Óriási csoda történt, visszanyerte a látását

Az én történetem egy igazi csoda, úgy gondolom, ritka az ilyen – meséli Lukács Kinga. A miskolci hölgy élete 2007-ben változott meg, amikor fél szemére megvakult. Huszonhárom éves volt akkor. Aztán most, 14 év múltán, október 12-én történt valami...

– Füzér határában volt az autóbaleset 2007-ben, az akkori párom vezetett. Belecsúsztunk az árokba, majd onnan átcsapódtunk a bal oldalra, kettőt pördült az autó. Eltört a lapockám, meg egyéb problémák is voltak. Akkor nem igazán vizsgálták meg a szemem, hiába vörösödött be. Rá egy fél évre vettem észre, hogy elment a térlátásom egyik része. 2008-ban volt az első műtétem, majd rá egy évre a második, de hiába. Azt mondták az orvosok, hogy soha többé nem fogok látni a bal szememre.

Beszűkült a világ

Kinga megjegyzi, teljesen beszűkült a világ. Csak fényérzése volt a bal szemére, látta ugyan az árnyakat, azt, hogy mozog ott valami, de azt már nem tudta megmondani, hogy kéz, láb vagy esetleg egy nagyobb állat van ott.

– Arról nem beszélve, hogy a bal szemem elkezdett félrehúzódni, kancsítani kifelé, mert az idegek nem érzékeltek. Ez rettenetesen idegesítő volt számomra – mondja.

Számítógépen, pályázatokkal foglalkozik, így a munkában is nehézséget okozott csak a jobb szemével figyelni. Az autóvezetés során is lényegesen gyorsabban fáradt, hiszen egy szemmel kellett fókuszálni, ami nagyon erős koncentrációt igényelt.

– Orvosról orvosra jártam, hátha tudnak segíteni, de senki nem kecsegtetett reménnyel – folytatja Kinga. Debreceni orvosa azt mondta neki legutóbb, hogy az új törvény szerint a területileg illetékes szakrendelésre kell mennie, úgyhogy Miskolcon keressen új orvost. Kinga így talált rá végül dr. Várhegyi Zsolt főorvosra.

– Megvizsgált, azt mondta, ha más orvosok szerint ezen nem lehet segíteni, akkor sajnos ő sem tud mást mondani. De megpróbálja a legjobbat kihozni a műtétből.

Öt százalékról ötven

Kinga azzal a tudattal jelentkezett a műtétre október 12-én, hogy az orvos leszedi a szürke hályogot, ami a baleset miatt alakult ki. Nem várt csodát. – A műtét utáni lábadozáskor próbálgattam, hogy mit érzek. És feltűnt, mintha látnék, mintha 100 százalékosan látnék. Tudtam, hogy nem jó erőltetni, de legalább fél óráig sírtam örömömben. Boldog voltam, mert úgy tudtam, minden reményem elveszett.

A műtét után megvizsgálták a szemét, kiderült, hogy míg korábban egyetlen jelet sem látott a vizsgálótáblán, most az első három sort tökéletesen. Az 5 százalékos látásából 50-60 százalékos lett. Kap majd szemüveget, azzal tovább javítható majd.

– Egy-két napon át csak ültem az ablakban, és néztem a tájat. Hogy milyen gyönyörű minden. Teljesen más élmény, mint ahogy addig láttam. Mintha korábban egy beszűkült térben lettem volna, ez most teljesen kitágult, többdimenzióssá vált.

Kinga meséli, az első napokban még szédült, nagyjából két hét kellett, hogy elmúljon a bizonytalanság, és ne ijedjen meg dolgoktól, bár az a mai napig előfordul, hogy összerándul, ha a bal oldalán mozgás van.

– Korábban sokszor nekimentem az ajtófélfáknak, teljesen másképp láttam a lakás tereit, az ajtókat, a távolságokat. A lépcsőn nem volt jó közlekednem, kapaszkodnom kellett, mert a távolságfelmérő képességem a magassági eltéréseknél rettentő nehéz volt. Ez most abszolút megszűnt.

Kinga magyarázza, 14 éve azon kellett dolgoznia az agyának, hogy a működő szeme át tudja venni a nem látó szem funkcióját is. Most viszonylag gyorsan újra visszaállt a baleset előtti működésre. És ami külön öröm, a kancsalsága is eltűnt, rögtön a műtétet követő napon.

– Az az érdekes, hogy a látásom visszatértével kicsit másképp is kinyílt a világ. Nem tudom, egyébként is ideje volt-e a változásoknak, de mintha begyorsult volna minden. Munkahelyváltás előtt is állok, de az életérzésem is más lett. Annak idején úgy keltem fel, hogy úristen, megint hová kell mennem, milyen egyeztetésre, hogyan tudnám palástolni a szemhibámat. Most ezek már nem jutnak eszembe.

Ha beletörődött volna...

Kérdezzük, végiggondolta-e már, tanított-e neki valamit az élet az elmúlt 14 év történéseivel.

– Nem vagyok az az ember, aki hamar feladja a dolgokat. A történtek még jobban megerősítettek abban, hogy bármit mond bárki is, nem mindig kell azokat figyelembe venni, addig kell menni, amíg nem történik valami olyan dolog, amit igazából szeretnénk. Mert mindennek lehet esélye, mindenre van lehetőség, csak akarni kell. Ha beletörődtem volna, hogy nem látok, akkor úgy is maradt volna. Amit lehetett, azt megtettem. És a doktor úr is megtett. Neki is szeretném megköszönni a hozzáállást, a segítséget, azt, hogy fantasztikusan sikerült a műtétem – válaszolja.

(A borítóképen: Lukács Kinga sikeres szemműtéte után úgy érzi, teljesen megváltozott az élete)