A soká friss kenyér titka: öregedésgátló

„A kenyér nálunk ugyancsak alapvető élelemnek számít, hiszen mindnyájan nagyon szeretjük a jól átsült, dombos hátú, ropogós héjú kenyeret. Úgy is tartanak bennünket számon a környező országokban, mint kenyérevő nemzetet” – vezette fel a tudósítást az Észak-Magyarország a lap 1982. december 28-i számában. 

Sárospatakon a lakosság élelmiszer-ellátásának helyzetéről rendezett tanácskozáson esett szó a kenyérről és a péksüteményekről. Tudni kell: a megyében három sütőipari vállalat, a miskolci, a kazincbarcikai és a sátoraljaújhelyi gondoskodott akkoriban a mindennapi kenyerünkről, zsemlénkről. Sárospatakon a sátoraljaújhelyi működtetett helyi üzemet. 

A Sátoraljaújhelyi Sütőipari Vállalat négy zempléni, abaúji járást és három várost látott el a termékeivel: 220 ezer ember számára naponta 600 mázsa kenyeret és 400 mázsányi péksüteményt készítettek a dolgozói. A pataki kenyérgyár három műszakban dolgozott, hagyományos, és úgynevezett „intenzív” dagasztógépekkel. Az egy- és kétkilós kenyéren kívül 24-féle pékárut sütöttek. 

Általánosságban megfelelőnek találtatott a sárospataki üzem munkája, de nem hallgatták el a kifogásokat sem: különösen az éjszakai sütésű kenyerek és péksütemények minősége ellen hangzott el sok panasz. Az üzem képviselője „megnyugtatásul” ígérte, hogy a közeljövőben „öregedésgátló” anyagot szereznek be, s az ezzel készített kenyér és péksütemény sokáig megőrzi majd a frissességét.