Megbocsátani lehet, felejteni nem

Akik ismerik az immár 75 éves Hobót, tudják, mindig kendőzetlen nyíltsággal fogalmazza meg véleményét, kimondja, amit gondol. Interjúnk során sem tett másként.

Reményeink szerint a fiatalabb korosztály népes csoportjai is olvassák az interjút, így nem árt tisztázni, hogy honnan jött a Hobo művésznév, és mit is jelent pontosan Földes László számára.

Nevemet Jack Londontól kaptam, aki száz-egynéhány éves novellájában, a „Kétezer vagányban” a „Hobók hadseregéről” írt. Ezek csavargók voltak, egy hideg télen Északról el akartak jutni a meleg Délre, és egy fillér nélkül végigutazták az összes államot a Missouri és a Mississippi mentén. Mindenkinek meséltem erről a sztoriról, és így ragadt rám tinédzserkoromban a „Hobo” – így, angolosan – név.

Ismeretes, hogy lázadó ifjúként kvázi szembefordult családjával, de az akkori rendszer állapotaival mindenképpen. Ez utóbbiból letiltások, rendőrségi feljelentések, megfigyelés született. Hogyan emlékszik azokra az időkre, mennyire hagytak mély nyomot ilyen időtávlatból tekintve?

Először csak apámmal fordultam szembe, elsősorban személyes okokból, ez úgy történt, hogy 18 éves koromban, 1963-ban elköltöztem tőle. A politikai nézetkülönbségünk is tizenkét-tizenhárom éves koromban már kezdett kialakulni, és aztán súlyosbodott. Kapcsolatunk az ő 2000-ben bekövetkezett haláláig nem jött rendbe.

A sok zűr mellékes volt ahhoz képest, amit sikerült létrehozni. A Kádár-korszak alatt megjelent hat albumom, és csak kettőt tiltottak be. Ez nem rossz arány. Igaz, hogy másoknak egyet sem, de ők nem is írtak olyasmiről, amiről én. Az egyik az 1981-es „Kopaszkutya” volt, a másik több helyről jött össze, és a „Tiltott Gyümölcs” dupla­lemezen később megjelent. Ami a kérdés másik felét illeti, ebből a témából most írtam egy darabot, melynek „31 dosszié” a címe, és a tavaly kikért, 282 oldalnyi rendőrségi anyagot dolgoztam bele, kiegészítve jó néhány betiltott dallal. Tavaszra tervezzük a bemutatót a Nemzeti Színházban. Megbocsátani lehet, felejteni nem.

A számos publikáció, film és színházi szerep, dalszövegek között egy fontos projekt a Hobo Blues Band zenekar. Mennyire meghatározó az életében, mi volt a legfontosabb, amit ettől kapott?

Igazából írni és énekelni már tíz évvel korábban, 1968-ban kezdtem. Úgy gondolom, hogy a Hobo Blues Band alapvető jelentőségű volt a pályámon, ebből indult ki minden más.

Miskolcon színházi főszerepet játszott az „...és te, szépségem, igen-igen, te... Cukorváros” című darabban. Őriz valamilyen emléket erről a megmutatkozásról?

Az előadás nem készült el a bemutató idejére. Ezt tovább kellett volna próbálni, ráadásul a rendező újságíró volt, nem színházi ember, nem volt rendesen megrendezve, és ami még ennél is rosszabb, színésznek kellett volna lennem. Mivel ilyen képességeim nem voltak és ma sincsenek, pocsékul játszottam, és életemben először és utoljára – a későbbi sikerek ellenére – magam előtt is megbuktam. Ám egy fontos tanulsága volt a dolognak: soha többé nem vállaltam ilyesmit. Ha szerepeltem is más színházi előadásokban, azok mindig úgy voltak megrendezve, hogy önmagam lehettem.

A költészettel való kapcsolat – a zenéhez hasonlóan – meghatározza egész életét. Elég a József Attila-felfedezésre, -rajongásra gondolni. Önnek mit jelent a több rendszerben, más-más megvilágításban tálalt költői életmű?

József Attila költészetét én mindig magam értelmeztem, és nem érdekelt, hogy melyik rendszer hogyan próbálja meg kisajátítani vagy beállítani az életművét. Egyetlen verset sem tudnék kiemelni művei közül, talán csak egy rövid idézettel felelhetek: „De énnekem/ pénzt hoz fájdalmas énekem/ s hozzám szegődik a gyalázat”.

A verseknél maradva mi ragadta meg Pilinszkyben, mi jut eszébe erről az idézetről: „Magam talán középre állok. Talán este van. Talán alkonyat./ Egy bizonyos, későre jár.”?

Nekem a „Látja isten, hogy állok a napon” kezdetű volt a kiindulási alap, ami az emberi tisztességről és felelősségvállalásról szól. Ez a vers megtámogatott engem akkori nehéz állapotomban.

Sokan várják az augusztus 28-i miskolci Hobo-koncertet; mit árulhatunk el a műsorról az érdeklődőknek?

A turné és az előadás címe „Hobo 75”, ebbe sok minden belefér. Van egy kész váz, de minden este más lesz a műsor, akkora a repertoár. Teljesen új számok is lesznek, a szeptember végén megjelenő „Rejtő Dekameron” albumról, melynek megértéséhez segítséget nyújthat pár Rejtő Jenő-regény ismerete, mint például a „Tizennégy karátos autó” vagy a „Piszkos Fred, a kapitány” és így tovább.

(A borítóképen: Hobo 75)