Nem csak délibáb a társas Gémeskút

Kockával, kártyával, akciójelzőkkel, táblán, kézzel festett bábukkal, különleges alkatrészekkel vagy akár egyetlen papírlap segítségével: a társasjátékozás izgalmas arcait ismerhették meg azok, akik az utóbbi négy év során meglátogatták a Gémeskút Társasjáték Klub Miskolc valamelyik eseményét.

Ha azt szeretnénk, hogy az általunk irányított szuper szörny legyen az, ami végleg leigázza Tokiót vagy ha a csütörtök esténket szeretnénk feldobni egy kis misztériumokba illő szellemidézéssel, akkor a József Attila Könyvtárban hetente rendezett klub­eseményen a helyünk. Ha I. Mánuel portugál király nyomában próbálnánk felülmúlni az alhambrai csempekészítők szemet gyönyörködtető munkáit, nem kell Spanyolországig utaznunk. A válasz itt is: Gémeskút.

Több százan csatlakoztak

– Mindig is próbáljuk rendbe tenni a fejekben azt, hogy a modern társasjátékozás már nem egyenlő azzal, amit húsz-harminc évvel ezelőtt jelentett a műfaj – vallja Puskás Tibor, a klub alapító elnöke. Arról is hosszan beszélt lapunknak, miként jött a felismerés, hogy heti rendszerességgel szervezzen klubesteket.

– 2015 vége felé azt fedeztük fel egy barátommal, hogy hazánkban reneszánszát éli ez a hobbi. Budapestre és Debrecenbe is ellátogattunk, csak azért, hogy a saját szemünkkel lássuk, hogy is néz ki egy csoportos társasozás. Megdöbbentő volt nézni, ahogy előkerültek a táblák, és a játékmesterek irányításával több száz fiatal ült le játszani. Ekkor döntöttünk úgy, hogy Miskolcon is megpróbálkozunk hasonlóval – mesélte Tibor, aki elmondta azt is, hogy először csak baráti körben zajlottak a partik, majd egyre nagyobb méreteket öltött a dolog.

– Szerencsénk volt. A Kassai úti közösségi térbe kerestek olyan privát szerveződéseket, amelyek színesítik az ottani életet. Az első alkalom 2016. február 14-én volt: Akkor négyen ültünk egy asztalnál, és két órán át játszottunk. Ezután készült el a közösségi oldalunk, onnantól pedig hetente duplázódott a létszám. Három-négy játékkal kezdtünk, pár hét múlva azonban már körülbelül húsz társasból lehetett választani. Mostanra több százan fordultak meg nálunk. Vannak visszatérő emberek, és akadnak, akik csak alkalomadtán térnek vissza, ahogy idejük engedi.

Dugig társasokkal

A klub tavaly áprilisban léptéket váltott, azóta már egyesületként működnek.

– Szerettünk volna támogatókat találni, több rendezvényre eljutni. Azóta klubtagsági rendszerrel üzemelünk, amit igyekszünk – többek között – játékokba forgatni. Szűk egy év alatt mintegy hatvan társasjátékkal bővült a készletünk – mutatja büszkén a társasokkal dugig pakolt szekrényt Puskás Tibor.

A klub idén is – a hagyományoknak megfelelően – február 14-én tartotta a születésnapját. Tortával, pizzával és különböző üdítőkkel kedveskedtek a klubtagoknak, valamint készültek egy ünnepi kvízzel is, ahol természetesen társasjátékos kérdésekre kellett válaszolniuk az induló csapatoknak.

Párok is érkeztek

Azt gondolnánk, hogy Valentin-napon legfeljebb az egyedülállóknak szottyanhat kedve egy játékpartival éltetni függetlenségét. Ezzel szemben azt tapasztaltuk a múlt heti klubest során, hogy rengeteg pár vett részt a közös szórakozásában: a mintegy negyven résztvevőből sokan érkeztek kedvesükkel vagy a feleségükkel.

– Kisebb koromban a tesómékkal gyakran társasoztunk – mesélt a kezdetekről Városi Éva, aki párjával együtt kezdett bele újra ebbe a hobbiba. – Egyedül nem biztos, hogy idősebb koromban is rátalálok a társasozásra. A barátom vett rá, hogy csatlakozzunk ehhez a klubhoz. A pakliépítős játékok a kedvenceim, leginkább a Hatalom Kártyái nevű kártyajátékot szeretem. Szerintem sok ember kedvelné ezt a hobbit, csak egyedül nem akar ismeretlenekhez csatlakozni. Kicsit olyan ez, mint amikor próbálod rávenni magad, hogy életedben először elmenj konditerembe: ha van egy társ, aki elkísér, könnyebb a dolog.

Gregor Ottó az elsők között volt anno, aki csatlakozott a frissen szerveződő klub tagjai közé.

– Mindenféle játékkal szívesen játszom, az agyégető nyersanyag-gazdálkodós játékoktól a bulisabb ügyességi játékokon keresztül a konfrontatív háborús játékokig. A lényeg, hogy a játékmenet érdekes döntésekre kényszerítsen. Azt szeretem, ha egy játékban a győzelmet több oldalról is meg lehet közelíteni: az adott szabályrendszeren belül én akarom meghozni a saját döntéseimet.

Ottó már vérbeli „gamer”, akit a legnehezebb játékmenetek sem kavarnak össze.

– A kedvenceim jelenleg azok a játékok, amikben saját kedvem szerint használhatom a mechanikákat: a lényeg, hogy több játékelem összekombinálásával valami fergeteges eredményt tudjak produkálni. Fantasztikus érzés mikor sikerül összehoznod ezt, és rémesen bosszantó amikor nem sikerül.

(A borítóképen: Alkalmanként saját fejlesztésű társasjátékok is előkerülnek. Felvételünk a szülinapon készült | Fotó: Kozma István)