig tartott. Ekkor Dr. Tódor Árpád rendőrfőtanácsos, a miskolci kapitányság vezetője megtiltotta a zarándoklatot. Egyben felszólította Szántó Józsefet, hogy költözzön el a Tetemvárról.

A Pesti Napló újságírója megtalálta a miskolci munkásbiztosító pénztár egyik orvosát, aki sokáig kezelte Szántót. Elmondása szerint ,,degenerált és erősen hisztériára hajló hipohonder és megdöbbentően képzelődő és erős képzelőtehetségű (...)"

(Pesti Napló - 1919. január 8. (A rendőrhatóság véget vet a ,,tetemvári csodának")

A csoda vége

Az egyik napon még több ezer ember fordult meg a kis házban, ahol az egyik kerítés is kidőlt, sőt, egy ablak is betört a nagy tolongásban. A szomszédba menekülő "csoda boltost" úgy kellett visszavinni a lakásába... A másik napon már senki nem volt a ház előtt, hiszen a rendőrség betiltotta a "búcsújárást". A Pesti Napló január 9-én már arról számolt be, hogy Szántó József ismeretlen helyen tartózkodik, nincs a tetemvári háznál.

A továbbiakban semmilyen információ nincs a csoda hőséről. Nem tudni mi történt vele, mi lett a sorsa a későbbiekben…

(Folytatjuk)