A dolgozó ember ünnepe

Május 1-jét sokan valamiféle „régi rendszerbeli” ünnepnek tekintik. Pedig a gyökerei egészen 1886. május 1-jéig nyúlnak vissza.

„Bárminek is nevezik el ezt a napot, egyértelműen a dolgozó emberek ünnepének maradt meg” – fogalmazott Bodnár József, aki évtizedeken át – közelmúltbeli nyugállományba vonulásáig – a Vasasszakszervezet Észak-Magyarországi Régiójának ügyvivője volt, így közelről részese volt a mindennapi dolgozói érdekvédelemnek és a május 1-jei ünneplések szervezésének. Mint mondta, az ünnepnapnak immár évszázadosak az előzményei és az egyház is csatlakozott a megemlékezéshez.

Régiónknak sok évtizedes hagyományai vannak a május 1-jék megünneplésében. A nehézipari ágazatok – kohászat, bányászat, gépipar, energiaipar – virágzása idején sok tízezren dolgoztak a nagyvállalatoknál, és a május 1-je igazi ünnepnapja volt a munkásságnak.

Maradt a piros betű

„A rendszerváltás alaposan átalakította a dolgozói érdekvédelmet, a különböző új törvényi szabályozások megnehezítették a szakszervezeti aktivisták tevékenységét. Abban viszont mindvégig megmaradt az egység, hogy május 1-jét piros betűs ünnepként köszöntsük – mondta Bodnár József. – Ezt a mindenkori kormányok is elismerték, soha nem vitatva a nap hivatalos ünnep voltát.”

A Csanyik a zarándokhely

Miskolc városának – mint a nehézipar egykori bástyájának – hosszú évekre visszanyúló hagyományai vannak a május 1-je megünneplésében. „Ezen a napon – tradicionálisan – a Csanyikba, vagy ahogy hívták, a Majálisparkba mentek a dolgozó emberek, hogy ott a szabadban, együtt eltöltve a napot ünnepeljenek. Ráragadt ezekre az ünnepekre a „sörvirsli” elnevezés, pedig ennél sokkal többről szóltak: az együttlétről, a kulturális programokról, a szórakozásról, a munkáshagyományok felélesztéséről, beszélgetős programokról. Olyannyira komolyan vették Miskolcot, hogy miniszterelnök, miniszterek, országos szakszervezeti vezetők is megfordultak ilyenkor a Csanyikban.”

„Ahogy teltek az évek, sok minden másként alakult, de minden évben van csanyiki majális – fogalmazott a szakszervezeti vezető. – Persze idén a koronavírus-járvány miatt nem lesznek nagy összejövetelek, a szakszervezetek a világhálón tartják meg május 1-jei ünnepeiket.”

Szigorúan otthon…

És hogyan ünnepel az egykori szakszervezeti aktivista? „Otthon, szigorúan. Olyan korban vagyok, hogy fokozottan ügyelnem kell a fertőzésveszélyre – mondta. – Telefonon elbeszélgetünk az egykori szaktársakkal. Meglátogatnak a kis unokáim. Persze csak távolról, a kapuból integetnek be. Két nagy unokám most ballagna, de ezúttal a nagy családi közös ünnep elmarad, majd bepótoljuk a békeidőkben. A gyerekek nagy erővel készülnek a kezdődő érettségire, én meg izgulhatok majd értük jövő hétfőn…”

(A borítóképen: Csanyik, majális)