Megújultak a műemlék kapuk

A múlt hétvégén vissza­szerelték a helyére a megyeháza kapuját. Az épülettel egyidős, tehát körülbelül kétszáz éves kapuszárnyakat még augusztus 19-én szerelték le és szállították el Biatorbányra, ahol azokat Baracza Szabolcs okleveles faszobrász-restaurátor, művész, műemlékszakértő állította helyre.

A ma már eredeti pompájában megtekinthető kaput kedd délelőtt előbb Szunyogh László megyei főépítésszel jártuk körbe, aki emlékeztetett, az elmúlt hónapokban hatalmas precizitással elvégzett munka már nagyon időszerű volt, hiszen a kapuk az átfestéseket nem számítva korábban még nem voltak felújítva, így a munkálatok előtt használatuk a vetemedés miatt már igencsak is nehézkes volt.

Azt, hogy a kapuzat rossz állapotban volt, megerősítette a restaurálást végző Baracza Szabolcs is.

– Nincs ezen semmi meglepő. A kapu felújítása közben kiderült, az 1809 és 1836 között épült megyeháza kapuja 1828-ra lett készen, ami azt jelenti, hogy ez az alkotás jövőre százkilencvenkettő, 2028-ban pedig kétszáz éves lesz. Ezek a hosszú évtizedek rendkívül sok nyomot hagytak mindkét kapuszárnyon – mondta a szakember.

Az intézmény kapuján több lyuk is volt, ezek közül az egyik – erről korábban lapunk is beszámolt – minden bizonnyal az 1956-os forradalom és szabadságharc idején keletkezett, amikor igen komoly események zajlottak a megyeházán. Baracza Szabolcs elmondása szerint az idők folyamán a szemöldökgerenda is súlyosan megsérült, ezt is javítani kellett, a szárnyak vetemedésének megállításához pedig a műhelyben előbb szét kellett szedni azokat, majd újból összeragasztani.

Ellenőrizték

A megyeháza előtt sétálók bizonyára jól emlékeznek, hogy a kapuzat korábban évtizedekig barna volt, most viszont az eredeti színét, a zöldet állították helyre, és a díszítések is régi színüket kapták vissza.

– Abban, hogy mindenben az eredeti állapotokhoz tudtunk visszatérni, Paszternák István régész kollégámnak elévülhetetlen szerepe van, az ő kutatómunkája tárta fel az eredeti színeket, és neki köszönhetően tudtuk a hiányzó kilincset is pótolni. A zárszerkezet helyreállítása pedig Fóris István fémrestaurátor szakértelmének és négy évtizedes tapasztalatának köszönhető – hangsúlyozta.

A szakember fontosnak tartotta megemlíteni, hogy egy ilyen restauráció során sosem a restaurátor vagy a megrendelő hangulatának megfelelően választják ki a színeket. „Egy komoly műemlékvédelem alatt álló épület hasonló védettséggel rendelkező kapuzatáról van szó, melyre megfelelő helyreállítást ír elő a szakhivatal.”

Ennek megfelelően a munkálatok végig a megyei kormányhivatal építésügyi és örökségvédelmi hatóságának felügyeletével történtek: azt, hogy az elfogadott restaurálási tervtől ne térjenek el, egy kirendelt szakreferens kontrollálta, valamint a felújítást munkaközi és zárózsűri is ellenőrizte.

Fontos üzenet

Az okleveles restaurátor kiemelte, minden műemlék felújításának kiemelten fontos üzenete van.

– Ez a kapu minden miskolcit és turistát arra emlékeztet, hogy az emberek kétszáz évvel ezelőtt is igen komoly művészeti alkotásokat tudtak létrehozni. Tágabb értelemben pedig minden restaurálás az őseink által létrehozott alkotások tiszteletére hívja fel a figyelmet – mondta.

Baracza Szabolcs számára különösen nagy jelentőséggel bírt az a tény is, hogy Miskolc egyik emblematikus épületének helyreállításában vehetett részt.

– Óriási megtiszteltetés volt ez számomra, hiszen őseim Miskolcról származnak, itt nyugszanak a Deszkatemetőben. Édesapám, Baracza Lajos a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett, a Nehézipari Műszaki Egyetemen (ma Miskolci Egyetem – a szerző) szerzett diplomát, és rengeteg pozitív élményt adott neki ez a város. Bízom benne, hogy ebből most a munkámmal én is visszaadhattam valamit Miskolcnak és a miskolciaknak – tette hozzá.