Otthonról munkában – életképek 3. fejezet

Most még inkább a közösségi médiában éli mindenki a társadalmi életét. Nézem a sok otthon sütött kiflit, süteményt, finomságokat, amelyeknek fotóit feltöltik az emberek. De jó nekik, mennyi mindenre van idejük. Én még mindig ott tartok, hogy próbáljak valamelyest egy napirendet kialakítani és tartani a gyerekekkel és a többi családtaggal, akikkel most egy háztartásban élünk.

A reggeli online értekezlet az egyetlen biztos pont az életemben jelenleg. Hiszen ahhoz ott kell lenni időben a számítógép előtt. Sosem örültem még ennyire ezeknek az alkalmaknak, mint most. Hallhatom a kollégáim hangját, sőt láthatom is őket. A technika néha megviccel bennünket. De sebaj, újra próbálkozunk. A munka egészen jól megy így is, de azért hiányzik a szerkesztőség hangulata.

Pár napja egy pszichológussal beszélgettem szintén egy újságcikk kapcsán, ő is megerősítette, hogy ez a helyzet senkinek sem könnyű, és mindenki máshogy éli meg. Nekem továbbra is az jelenti a legnagyobb problémát, hogy az óvodás kislányommal és bölcsődés kisfiammal megértessem, miért nem játszom velük reggeltől estig, amikor itthon vagyunk. Kicsit olyan nekik, mintha mindig hétvége lenne. Maja egyre többször emlegeti ovis társait, az óvónéniket: sztorizgat, ha éppen eszébe jut valami, ami ott történt vele. Csináljuk az online feladatokat együtt, most a tavasz témakörében, mert az ő fejlesztése sem állhat meg. Ehhez pedig, ha az időjárás engedi, a kertben nézegetjük a fákat, virágokat, a természet kibontakozását.

(A borítóképen az író fotója: A kert és a jó idő is segítség otthon)