Amikor a tanítványból tanár lesz

Ebben a családban mindenki pedagógus. Az édesanya, az édesapa és a lányuk is. A közös szakmát megkoronázza az a vonzódás, amely mindannyiuk esetében a természettudományok irányába mutat. Hiszen még egyik szakjuk (tantárgyuk) is közös.

A tanár személye meghatározó

Búzásné Nagy Gabriella 1989-ben diplomázott, azóta dolgozik pedagógusként, immár 33 éve. Jelenleg (1991-től) a Sárospataki Református Gimnáziumban tanít, és igazgatóhelyettese az iskolának. Ma is szülővárosában, a szomszédos Sátoraljaújhelyen él családjával. Gabriella kémia– matematika szakos tanár. Mindig jól ment neki a kémia, szerette is ezt a tantárgyat, az általános iskola hetedik osztályától kezdve – mondta.

Meghatározó volt számára azoknak a pedagógusoknak a személye, akik őt erre a tantárgyra tanították alsóbb és felsőbb évfolyamokon is. Deák István matematikatanár a sátoraljaújhelyi Esze Tamás Általános Iskolában, illetve Budai Ilona kémiatanár, szintén az általánosban, akinek lelkesedése magával ragadta. Majd a Kossuth Lajos Gimnáziumban Dobó Józsefné matematikatanár, aki nagyon megszerettette a tantárgyat, illetve dr. Zsoldos Györgyné, a kémiatanára volt az, akinek a legtöbbet köszönheti. Az említett tanárok a példaképei is. A természettudományok minden szinten érdekesek, tanulni és tanítani is – vélekedett.

Pedagógus körben

Gabriella férje Búzás László kémia–fizika szakos tanár. Megismerkedésük az egyetemen történt, a közös szak hozta össze őket – kezdte történetüket mesélni a pedagógus. Pályájuk elején kollégiumi nevelőtanárként dolgoztak mindketten két évig, aztán elváltak szakmai útjaik hosszú évekre. Hat éve azonban a gimnáziumban újra kollégák lettek, amely jó döntés volt. A munkahelyváltás nehéz volt, mert negyedszázadot eltölteni egy helyen nagy idő, de a férje itt még jobban ki tud teljesedni szakmailag. Egy munkaközösségben dolgozni nagyon jó, és nemcsak férjével, most már lányával is – tette hozzá Gabriella.

Búzás Eszter Bíborka ugyanis szülei nyomdokaiba lépett, és szintén kémia–fizika szakos tanár lett. Két éve végzett az egyetemen, már a gyakorlatát is a református gimnáziumban töltötte, sőt korábban az intézmény tanulója volt. Most pedig már pedagógusként, édesanyja és édesapja kollégájaként dolgozik ugyanott. Eszter általános iskolában a matematikát és a fizikát kedvelte a legjobban, a kémia volt az, amit csak a gimnáziumban fedezett fel és szeretett meg – emelte ki az édesanyja.

Egyetemen először kémia szakra ment a fiatal lány, nem a pedagóguspálya volt az első gondolat, inkább vegyésznek készült, de ahogy teltek az évek, egyre inkább afelé fordult. Az, hogy szeret gyerekekkel foglalkozni, cserkészvezetői tevékenysége közben derült ki. Így aztán egyre világosabbá vált, hogy ő is tanár lesz.

A gyerekek legyenek fókuszban

Minden fiatalt meg kell becsülni, aki a tanári pályát választja, mert manapság egyre nehezebb az egyetemek dolga a beiskolázás terén. Ez a folyamat jó pár éve elindult, de lehet rajta segíteni. Ez a jelenleg oktató tanárokon is múlik – hangsúlyozta Gabriella. Örömteli tény, hogy saját tanítványai közül sokan lettek pedagógusok, mindig támogatta őket ebben a döntésben. Van egy volt tanítványa, aki matematika–kémia szakos tanár lett, és immár vele is kollégák. Általában ezek a diákok emelt szinten tanulják a természettudományokat, hiszen azzal a céllal érkeznek a gimnáziumba, hogy ezzel szeretnének továbbtanulni. Sokan közülük orvosok, gyógyszerészek, biológusok, kutatók vagy vegyészmérnökök lesznek, az is nagy büszkeség. De természetesen vannak pedagógusok is – tette hozzá Gabriella.

Minden érettségiző osztály elengedése megérinti a tanárt, főleg, ha osztályfőnök is volt. Útravalóul azt szokta kívánni nekik, hogy bármilyen pályát válasszanak, az örömöt jelentsen számukra, ahogyan neki is az a tanári pálya. A búcsúzást követően hamar jönnek az új tanítványok, „a pecúrok”, a kilencedik osztályba beiratkozók. Velük jön a megújulás, ami szintén jó ebben a szakmában. A szakmai fejlődésre pedig továbbképzések alkalmával, de akkor is lehetőség van, amikor versenyekre készítik fel a diákokat. Vagy kémia szakköröket, nyári tábort tartanak nekik. Az infrastrukturális feltételek adottak, nagyon jó laborjuk és szertáruk van, kiemelten figyelnek arra az intézményben, hogy a kémia tanításához minden szükséges eszköz meglegyen – fogalmazott Gabriella.

Hozzátette: de legfőképpen a lelkesedésen múlik minden, ha a tanárnál ez megvan, akkor a diákoknak nyert ügyük van. A körülmények, külső tényezők nem számítanak, ha a „munkát” végzik, csak a gyerekek legyenek fókuszban. Tulajdonképpen ezt ő személy szerint, de a férje és lánya sem érzi munkának, náluk az egész családban a tanári pálya egy elhivatottság. Gabriella úgy érzi, nekik, pedagógusoknak van a legjobb munkája, amit folyamatosan tapasztalnak a hétköznapokban.