Kolerakórház, -temető háború után Miskolcon

A kórházban kezelték a harcok során megsérült, illetve fertőző betegséget kapott katonákat.

A létesítmény Miskolc keleti részén épült meg, 1914 és 1918 között működött. A kórházváros meglehetősen nagy területen helyezkedett el, 78 nagyobb, 8 kisebb barakképületből és hét melléképítményből állt. A betegeket mintegy 50 orvos és 100–200 ápolónő gondozta.

Koleratemető

A kórházhoz tartozó temető helyét a kórházteleptől keletre, a József Attila úttól északra, a Sajó túloldalán, a Csorba-tó felé vezető mai Sajó utca mentén jelölték ki. A temetőben a fertőző betegségben elhunyt katonákat temették el – innen kapta a köznyelvben a „koleratemető” nevet.

A koleratemetőben a gyászszertartások biztosítására Miskolc külön kápolnát építtetett. A temetőben 962, nem csak magyar (orosz, román, olasz) katona nyugszik. A koleratemető állapota a kórház megszűnése utáni évtizedekben folyamatosan romlott, egyre elhanyagoltabb lett, így 2018-ra már csak a két kapuzat és a kápolna romjai álltak.

2019 tavaszára a koleratemetőt Miskolc városa egy minisztériumi pályázat felhasználásával rendbe tetette, felújíttatta, olvasható a Wikipédián.

(A borítóképen: Koszorúzás a miskolci koleratemetőben)