Bátrak voltak, akik mertek – emberek, akiken generációk sorsa múlhatott

Az alkotást elsősorban rendhagyó történelemórára, oktatási segédanyagnak szánták.

A tanórányi hosszúságú történelmi kisfilmet Papp M. Bori és Kövér Tibor rendezte és fényképezte. A filmben Hatvani Zoltán meséli el édesapja, Hatvani Viktor történetét és személyes élményeit.

A zárt körű premiervetítés szeptember 28-án lesz a miskolci Béke moziban. A történelmi korszak szakértője, Kis József, a Borsod-Abaúj Zemplén Megyei Levéltár igazgatója is megszólal az alkotásban, aki ennek a filmnek a jelentőségét abban látja, hogy két életúton keresztül mutatja be 1956 és a kommunista diktatúra valóságát.

Milyen példát látunk Hatvani Viktor életútján keresztül?

Kis József: Hatvani Viktor egy alapvetően nehéz körülmények között felnevelődő fiatalember volt, aki végül jogász lett, s aki 1945 után sem adta fel elveit, emiatt a kommunisták kereszttüzébe került, letartóztatták többször, részben koholt vádak alapján elítélték, de a börtön sem törte meg. 1956-ban ugyanazt az eszmeiséget képviselte, mint amit korábban is. Ennek nyilvánvalóan, ismételten börtönbüntetés és ezúttal életfogytiglani börtön lett a vége.

A történelem során mindig vannak olyan lánglelkű, „tüzes” emberek, akik helytállásukkal, tartásukkal változást hoznak létre. Hatvani Viktor alakját milyennek látja történészként?

Kis József: Dr. Hatvani Viktor épp nem a tüzes emberek közé tartozott. Ő egyszerűen az elvek embere volt, aki ezt nem volt hajlandó feladni, semmilyen kényszer mellett sem. Ő ’56-ban még forradalmat sem akart igazából: rendet, nyugalmat, közbiztonságot és természetesen diktatúra nélküli életet szeretett volna.

A film alapján milyen képet kaphatunk a korról?

Kis József: Az én feladatom az volt, hogy országos és társadalmi szinten beágyazzam ezt a személyes történetet, elmeséljem, hogy mi történt Borsod-Abaúj-Zemplénben 1945-től kezdődően, milyen változások voltak ebben az országban. 1956, ami ma már történelmi esemény, életszerűvé válik azzal is, hogy Hatvani Zoltán a saját emlékeit és édesapja történetét megosztja, így átélhetővé teszi a diákok számára is ezt a kort.

Miskolcon és az egyetemen történteket is felvillantja a film. Az 1956-os forradalom és szabadságharc megyei eseményei milyen szerepet töltöttek be?

Kis József: Iránytű volt Borsod a forradalom napjaiban. A megyei történések országos tekintetben is fontosak. Az Edelényi Járási Munkástanács, amelynek a vezetője volt Hatvani Viktor, vagy az Edelény környéki munkástanácsoknak a tevékenysége hatással volt az akkori kormány tevékenységére is, például abban, hogy a szovjetek kivonulása tekintetében erőteljesebben lépjenek fel. Borsod megyének abban az időszakban egyébként is „második főváros” szerepe volt, regionális központ volt. Sorra látogattak minket különböző megyék forradalmi vezetői, hogy mit, hogyan kell csinálni, hogyan lehetne együttműködni.

A forradalmat megelőző időszakban is származtak ebből a térségből reformot óhajtó gondoltok?

Kis József: Borsod-Abaúj-Zemplén a forradalom előzményeinek tekintetében két szempontból is fontos volt. Itt volt az egyik legnagyobb ellenálló szervezetnek, az úgynevezett „fehér partizánoknak” a székhelye, ők szerte az országban röplapoztak, és hirdették a demokrácia eszményét. 1955-ben vezetőiket felakasztották, többségüket pedig bebörtönözték, de a hatásuk a későbbiek folyamán is tetten érhető. Emellett nemcsak a kemény ellenállásnak a székhelye volt Miskolc, hanem valóban, a reformgondolatok egy része itt is megszületett. Itt nem volt ugyan Petőfi Kör, hanem a különböző lapok hasábjain, kontrollált módon kezdődött egy alapvetően a megye és Miskolc kulturális életéről szóló vita. Az ott elhangzottak jelentőségét mutatja, hogy arról igen gyorsan beszámolt még a Szabad Európa Rádió is.

A forradalomról az elmúlt néhány évtizedben sokféle mű született. Miért ez a régió, és miért ez az életút?

Kövér Tibor: Az 1956-os forradalom borsodi eseményeiről nem sokat tudunk. A diákok történelemkönyvében is általában csak egy mondat jelzi, hogy vidéken is volt forradalom. Olyan filmet szerettünk volna készíteni a diákoknak, amelyben nem egy tanár áll a tábla előtt, aki megtart egy órát, hanem inkább olyat, amelyikben szemtanúk és szakértők segítségével mutatjuk be a kort, az eseményeket és a személyes sorsokat.

Papp M. Bori: Nem akartunk egy száraz, „beszélőfejes” riportfilmet készíteni. Az én korosztályomat és a nálam kicsit fiatalabbakat is szeretnénk megszólítani, ezért olyan mű született, ami egyfajta filmes látásmódot tükröz.

Hogyan épül fel a film?

Papp M. Bori: Szerettük volna személyes élmények alapján összekötni a száraz tényeket a filmben olyan jelenetekkel, amiket elmesél a háttérben Hatvani Viktor fia, Hatvani Zoltán. Zoli bácsi 1956-ban 16 éves gimnazista volt. Egyébként ő volt az, aki diákként felolvasta a 12 pontot a miskolci Petőfi-szobornál. Az ő elbeszélése az egyik szál a filmben, mellette Kis József főlevéltáros történeti szempontból ad áttekintést, míg olyan jeleneteket is forgattunk, fiatalokkal és barátainkkal, amikben igyekeztünk a kort és a helyzeteket filmes eszközökkel is megmutatni. Például vannak olyan jelenetek is, ahol Zoli bácsit maga az unokája játssza.

A forgatások során, úgy tudom, hogy egy, A tanú című filmbe beillő jelenet is lejátszódott...

Papp M. Bori: Az egyik jelenetet egy épület előtt vettük fel. Éppen leálltunk a forgatással, mert egy autó betolatott a kameraképbe. Ebben a szünetben azt láttam, hogy a riportalanyunk egy ablakban lévő emberrel beszél, aki a ház egyik helyiségében volt. Láttam a szituációból, hogy talán valaki nemtetszését fejezte ki, mire kiderült, hogy az illető kiszólt: „Legyenek már csendesebben, ne beszéljenek olyan hangosan, mert épp Budapesttel beszélek!” Aztán összenéztünk, és nevettünk...

Akik mertek, ez a cím. Miért pont egy Ady-vers-részlet?

Papp M. Bori: Egyszer a színházban volt egy ’56-os flashmob, amiben én is szerepeltem. Ott hangzott el Ady Endre A Tűz csiholója című verse, aminek ez az első két sora: „Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek”. Innen jutott eszembe, és a filmben ez a versrészlet is megjelenik.

Kövér Tibor: Ez a cím is arról szól, hogy a hétköznapi emberek egyszer csak hőssé válnak, és úgy válnak azzá, hogy csak teszik a dolgukat. Van bennük egyfajta merészség, hogy vállalják önmagukat, és vállalják az egyenességüket, az önérzetüket. A történelem során mindig voltak olyan emberek, akiken generációk sorsa múlott.

(A borítóképen: Diákszereplők a filmben)