Szükségből turistalátványosság

A Dél-Bükkben a XIX. század elejétől alakulhattak ki a barlang- és pincelakások. A Bükkalján, Egertől Miskolcig elhúzódó szakaszon a könnyen megmunkálható riolittufa adta a lehetőséget, és – lényegében – a nagymértékű elszegényedés hozta létre ezeket. Ma a barlanglakások, kevés kivétellel, már lakatlanok, de például Cserépváralján barlanglakásban van kialakítva a tájház, és van egy bérelhető barlanglakás-vendégház is. Noszvajon, a falu délkeleti részén, a barlanglakásos övezetben pedig alkotótelep működik.

„Kisamerika” Cserépfalun

Eredendően valószínűleg a domborzat és a szegénység kényszerítette arra az itt élő gazdákat, hogy a pincéjüket úgy alakítsák át, hogy az lakóotthon céljára is alkalmas legyen. A könnyen faragható anyagba a gazdák saját maguk építették lakásaikat.

Ma már ritkaság, hogy valaki erre az életformára kényszerüljön, de olyan tehetősek is akadnak, akik jelentős öszszegeket áldoznak arra, hogy igazi kuriózumnak számító, föld alatti luxusotthonokat építhessenek.

A magyarországi barlanglakások esetében tehát általában a legszegényebbek költöztek az üregekbe, melyek azóta elhagyatottá váltak. A szikla időtálló jellegének köszönhetően azonban a lakások fennmaradtak.

Cserépfalu népi építészetének egyik jellegzetessége a Berezd oldalában található volt barlanglakások sora. A Berezdalján az elhagyott kőbányák meredek falai jó alkalmat adtak arra, hogy a falba barlangokat vájjanak, a kivájt követ eladják és a barlangba beköltözzenek a falu legszegényebb családjai. Ezek nyilvánvalóan a földnélküli zsellérek voltak. A népi gunyoros humor Kisamerikának nevezte el ezt a települést. Különös nevét a reformátusok ragasztották rá gúnyból, utalva arra, hogy amíg a falu gazdagabb lakói a világgazdasági válság idején Amerikába vándoroltak ki, addig a szegények tufafalba ásták lakásaikat, így csak „Kisamerikáig” jutottak.

Arra vonatkozóan, hogy mikor kezdték meg a barlanglakások építését, semmilyen hivatalos adatot nem lehetett feltalálni. Erre csak a még a térségben élő és valamikor ott lakó személyek elmondása alapján következtethetünk. „Már a nagyanyám is ott lakott, nagypapám ott született”, ebből arra lehet következtetni, hogy a 19. század második felére tehető ez az idő.

Azóta a barlanglakások lakatlanok, és pusztulnak, egy kivételével, ugyanis a tulajdonos egy pincegádort épített a lakás elé, így az teljesen épen maradt. Az eredeti lakás 3 helyiségből állt, egy lakókonyha égre nyíló ajtóval és két kis rácsos ablakkal, tőle balra két egymásba nyíló helyiség, amit kamrának, pincének használhattak. A lakókonyha jobb hátsó részén található a falba vésett kemence, ajtaja előtt a kucik (főzőpadka), felette a bográcstartó lánccal. A kucik felett, a kemenceajtó előtt a kéménykürtő, ahol a füst távozott. A lakás átlagmagassága 230-250 centiméter volt.

A praktikum döntött

A lakások bútorainak egy részét általában maguk a lakók készítették, asztal, láda, karoslóca, szalmaszék, szalmadikó (ágy). Ez utóbbiak ülő-, illetve fekvőrészét zsupszalmával fonták be, innen az elnevezés. A tisztálkodás és a főzés igen nehézkes lehetett, hiszen kút nem volt a lakásoknál. A vizet a Váraljai utcán lévő közkútból hordták kannákban, vödrökben. Kutat csak Szabóék építettek, illetve ástak 1958 végén. Télen úgy spóroltak a tüzelővel, hogy amikor a tűz leégett, tehát nem füstölt, a kéményt kürtődugóval bedugták, így nem szökött el a meleg. A dugó rongyból készült, és egy rúddal dugták fel a kéménybe. Volt olyan lakás is, ahol nem volt kemence, hanem kint építettek kemencét. Ez szükséges volt a kenyérsütéshez minden háznál.

Cserépfalu vezetése az idegenforgalom számára alakította ki a múzeumi célra helyreállított, hazánkban egyedülálló barlanglakás-tájházat.

A riolittufába vájt, tornácos, hagyományos módon berendezett lakás mellett érdemes megtekinteni a fonóház berendezéseit is. A helyreállított lakásban megtekinthető a pitvar-kéményalja, szoba, pince, istálló, takarmányos és lakószoba. Az itt látható berendezések, tárgyak, mint pl. a szövőszék a XIX. század végén készültek. A tájház látogatói megismerhetik Bükkalja lakosainak életstílusát, lakberendezését. A barlanglakásoknak emléket állító építmény 1987 óta várja látogatóit. Dél-Borsodban, a Bükkalján Cserépváralja hagyományos faluképpel, tiszta, üde klímával várja a vendégeket. A közeli Hór-völgyben sétálva ma is felfedezhetjük Subalyukat, a Neander-völgyi ősember világhírű barlangját, míg a településen belül az említett barlanglakás-tájházat, valamint a Várhegyen a ritkaságszámba menő szép formájú kaptárköveket találja az idekiránduló kíváncsi turista. Cserépváralján a barlanglakás-tájház mindig is vonzotta az idelátogatókat. A barlanglakás-vendégház – melyhez hasonló építmény nem ismert Európa-szerte – még jobban bekapcsolja Cserépváralját a környék idegenforgalmának vérkeringésébe.

(A borítóképen: Megőrizték a barlanglakások eredeti miliőjét| Fotó: ÉM)