2020.04.30. 11:00
Unokái hiánya ihlette meg a gesztelyi versírót
Nagy Józsefné, gesztelyi lakos is azok közé a lelkes és bátor versírók közé tartozik, aki beküldte szerkesztőségünkbe rímekbe szedett gondolatait.
Forrás: Olvasónk küldte
Bár már egy ideje nyugdíjba vonult, továbbra is kitartó lendülettel ír és olvas verseket. Az öröm, a bánat, a szeretet egyaránt ihletet adnak számára. Biztos abban, hogy a művészet szeretete, a kreatív energiák felhasználása jótékony hatással lehet testre és lélekre.
Fiatal éveiben még csak férjéhez címzett szerelmes sorokat, talán ennek is köszönhető, hogy 50 éve töretlenül kitartanak egymás mellett. Manapság pedig nemcsak napilapunk felületén, hanem számos rendezvényen volt már alkalma írásait előadni. Verselt az Őszi Napsugár Otthon lakóinak, részt vett a Miskolci Csodamalom Bábszínház karácsonyi műsorában, valamint lehetősége nyílt saját munkáját elszavalni az országos Ki mit tud?-on, ahol sikeresen továbbjutott.
Unokáimnak
Az életem hét fényes napsugara,
Az unokáim, akik most távol vannak.
Szomorkás napjaimat bearanyozzák,
Nincs ölelés, vidámság, kacagás,
Távol tart minket a járvány.
Messziről integethetek csak nektek,
Így legalább nem látjátok a hulló könnyeket.
Hisszük a vírusnak hamar vége lesz,
Forrón magamhoz ölelhetem a hét gyöngyszemet.
Addig viszont csak egyet tehetek,
Buzgón, hittel imádkozom értetek.
Nagy Józsefné
(A borítóképen: Nagy Józsefné)
