Elismerés a gyógyítóknak, ápolóknak

Július 1-je, Semmelweis-nap, az egészségügyben dolgozók ünnepe alkalmából hagyomány, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat elismeri azok munkáját, akik az egészség megőrzése, a betegségek megelőzése és a gyógyítás területén végzett magas színvonalú tevékenységükkel hosszú éveken keresztül eredményesen szolgálták a megye lakosságát.

Hasonló szerepe van a Kossuth Zsuzsanna-díjnak, amely olyan, a megyében dolgozó ápolók, mentőápolók, légimentők, az emberi életmentésében, légi mentésben szolgálatot teljesítők, szociális gondozó, illetve szociális területen szolgálatot teljesítő személyek részére adományozható, akik a betegek ellátása és gyógyítása, valamint az emberi élet mentése területén végeztek kiemelkedőt.

Tették, amit tenni kellett

Az elmúlt hónapok koronavírus-járvánnyal terhelt időszaka hatványozottabban hívta fel a közvélemény figyelmét az egészségügyben és a szociális gondoskodásban tevékenykedők áldozatos munkájára.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés tegnapi ülésén Bánné Gál Boglárka, a testület elnöke és Szabó Gergely alelnök a képviselők és a megye polgárai nevében köszöntötték a gyógyításban és a gondoskodásban dolgozókat. A közgyűlés döntése értelmében ketten vehették át a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Szent Erzsébet-díját, további tízen pedig a Kossuth Zsuzsanna-díjat. Az Észak-Magyarország szerdai lapszámában részletesen közlik a díjazottak névsorát.

A Semmelweis-nap alkalmából Révész János, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház főigazgatója a megyei közgyűlés plénuma előtt köszöntötte a díjazottakat és méltatta az egészségügyiek áldozatos munkáját, különösen azt, amelyet a koronavírus-járvány időszaka alatt végeztek.

A főigazgató a jelen helyzettel hozta párhuzamba Semmelweis Ignác életét, munkásságát és azt a küzdelmet, amelyet önmaga folytatott a közösséget szolgáló igazáért.

„Semmelweis Ignác rájött, hogy a kórházi higiéniában, a különböző fertőzések elkerülésében mekkora szerepe is van a kézfertőtlenítésnek. Az egyszerűnek és észszerűnek látszó dolog elfogadtatása Semmelweis Ignác életéből mégis évtizedeket vett el. Rengeteg támadás érte miatta – idézte fel Révész János. – Mégis azt gondolom, hogy a kitartás, állhatatosság mindenképpen példaértékű éppen ebben a koronavírussal terhelt korban. A ma társadalma, a ma egészségügye hasonló értékrendi változást él meg, és sok esetben hasonló állhatatosságra van szükség ebben a munkában is...”

Nyilas Judit

A Szent Erzsébet-díjas Nyilas Judit az elmúlt évi nyugdíjazásáig a megyei központi kórház ápolási igazgatója volt. A koronavírus-járvány idején nagyon sok kollégája a frontvonalban teljesített szolgálatot, ő pedig némileg aggódva, féltő módon figyelte munkálkodásukat: „Hatalmas elismerés illeti valamennyi kollégát, akik az elmúlt hónapokban végig ott voltak és végezték a gyógyító munkát. Hihetetlen terhelésnek voltak kitéve. Az első hetekben a megnyilvánulásaikból láttam, éreztem a félelmet, hogy mi fog még elkövetkezni. Hogy a járvány most lecsengőben van, ahhoz nagyon sokat kellett dolgozniuk, sokszor a családot, magánéletet alárendelve a hivatásnak.”

Czabajszki Máté

Czabajszki Máté, a megyei központi kórház idegsebész adjunktusa légimentőként is tevékenykedik. A friss Kossuth Zsuzsanna-díjas orvos mindkét tevékenysége némileg átalakult a koronavírus idején. Jelentkezett például önkéntes orvosnak arra az esetre, ha súlyosabb mértéket öltött volna a járvány: „A légi mentésben annyiban érintett minket a helyzet, hogy kiképeztek bennünket arra is, ha koronavírussal fertőzött beteget szállítanánk. Erre végül is nem volt szükség, mert a szállítást földi úton oldották meg. Ha be kellett volna vetni a helikoptert, akkor komolyabb fertőtlenítésre lett volna szükség, és akkor hosszabb időre kiesett volna az ellátásból a helikopter.”

Vanyó Gáborné

A Kossuth Zsuzsanna-díjat kiérdemlő Vanyó Gáborné, az Észak-Borsodi Integrált Szociális Intézmény Ormosbányai Otthonának vezetője másfél száz idős ember biztonságáról volt hivatott gondoskodni a koronavírus-járvány idején: „Nem volt könnyű feladat, hogy megóvjuk a ránk bízott időseket a fertőzéstől. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok viszont, mert a velem együtt tevékenykedő szakdolgozó kollégáim 80 százaléka egészségügyi végzettséggel is rendelkezik, így magas színvonalú munkát tudtunk végezni a járvány idején is. Természetesen nagyon tartottunk a fertőzéstől, és minden zsigerünkkel azon voltunk, hogy időseinket megóvjuk, és ezt sikerült is elérnünk.”

(A borítóképen: Fábián Imrének Bánné Gál Boglárka és Szabó Gergely (jobbra) adta át a Szent Erzsébet-díjat)