„Fontos nekünk, hogy maradjon”

A 77 éves Erzsike néni negyven éve jár piacozni, de napi szinten csak nyugdíjas kora óta zöldséget-gyümölcsöt árulva segít a gyerekeinek.

– Ők termelnek, én árulok. Megosztjuk a munkát – mondja. – Ma hajnalban, amikor megérkeztem, annyit hallottam az éjjeliőrtől, hogy eladták a piacnak ezt a részét. Nem tudom, hogy tudja-e valaki más is rajtam kívül, vagy sem. Nagyon rosszul érintett, mert azt nem tudom, hogy ezután mi lesz – árulta el Erzsike néni.

Nincs más hely

– Hová mennénk vajon, hiszen Miskolcon nincs más hely és lehetőség – kapcsolódik be a beszélgetésbe az őszibarackokat serényen pakoló Lukács Róbert. – A másik, a nagypiac a kereskedőknek van kitalálva. Úgy néz ki, hogy bezárják a piacot – mondja. A múlt héten olvastam róla, de hát nem tudtam megfejteni, hogy miről van szó! Ki tud azon eligazodni? Csak a nagybani piac maradna, de az ottani kereskedők nem szeretnek magyar terméket árulni, csak lengyelt, mert az olcsóbb.

Egy kicsit távolabb a borsodsziráki asszony is azt mondja, hogy van valami a levegőben.

– Hallani ezt meg azt, hogy már el is adták a piacot, hogy valaki olyan vette meg, aki nem piacként akarja működtetni, de hát, ha már megvette, akkor azt csinál vele, amit akar. Nem volna szabad hagyni ezt az egészet! Azt is mondják, hogy a buszpályaudvart is el akarják innen vinni. Pedig az nagyon okos ember volt, aki ezt ide kitalálta. Ezt innen eltenni a legnagyobb butaság lenne – jelenti ki. – Az biztos, hogy nagy káosz lenne itt, ha elvennék ezt a piacot az emberektől. Mi lenne akkor ezzel a sok gyümölccsel, amit megtermeltünk? Az egész éves munkánk kárba veszne – mondja kikelve magából.

– Mindenhol arról hallani, hogy piacokat adnak át, itt meg elvennék – értetlenkedik Brigitta, az Aggtelekről érkezett gombaárus. – Hová tennék azt a sok termést a termelők, ha nem lenne piac? A városiak sehol nem tudnának finom, friss és olcsó termést vásárolni. Itt legalább jó árut és hazait kapnak.

Bernadett szerint rengeteg embernek jelent megélhetést az őstermelői piac, ráadásul hatalmas igény van az itteni árukra.

– Én például olyan virágokat is árulok, amiket a kereskedőknél nem lehet megkapni – mondja. – Az újságban olvastam, meg Magdikától hallottam a minap, hogy állítólag az „összefogás” meg akarja szüntetni ezt a piacot. Fel vagyok háborodva! Pont egy városban, és pont ezt akarják megszüntetni! Szombaton olyan tömeg van itt, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni.

Várják a tájékoztatást

Az őstermelői piacon jártunkban azt hallottuk, vannak, akik azt sérelmezik, hogy semmilyen tájékoztatást nem kaptak arról, hogy ezt az önkormányzati tulajdont – és a parkolót – miért adja át a város ingyen egy magáncégnek. Olyan véleménnyel is találkoztunk riportkörutunkon, amely szerint az egész piacot az önkormányzatnak kellene üzemeltetnie.

Kedd reggel az őstermelői piacon van, aki virágot, van, aki gyümölcsöt és zöldséget keres a standokon.

– Fel vagyok háborodva, mert egy kis teret azért kellene biztosítani a kistermelőknek, és nem az ügyeskedőknek! – ad hangot nemtetszésének Egri Istvánné árus, utalván az álőstermelőkre. – Nekünk, idős asszonyoknak kell egy kis hely, ahol eladjuk a saját termésünket, mert mi ezzel egészítjük ki a nyugdíjunkat – teszi hozzá az asszony, akinek kertjéből mézédes szilva, 3 fürt szőlő, egykilónyi körte és két csokor virág került riportunk reggelén az árusítóasztalra.

– Nem tudom, ezzel most mit akarnak – kezdi Révész Bertalanné, aki paprikát, virágot és zellert hozott ma a piacra eladni. – Megdöbbentett, amit hallottam, mert idejár a város, itt van az éléskamrája. Akkor az ember a hazait hol adja el? – teszi fel a kérdést.

Krajczár Lajos kukoricát árul.

– Ezt nem kellene hagyni, nem tudunk majd hol árulni. Így van valamennyi kis bevétele az embernek – hangsúlyozza. Már harminc éve a piacon árul Máté Lászlóné, néhány éve már az őstermelői piacon kínálja tavasszal palántáit, később virágait.

– Szombaton hallottam, hogy a város ingyen át akarja adni a piacot működtető cégnek az őstermelői piacot. Nem örülök neki! – mondja, majd hozzáteszi, hogy szerinte a bezárás fenyegeti ezt a helyet.

– Nem tudom, mi lesz, hogy megmaradunk-e egyáltalán – folytatja Tudós Tiborné, aki paradicsomot, paprikát, tavasszal palántát árul itt.

Ideszoktak az emberek

– Mennyi a paradicsom? – 500 forint, szabadföldi, nagyon finom – mondja a vevő kérdésére egy őstermelő. Ő ma hallott erről először, arról, hogy a piacot működtető társaság megkapja ezt a városi területet. Nem szerencsés ez, ha már egyszer kiharcolták annak idején, hogy legyen őstermelői piac – mondja, de azt kéri, ne írjuk le a nevét.

– Nekünk az lenne a fontos, hogy ez megmaradjon, mert ideszoktak az emberek, és tudják, hogy mit hol kaphatnak meg – mondja Borsosné Molnár Ágnes, aki már ötödik éve árul szőlőt, és visszatérő vevői is vannak.

– Máshol mindenhol segítik az őstermelői piacot, hogy most itt mi történik, fogalmam sincs – mondja egy virágárus.

– Nem örülünk, hogy magáncégeknek adják át ezeket a helyeket – erről Poncsák Istvánné beszél, aki húsz éve árul virágot, tíz éve itt, az őstermelői piacon. – A parkolásért is mi pénzt beszedne a város! És akkor egyeseket gazdagítunk belőle! – teszi hozzá.

(A borítóképen :A vásárcsarnok (műemlék) főépülete a Búza téren)